Kemping (2018–2018) 65% 16★

Imádom Lena Dunhamet, emiatt sokkal de sokkal többet vártam ettől a sorozattól. A Csajoknál már rájöttem, hogy Lena Dunham műveiben inkább az emberi kapcsolatok és az érzelmek alakulásán van a hangsúly, és ez itt is egészen működött az elején, de a végére annyira irritáló lett valahogy egy csomó minden, hogy csak örülni tudtam, hogy vége van. Jennifer Garner egyébként rettentően idegesítő volt, úgyhogy azt kell mondanom, hogy egészen kiváló volt az alakítása, és mellette még David Tennant és Juliette Lewis alakítását emelném ki, nagyon jók voltak mindannyian, sokat dobtak a sorozat színvonalán. Azért ha lesz második évad, valószínűleg megnézem, de nem lesz egy nagy kedvenc.

Nem is az, hogy olyan ez a sorozat, mint amikor mindenki mocskosul be van nyomva körülötted és csak te vagy józan, hanem mindenki, akit ki nem állhatsz, mocskosul be van nyomva körülötted és csak te vagy józan, te meg csak azért vagy ott, mert egy haverod elhívott, de a végén ő nem jött el, és még enni se lehet semmit, mert ezek a gyökerek belefetrengtek a tortába.

A drog rossz, értem? Ne drogozz, mert az rossz. A drog rossz! Értem?
És én ezt a sorozatot becsületesen végignéztem… De miért? Kérdezem én magamtól.
Borszasztó volt. Ha valaki megkérne, hogy meséljem el a sztoriját egyszerűen nem lennék rá képes, mert az ugye nincsen neki. Egy kiscsapat érzelmifogyatékos felnőtt egy közös kempingben, nemhogy egy idegen, a testvére, az állítólagos barátja, de még a párja iránti tisztelet halvány lila szikráját sem mutatva. Az első rész még vicces is volt itt-ott, aztán már inkább kezdett kellemetlenné válni, majd pedig addig süllyedt a karakterek által kreált mocsokban, hogy az utolsó epizód már szinte fájt.
Legszívesebben 1 csillagot adnék… Most azon gondolkodom, hogy mire adhatnék még +1-et. Orvis macskás fejhallgatójára.

A sorozat elején úgy tűnt, hogy Kathryn lesz az ügyeletes „kibírhatatlan főszereplő”. Ehhez képest a sorozat végére, Kathryn nem is tűnt olyan gázos alaknak a többiekhez képest. Mert ebben a furcsa családi-baráti társaságban mindenki elcseszett, és halvány fogalmam sincsen, hogy tudják ezek egymást elviselni. Mindenki a felszínen tökéletes, de közben mélységesen szenvednek a saját életükben. Ez a hosszú hétvége kihozott minden feszültséget, amit csak ki lehetett hozni egyéni szinten és egymás között is. Elképesztő sztorikat hoztak össze, és annyira valóságosnak hatott, hogy elgondolkodtam, vajon hány család élheti ugyanígy a mindennapokat…
Juliette Lewis és Jennifer Garner tökéletes ellenpólusa volt a másiknak, és a hátukon vitték a sorozatot. Mindenképp megéri megpróbálni, mert itt aztán bőségesen lehet szidni a szereplőket, ami feszültséglevezetésnek sem utolsó. És természetesen gondolkodni is lehet, hogy vajon mi is ilyenek lennénk?

Borzalmas és szánalmas egy sorozat. Logikátlan, idegesítő a történet, a poénnak szánt valami és a casting is nagyon mellé ment. 4 rész bőven elég volt belőle. Sajnálom, hogy erre szántam az időmet.