Kiégés (2014) 56% 9★

Csalódott vagyok. Nagyon. Hatalmas reményekkel néztem meg a filmet, lévén, a könyvet imádtam, szerettem, megkönnyeztem, de ez… Ez mi volt?!
Az én drága Simonomból mit csináltak?! Egy komplett elmeroggyantat, egy szellemi és fizikai roncsot. A könyvben főszereplőnknél – az én olvasatomban legalábbis – az lenne a lényeg, hogy bár volt egy összecsúszása, ettől függetlenül nagyon is normális és tisztában van mind önmagával, mind a környezetével. Itt meg nagyon nem. Ez a Simon egyáltalán nem volt szimpatikus, nem érintett meg, nem tudtam vele kezdeni semmit. Al Pacino jó színész, tisztelem őt és a kvalitásait, de totálisan nem illett hozzá ez a szerep. Az hagyján, hogy jóval idősebb, mint a könyvbeli figura és még csak nem is kopasz meg kigyúrt (utóbbit mondjuk nem bánom, olvasás közben én is tökmáshogy képzeltem a külsejét), de minden tisztelettel taszító is. Ha valaki, én értékelem az idősebb pasikat, de itt egyetlen pillanatra nem tudtam azonosulni a lánnyal, holott a könyvben meg de. (Kivéve a könyv végét, de ez más kérdés.) Én erre a Simonra nem tudtam felnézni, nem láttam a szemében tüzet, nem láttam semmit. Csak egy egyszerűen szánni való roncsot. :(
A női főszereplő is fiatalabb, mint a könyvbeli Pegeen. Itt viszont érdekes módon a lányt jobban bírtam szeretni. Sőt, a filmes adaptációban azt is megértettem, hogy miért akad ki. (Bár itt Simon tényleg végig egy roncs, fel nem foghatom, hogy kezdett el egyáltalán vonzódni hozzá.)
A befejezés meg egyszerűen csak WTF. De most tényleg, ezt komolyan gondolták? Oké, más, mint a könyv. Még jó is lehetett volna, de nem lett. Inkább komikusan hatott az egész jelenet, több okból kifolyólag is. spoiler Bennem az égvilágon semmit nem indított meg.
Aztán ott van Sybil. Belőle is komplett hülyét csináltak. Pedig ennyire ő sem volt bekattanva. Ellenkezőleg.
A film iszonyúan vontatott, rengeteg felesleges üresjárat van benne, ami meg nem üresjárat, az viszont – a könyv ismeretében – vicc. :/ Arról nem is szólva, hogy vártam volna szexjeleneteket, de nem is volt semmi. Volt egy „vibrálás”, de az megint a röhej kategóriába esett. Plusz Simont beállították egy impotens, beállós derekú tehetetlen senkivé. :S Pedig szerintem itt elég jelentős lett volna ez a vonulat, de teljesen kimaradt. És még a kémia se nagyon működött. Az első csóknál megörültem, hogy na, talán lesz belőle valami, de nem. Csak rosszabb lett. :S
Az az igazság, hogy a másik Roth adaptáció, az Elégia nagyon magasra tette a lécet. Ott minden a helyén van, szinte már tökéletes. Kémia is csillagos ötös, Ben Kingsley meg észveszejtő pasi, akibe én is bármikor beleestem volna. Al Pacino bácsi viszont inkább az ellenkezőjét váltotta ki. Kár érte…
A Humblingban az sem tetszett, hogy tényleg teletömték olyasmivel, ami nem is volt a műben eredetileg. És ezt Philip Roth hagyta?! Ennek majd utána fogok olvasni… Kizárt, hogy én értelmeztem volna ennyire félre azt a mocskosul jó könyvet… :)

Az amúgy kitűnő Philip Roth egyik kevésbé jelentős kisregényének filmváltozata. Rengeteget változtat az eredeti szövegen, és voltaképpen minden változtatást teljes tévedésnek könyvelhetünk el. Ami a regény esetében izgalmas, a várttól eltérő, az itt teljesen konvencionális. Az összezavarodott színész valóságérzékelése pedig a szintén nem makulátlan Birdman esetében százszor izgalmasabb.