Különben dühbe jövünk (2022) 48% 13★

Tulajdonképpen egy folytatásnak álcázott remake-ről van szó. Folytatás mert a klasszikus páros gyerekeiről szól felnőttként. (Bár nekem nem volt tiszta, hogy mindkettő Bud Spencer karakterének a gyerekei vagy csak Carezza.) Viszont remake-nek is tekinthető, mert az alapszituáció tulajdonképpen ugyanaz, több jelenetet is megidéznek, nem beszélve a zenékről és kórusról. Nyilván nem összevethető az eredetivel, mert nem olyan karizmatikusak a főszereplő színészek és valahogy hiányzik a Spencer-Hill filmekre jellemző könnyedség és lazaság. De nem rossz film, inkább egy megmosolyogtató közepeske.
Az én meglátásom szerint ez a film nem is annyira remake (vagy folytatás), sokkal inkább egy tisztelgés az eredeti előtt, anélkül hogy azt megcsúfolnák.

…és akkor a Netflix lesből és büszkén megerőszakolta több millió olasz, német és magyar ember egy igencsak szép filmes emlékét – avagy ha bárki megkérdezte volna a potenciális célközönséget, szeretne-e látni egy modern folytatást/feldolgozást az 1974-es Különben dühbe jövünkből, megúsztunk volna egy lehetetlenül kínos, megközelítőleg nézhetetlen, sosem vicces, rendkívül langyos és megfáradt filmes produkciót. Meg a rá költött eurókat, a forgatás közben elfüstölt benzint, meg még a jó ég tudja, mi mindent…

Ez most nem cirkusz, ez tényleg az év eddigi mélypontja, de még ennek a tróger vacaknak is van egy csomó haszna, tanulsága. Nevezetesen:
– ha érdekel, mi a különbség korunk és a hetvenes évek vígjátéki színészeinek kamera előtti jelenléte, képességei, humora, jelenség-értéke között, nézd meg ezt a filmet és az eredetit.
– ha érdekel, hogyan oldódott fel a filmes kreativitása a millió pixeles digitális kamerák, olcsó drónok, a számítógépes képalkotás korában, nézd meg ezt a filmet és az eredetit.
– ha érdekel, milyen kritikátlanul veszi meg és túrja az arcodba a Netflix a rendelkezésére álló összes félkész, hányaveti, félamatőr filmes produkció, nézd meg ezt a filmet és az eredetit.
– ha érdekel a kissé közhelyes „hogyan ne készíts folytatást egy klasszikus filmhez” tematika, nézd meg ezt a filmet és az eredetit.
– ha érdekel, mennyivel jobb volt a hetvenes években még a trash zene is, mint korunk könnyűzenéje, nézd meg ezt a filmet és az eredetit.
Ám ha a fentiek között számodra már nincs semmi meglepő, semmi újdonság, megvan a véleményed a felsorolt pontokról, akkor egyetlen egy teendőd van: ne nézd meg ezt a filmet!
Picit komolyabbra fordítva a szót: teljesen egyértelműen méltatlan az eredetihez, és ennek megállapításához nem kell acélpáncélos Spencer-Hill sznobnak lennie. A film sztorija totális értelmetlenség, elkezdődik, mint folytatás, majd beletorkollik egy nagyon gyenge remake-be. Látványosan kis költségvetésből dolgozik, az egész cselekményt elvitte az olasz Mucsaröcsöge felsőre, és egy csomó poént próbált erőszakosan ráültetni arra, hogy a semmi közepén egy senkit sem érdeklő konfliktust nézünk végig. A rendező a saját filmjét blamálja a jelentéktelenségével, mert azt hiszi, hogy ez önironikus és vicces – de valójában az egészből süt, hogy ezt a projektet mindenki gyűlölte. Tavaly Salvatore Esposito megmutatta a Piedone, a nápolyi zsaruban, hogyan kell egy kortárs színésznek hiteles és friss Bud Spencer-utánérzésként működnie a kamera előtt. Hozzá képest Edoardo Pesce nemhogy nem ért semmit a jelenségből vagy a karakterből, de úgy játszik, mint akit másnaposan benyugtatóztak – Alessandro Roja pedig nyugodtan lehetne egy sokadik Torrente epizód húgyos gatyás hülyegyereke, konkrétan odavaló.
A film „legikonikusabb” pillanata a motoros szekvencia: minden egyes kaszkadőrmutatványt, trükkfelvételt, látványos megmozdulást kispóroltak belőle, egy modern stáb a 2020-as években látványosan nem képes nemhogy felülmúlni, reprodukálni sem azokat a jeleneteket, amiket a hetvenes években analóg felszereléssel már egyszer leforgattak.

De a legvégső koporsószög, plusz huszonöt tonna föld a film koporsójára az a felismerés, hogyha ez nem egy remake lenne, ha önjogán akarná megállni a helyét, akkor is a nézhetetlen ócskaság kategóriába sorolnánk be. Az IMDB-s pontszám bizony közelebb van a valósághoz, mint az itteni…

Szégyen, de az eredetit szerintem még soha nem láttam, részleteket talán, de úgy egyben még biztosan nem… miért néztem ezt meg mégis?! Mert egy jó popcorn mozi volt, egy kellemes szombat délutáni film nézés. Nem akart több lenni, nem akart jobb sem lenni, mint az eredeti, és maradjunk annyiban, egy hasonló film a mai világban még nem is igazán állná meg a helyét… próbálta nem meggyalázni a régi alkotást, próbált tisztelettel bánni vele, fejet hajtani, de ez csak egy netflix mozi volt, és annyinak bőven elég is egyszer.