Zsófia Auguszta Friderika porosz hercegnő Szentpétervárra érkezik, hogy I. Erzsébet orosz cárnő utasítására hozzáadják unokaöccséhez, Péterhez, a következő uralkodóhoz. A fiatal hercegnő mindenben meg akar felelni vendéglátóinak, ez azonban nem olyan egyszerű feladat a háttérben működő hatalmi… [tovább]
Katalin cárnő (2014–2017) 10★
Szereposztás
Kedvencelte 3
Várólistára tette 87
Kiemelt értékelések
KyKy
5 hozzászólás
Minisorozatokat akartam nézni, leginkább befejezettet (hát ez csak félig jött össze), és lehetőleg kosztümöset; azt hiszem, ezzel a sorozattal sikerült is teljesítenem az igényeimet. Nagyon kíváncsi voltam a sztorira, elképzelni sem tudtam, milyen lehet ez az orosz alkotás, voltak fenntartásaim, de feleslegesen, mert egészen élvezhető volt.
Meglepődtem, hogy az Izaura tévé adta le, mindenki tudja, hogy milyen típusú sorozatok futnak a csatornán, de ez teljesen különálló volt, semmiféle szappanoperaszerű nem volt benne, sokkal inkább az ilyen korokban megszokott ármánykodás, cselszövés és ennek/ezeknek a következményeként történő dolgokat mutatták be nekünk egészen korhű formában.
A történetvezetés alapvetően gyors és pörgős, az idő kíméletlenül haladt, viszont ez egyáltalán nem zavaró, ugyanis tökéletesen jelezve van felénk, épp milyen évet írunk. A sztori ugye Katalin cárnő trónra jutását mutatja be egészen a kezdetektől, és be kell valljam, az elején nem igazán volt tiszta a dolog, a rengeteg név megzavart, esetenként nem tudtam hova rakni egy-egy embert, de ez azért elég hamar letisztult, és egy kis Wikipédiával mindent és mindenkit teljességgel be is azonosítottam.
A karaktereket egészen jól ábrázolták, érdekes volt látni a kezdetben nagy naiv, álmodozó Katalint, aki a későbbiekben egyre inkább ráébred az igazságra, de mégis szó nélkül viseli a sorsát és azt az életet, amit úgy érzi, neki szántak – meg kell valljam, az eleinte ábrándos, és emiatt kissé antipatikus kislányból egészen hamar vált érdekes és szimpatikus karakterré, aki a méltóságát megőrizte, és igazából végig hű maradt magához és Oroszországhoz.
A többi karakter is izgalmasan volt megjelenítve, Erzsébet cárnő és Péter cárevics is érdekesek voltak, a célt elérték azzal, hogy egyik sem volt egy pillanatig sem szimpatikus – még akkor sem, amikor sajnálni kellett volna őket.
A mellékszereplők is teljesen rendben voltak, bár megvallom, a szerelmi szálakkal Péterén kívül nagyjából egyikkel sem voltam elégedett.
Azt kell mondjam, összességében kellemes kikapcsolódás volt, nem egy világmegváltó alkotás, de nekem tetszett, pihentető volt.
Ja, és csak szinkronos formában találtam meg, de az sem volt zavaró.
