Lány (2018) 76% 25★

Victor Polster, született 2002, balett táncos és szinészpalánta. Muszáj volt utánanézni, mert az ember alig hiszi, hogy egy színészt lát, aki saját korabeli figurát alakít. Azt gondolom e nélkül a gyerek nélkül nem hogy más lenne ez a film, érzésem szerint nem is lenne. Összességében nem kihagyhatatlan darab, de emlékezetes alakítás, és legalább emiatt is emlékezetes történet.

A főszereplő éppen a középiskolát kezdi, Lara, lány ő, fiú testben. Sok jelenet van, amikor magát vizsgálgatja, mintha gyorsabban történnének a dolgok, ha nem tévesztjük őket szem elöl (létezik türelmes kamasz?), … nagyon szép lány arc, és mozdul a kamera lefelé: férfi test, amilyet görög szobor kinézetnek szoktak nevezni.

Lara balerina szeretne lenni. Nekem kicsit már zavarba ejtően is elfogadó mindenki ebben a helyzetben, azt mondják, mert Belgiumban mindenki ilyen jó fej. Lara a lányok közé tartozik a tánckarban, a lány öltözőben öltözik spoiler, lány technikákat tanul a táncban, pedig pl a lábfeje ezt nem igazán engedi. De egyébként is: az apa, a család, az orvosok, a pszichológus, mindenki abszolút mellette áll. És innen különös és zseniális az egész: ebben a környezetben játszódik az igazi dráma, belül, alig észrevehetően, egy arc éppencsakhogy rezdülésében, mégis pontosan érzékelhetően, … egy kamasz türelmetlensége, akarása, kívülállósága, zártsága, szégyene, büszkesége, öröme, … minden. spoiler

Kemény, szívbemarkoló film. Azt hiszem akkor is mély hatást gyakorolt volna rám, ha nincsenek bennem hasonló érzések, igaz egy másmilyen dolog kapcsán. Lara egy lány, aki pechére egy fiú testébe van zárva. A lelke szeretné, ha a teste is kifejezné őt magát, női testbe vágyik. Az átmenet nehézkes, lelkileg és testileg is egyaránt megterhelő számára, amin történetesen az sem segít hogy balettozik.
Keményen terheli magát, nem igazán beszél az érzéseiről, így hiába elfogadó és támogató a közeg ami körülveszi, mégis egyedül marad a problémájával. Életem jelenlegi szakaszában hasonlóképpen érzek, igaz én a régi testem, a régi önmagam után vágyakozom. Nehéz úgy élnem a mindennapokat, hogy még hetek választanak el a császáros műtéttől, ami számomra a szabadsággal ér fel. Így hát pontosan tudom, mit érez a főhős, mekkora harcban áll önmagával, mennyire „gyűlöli” a jelenlegi testét. Én is érzem a türelmetlenséget, a vágyat hogy felgyorsítsam az időt. Pokolian nehéz.
Nem tudom, végül Lara megkapta-e amire vágyott, szintet léptek-e hogy megváltozzon a teste.
Csak remélni merem, hogy igen.
Mindenki megérdemli, hogy olyan testben és úgy élje az életét, ahogy neki jó! Remélem hamarosan én is visszakaphatom önmagamat.

Jó film. De azért lássuk be, könnyebb lett volna az élete egy kicsit, ha nem balettozik. (Spoiler: Mondjuk a vége nekem arra utalt, hogy abbahagyta, es így jó neki.) Végtére nem lehet bármelyik férfi koronaőr, ha nem elég magas, ígyhát egy lányból lett férfi sem lehet koronaőr, ha nem elég magas. Vannak fizikai korlátaink az életben akkor is, ha nem vagyunk transzneműek, nem értem, minek akart egy olyan dolgot erőltetni, amire nem alkalmas a teste. De amúgy tetszett a film. Sajnáltam szegényt, de nem azért, mert transznemű (hisz mindenki elfogadó volt vele), hanem mint minden kamaszt, aki bizonytalan. Kamasznak lenni elég szar tud lenni amúgy is. Tetszett az apa karakter, jó fej volt.

Fú, nekem ez rettentően lassú és művészi volt. Nem igazán jött át, inkább elidegenített, mint bevonzott, nem szeretem ezt a stílust, a „hatás” kedvéért hosszúra nyújtott, néma snitteket, amiket néha átpörgettem…