Történelmi időkben járunk: a háború már nem csak a szárazföldön zajlik, Napóleon a tengeren is csapásra készül a britek ellen. Crawford kapitány (Alec Guinness) számára azonban az ütközet már megkezdődött. Ahhoz, hogy a vizeken győzzön, először saját hadihajója fedélzetén kell rendet teremtenie,… [tovább]
Lázadó hajó (1962) 3★
Szereposztás
Várólistára tette 1
Kiemelt értékelések
Serge_and_Boots
Bár úgy tűnt, anno a Kapitány és katona esetleg visszahozza a vitorláshajókon játszódó háborús drámák műfajának divatját, a formátum végül új követők nélkül maradt, nem ok nélkül: az ilyen filmek látványos és nagy épített díszleteket igényelnek, melyeket nem tudja helyettesíteni a számítógépes képalkotás, ugyanakkor ügyes fényképezéssel és kreatív megoldásokkal lenyűgözően epikus élményben részesíthetik a nézőt. Erre, a hullámokat szelő hajók testközelből való fényképezésére és bemutatására manapság mintha nem lenne igény, pedig ennél sokkolóbb vizuális élményt igazán nehéz lenne elképzelni…
A Lázadó hajó ugyan immáron hatvan éves is elmúlt, a filmezés minőségében gyakorlatiasan alig-alig marad el a Kapitány és katonától, de hivatkozhatnánk vele párhuzamosan megannyi Bounty-tematikájú mozit, vagy az Őfelsége kapitánya-sorozatokat is. Akinek ezek közül bármelyik is tetszett valaha, ide már jó esélyekkel érkezhet.
A cselekmény maga egy valós lázadás-helyzeten alapul, amit a készítők összekevertek a Bounty-történetek dramaturgiájával, meg a napóleoni háborúk tengeri csatáinak hagyományos ábrázolásával. A szokásosnál jóval többféle erő feszegeti a hajó amúgy is kissé instabil belső egységét: ezúttal az elsőtiszt a görény, aki egyszerre feszegeti a legénység és a kapitány türelmét, miközben utóbbi két „szereplő” nyilvánvalóan nem léphet ellene közös platformra spoiler. A legénység lázadás-dinamikája sokrétű, megér a dolog egy utána-olvasást, de ha minden igaz, rendszerszintű elégedetlenségnek próbált ekkortájt hangot adni a brit flotta matrózállománya – ugyanezt az esetet „dolgozza fel” Melville angolszászéknál filmes és operai adaptációt is megélt Billy Buddja . Furcsa is elsőre, hogy a sunyiban szervezkedő matrózok szekvenciái mintha csak egy 1900-as években játszódó szovjet filmből származnának, de maga a bemutatott eseménysor végig nagyon érdekes, izgalmas, fenntartja a néző figyelmét.
A színészi munka nagyszerű, Guinness-re szokás szerint nem lehet panasz, remek művész. Dirk Bogarde karaktere kissé leegyszerűsített figura, de működik. Anthony Quayle remekel – vele kapcsolatban sosem értettem, hol vannak a főszerepei, az elsősorban és kizárólagosan rá építő filmek, de az itteni teljesítménye a tőle megszokott módon szintén makulátlan. Mindenképpen kiemelném Murray Melvint: tökéletesen csúnya, rágcsálószerű arcberendezése maximum típuskarakterek eljátszására tenné őt alkalmassá, de olyan intenzíven van jelen az események sűrűjében, hogy nem lehet nem süvegelni a teljesítményét.
A rendezés korrekt, a filmezés szép. A zene ugyan nem kiemelkedő élmény, de korrekten támogatja a dramaturgiát.
Szép, sikerült hajós történelmi dráma a Lázadó hajó, bőven alkalmas még ma is a megtekintésre, ajánlom is jó szívvel!
