Konvoj (1978) 77% 54★

Ezt a filmet néhány évente újra kell néznem. Nemcsak azért, mert a zenéjét szeretem, hanem azért, mert van egy hangulata, ami mindenkinek mást jelent. Szerintem kevés család van, akinek a felmenői közt ne akadna legalább egy sofőr. Az ő generációjuknak is mást jelentett nyilván, ha csak a szakszervezetekről (létükről és nem létükről) vagy a hatalom elleni lázadásról, vagy megkülönböztetésről, vagy igazságtalanságról, vagy összetartozásról vagy rendőrökről beszélünk, hogy csak néhány témát említsek. A film guruló riporteres jelenete kifejezetten tanulságos Mást jelent annak, aki csak kicsit vájkál a rokonai múltjában és szeretne kérdezni, de már nincs kiktől. Mást annak, aki a kultfilmségért nézi meg. Mást annak, aki a kamionos, gépes hangulatért. Meg aki a humoráért. És még sorolhatnám. Meg ott vannak azok is, akik mindezek keverékéért ilyen-olyan arányban.
Érdemes megnézni bármelyik indokkal. És aztán az autópályán, ha elgurul az ember egy-egy konvoj mellett…
Szerencsémre a film végét minden újranézés után elfelejtem és folyton izgulhatok, mi is vár az út végén a konvojra.

Anno nemcsak hatalmas divatja volt a kamionos-tematikájú filmeknek, de emlékeim szerint ezek a mozik aztán Magyarországon is rendre hatalmasat mentek – aztán hogy átjött-e ezek valódi tartalma, azt a jó ég sem tudja, bár van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem. Nálunk talán még arra sem volt sok esélyünk, hogy a nyilvánvaló felszín alá nézzünk, hisz nem nagyon tudhattuk/tudhatjuk, mit is jelent a cowboy életérzés, stílus, meg annak potenciális utóéletei a XX. századi amerikai társadalomban, sőt, szép lassan a déli prérik vad vidéki emberét is könnyebben azonosítjuk a sitcomok által megjelenített white trash életmóddal, mintsem az egykor lovat és szekeret, ma motort és kamiont hajtó törvényen kívüliek ikonikus figuráival. Zavaros egy kép, mi? Szerintem is…

Mindenesetre a kamionos mozik közül nyilvánvalóan kiemelkedik a Konvoj, alapvetően a létező összes szempontból. Egyrészt minden más próbálkozónál ügyesebben tárja fel a témát egyáltalán felszínre vető társadalmi problémákat és kérdéseket – igaz, Vietnam után tíz évvel, de remekül érzékeltetve, hogy Amerika megváltozott, sosem lesz már olyan, mint a hatvanas évek előtt. Másrészt teszi ezt egy lerobbant, de legendás és legalább nagyon jellegzetes módszerekkel dolgozó rendező vezényletével, elsőrangú színészgárdával, magabiztosan megragadva egy nagyon erős hangulatot, életérzést – túlmutatva azon, hogy milyen menő dolog egy csőrös 18 kerekűvel vágtatni a sivatagi utakon.
Kristofferson egyértelműen viszi a hátán a filmet, talán ő az egyetlen, aki nélkül mindez nem működne ilyen jól. Visszafogottságában az ereje, karaktere a cselekményben egyedüliként nincs felvértezve semmiféle sztereotíp jeggyel. Nem egy nagypofájú texasi, nem egy szűk zsebű kisebbségi, nem egy baseball sapkás-pufimellényes fuvarozó. Gumikacsa elegáns, higgadt, kimért figura, aki kellőképpen bölcs és hidegvérű annak a mozgalomnak a vezetéséhez, aminek élére kényszeríti a sors. Ilyen téren Kristofferson munkája mintha tökéletesen leképezni a filmben is elhangzó ikonikus mondatokat: „Apám mindig azt mondogatta, hogy olyan legyek, mint a kacsa. Légy a felszínen mozdulatlan, de alul veszettül pedálozz – így ajánlotta.” Ezen szellemiség tökéletes megjelenítése nélkül talán nem is állna össze, nem is esne le a nézőnek, hogy amit látunk, az tulajdonképpen egy országúti balhéból szárba szökkenő társadalmi megmozdulás, egy nagybetűs ÜGY végig vonulása a nyilvánosságon és a politikán, egy ennek élére kerülő hős felemelkedése, bukása és az önnön legendává válásával való szembesülése. Ha véletlenül kamionok helyett valódi társadalmi drámaként, politikai vagy jogi thrillerként valósult volna meg ez a film, Kristofferson még az Oscart is elvihette volna érte.
Peckinpah nagyszerűsége ugyancsak megmutatkozik a mozin, noha kétséges, mennyire nevezhető egyedüli és valódi rendezőnek ebben az esetben – az viszont kétségtelen, hogy a jellegzetes vágásai és lassításai elképesztő ízt és dinamikát adnak a filmnek még úgy is, hogy ezeket mintha csak szolgai és robotikus módon rádobnák néha egy-egy jelenetre. Lehet, ennyi a Peckinpah-i titok? Lehet, sőt, elég is. Főleg ha a forgatókönyv jó, márpedig a Konvojt érzésem szerint remekül megírták.

Szerethető, szájtátásra okot adóan szép, komoly és arányos mozi a Konvoj. Vélhetően Kristofferson karrierjének egyik potenciális csúcspontja, ami ráadásul nem hajlandó öregedni, csúnyulni, elkopni. Akkor is jó, ha szórakozni akarunk, és akkor is, ha elmélyedni.

Jesszumpepi! Hát mi ezt annak idején, hogy néztük. Azt hiszem, akkor akartam kamionsofőr lenni én is. A zenéje még mindig a fülemben, igaz magára a filmre már nem emlékszem. :)

Könyvtárban láttam meg a DVD-k közt, aztán kerülgetem már néhány hónapja, végül most jött el az ideje. Ez a kamionos világ nem az enyém, de kíváncsi voltam, ki/mi Gumikacsa (volt egy olyan sejtésem, hogy a kamion neve…) és miért megállíthatatlan, + rémlett, hogy ez mintha annak idején nagy film lett volna.

Hát, nem tévedtem. Ez valóban nem az én filmem. Tőlem tényleg távol áll a kamionos lét, meg így a „harcolás” is, szóval… a közepe táján már elvesztettem az érdeklődésem. De azért voltak benne jópofa dolgok, meg még számomra is érdekes mondatok… viszont… miért pont Fekete Özvegynek (róla első perctől Michonne jutott eszembe, TWDből :D) kellett eltaknyolnia? XD És miért olyan kamionba szállt be, ahol már voltak ketten? :D Amúgy eskü azt vártam, hogy idővel az a kamion is felborul és már hárman fognak beülni egy következőbe, ahol így már 5-en nyomorognak majd, de útközben kiderül, hogy Fekete Özvegy inkább szerencsétlenséget hozó Fekete Macska, úgyhogy az a kamion is felborul majd…………….. X,))))

Ú! És film közben ahogy csatlakoztak a kamionok, eszembe jutott egy áltsulis emlék! =D
5. körül lehettünk, mikor elmentem egyik osztálytársamhoz, hogy menjünk bicajozni. Nem voltunk egy BMX banditák, de voltunk 3-4-en, akiknek volt bicaja és ha volt időnk (és miért ne lett volna? Sose volt házi… :P)/lehetőségünk, akkor nekünk ez volt a bandázás, hogy elmentünk bicajjal ide-oda a környéken.
Na és 1x kitaláltam, hogy menjünk el még egy osztálytársunkért. Aztán ott kitaláltam, hogy menjünk egy következőhöz is, de úgy, mindannyian. Aztán onnan nem volt megállás. :D Se előtte, se utána nem csináltunk (sajnos) ilyet. Olyan volt, mint valami álom! Szinte az egész osztály (ami alapból nem volt valami nagy létszámú, ekkor 17-18-an ha voltunk), még akinek nem volt bicaja is kölcsönkérte tesótól, felkerekedett és elmentünk valahova, amit azóta se tudok, hol volt. Valami lápos valami rémlik. De eleve du. indultunk és mire majd mindenki csatlakozott, már sötétedett be, szóval nem is maradtunk sokáig, csak tekertünk egyet. Nem utáltuk igazából egymást, de tényleg az volt az egyetlen ilyen varázslatos alkalom a 8 év alatt, hogy így összefogtunk és „megszöktünk” kicsit…
Hmm… régi szép idők… TTATT

Visszatérve a filmre, +1 ok megtekinteni a filmet, már ha valakit érdekel az ilyesmi: Kris Kristofferson-nak szvsz elég jó teste van. :P
Ali MacGraw-t meg állandóan Halle Berrynek nézem… @_@"

Pár hibát meg átgondolatlanságot -a kamionokkal kapcsolatban- leszámítva életem egyik legmeghatározóbb filmje.
Unokatesómmal láttam először még tizenX évvel ezelőtt és azóta nálunk ez kultuszfilmmé nőtte ki magát.
A sztori nem egy világmegváltás, de mégis egy esti mozinak tökéletes. A karakterek és megtestesítőik mind zseniálisak és itt a magyar szinkron is top. Főleg Lyle szinkronja, Szabó Ottó. <3
A zenék is tökéletesek. Maga a filmzene már top kategória, de az film közben felbukkanó zenék mind mind ikonikusak.
Miután ma újranéztük unokatesómmal egy laza este keretében, véltünk felfedezni pár hibát meg átgondolatlanságot, de még ez sem ront a film megítélésén.
Örök kedvenc. :)