Jurassic World – Bukott birodalom (Jurassic Park 5.) (2018) 71% 588★

Még várjuk a plusz jelenetet :D
Király volt!!!!

Nagyon-nagyon vártam. Abszolút nem csalódtam. A logika ugyan néhol csúfos kudarcot vall spoiler, de ezeknél nagyobb bajom sose legyen.
Nagyon tetszett, hogy a dínók sorsát aktuálpolitikai kérdésként kezeli a film.

Bajban vagyok a csillagozással és az értékeléssel. Mert a hét csillag alapján úgy tűnhet, hogy szerettem a filmet, de ez nem igaz. Viszont tagadhatatlanul látványos, izgalmas és kiválóan szórakoztam rajta, vagyis minden másodperce lekötött, tehát kevesebbre sem lenne szép értékelni. Ugyanakkor én szerettem volna több dinoszauruszt és kevesebb embert látni. Elvégre a gyermeklelkű énem kedveli ezeket a filmeket, aki őslényekre vágyik, nem pedig a felnőtt énem, akit kegyetlenül idegesít a két főszereplő. És volt pár iszonyatos, irritáló jelenet is. Filozófiai szempontból persze nagyon érdekes eszmecserét lehetne folytatni erről az egész dinós históriáról, meg a génmanipulációról és társairól, de ebbe nem mennék bele egy filmes oldalon. Viszont, ami biztos, hogy szerintem a „sima”, „átlagos” dinoszauruszok is kegyetlenül epic lények a mindenféle módosított izék nélkül is.

A csillagokat a látványra adtam. Mert az ütős. De a sztori…
Kék és Owen tündériek, nem is értem, hogy mit keres a képben Claire. Egyszerűen borzalmas karakter, és rettentően idegesítő.
Egyébként tényleg látványos, de újat már nem tud nyújtani. Nincs tovább hova ragozni a sztorit.

Nem volt olyan rossz ez. Bár kicsit jobb volt az előző része. Ez is izgalmas volt, és látványos is. Imádtam Chris Pratt szerepét, még mindig nagyon jó. A többi szereplő is jó volt, főleg a T Rex, és Blue, nagy kedvenceim lettek. :-)

Sokan beletörődtünk már abba, hogy az eredeti műveket szinte lehetetlenség felülmúlni. Az Elveszett Világ és a 3. rész esetén még reménykedtünk, de a Jurassic World megjelenésére már a legtöbben csak azért fohászkodtak, hogy ne kapjunk olyan szánalmas elemeket, mint az általános iskolás tornatermi gyakorlatok által lezúzható raptorok, vagy a mára slágerré vált „Alan!”, szintén egy raptor előadásában, de még sorolhatnánk a förtelemeket, amiket nekik köszönhettünk.
Manapság, ha beülünk egy modern folytatásra, már csak abban bízunk, hogy legalább jól szórakozunk majd. Az adott film kikapcsol, megnevettet, elvarázsol a látványával, netán elfog bennünket a nosztalgia, visszaidézve a kellemes borzongást, ami még az első megtekintésénél fogott el bennünket. Persze néha az is elég, ha a sztorit nem egy ötéves szintjén álló, túlfizetett balek írta, tele megmagyarázhatatlan logikai bukfenccel, ami mondjuk egy fantasy / sci-fi esetén nem is mindig teljesíthető. A Bukott Birodalom azonban többnyire eleget tesz ezeknek a feltételeknek, hiszen nagyjából az előző epizód minőségét hozza, közben pedig igyekszik valami olyat csempészni a már többé-kevésbé bevált képletbe, ami legalább kicsit újnak hat.
Az előzetesek alapján is nyilvánvaló volt, hogy a történet ezúttal elég kontrasztos és két részre bontható, melynek első fele erősen a nosztalgiára és a látványra majd. A dinoszauruszok kimenekítése egyébként több szempontból is az Elveszett Világ alapsztorijának megismétlése, pár apróbb változtatással, miáltal akkora meglepetés senkit sem fog érni, mégis igazi CGI hullámvasút lett, egy igencsak erős, érzelmi töltetű záróképpel. Idáig kb. egy rossz szavam sem volt, sőt! Olyannyira hatásosra sikeredett, hogy az említett inspiráló részt nálam ezzel meg is előzte a ranglétrán.
Innen viszont akkora fordulóponthoz érkeztünk, hogy nem igazán tudtam mire vélni. Nevezzük ezt innentől Jurassic World: „A Kaptár”-nak. A zombikhoz ugyan köze nem volt szerencsére, a kastély, a hirtelen beszűkült környezet, illetve a biológiai fegyverkezéshez felhasznált lények (Ennek alapjait az előzőben lefektették, szóval lényegében ezt a szálat vitték tovább.) már leginkább azt juttaták eszembe. Magával az ötlettel még ki is békültem volna, viszont bizonyos megoldások olyannira ZS-kategóriásak, hogy a kiemelkedő kezdés után visszasüllyedtünk a „Magassarkúban futjuk le a T-rex-et” és egyéb SyFy channel-es borzalmak szintjére. spoiler Nem is szépítem, a film második felvonása egy az egyben az előzőt koppinja, csupán kicsiben.
Persze ennek ellenére még egy-egy bugyutának ható ötlet is eredetinek hatott és elnéztem neki olyanokat, mint a spoiler.
Mázlijuk azonban, hogy ezúttal sem vették halálosan komolyra a figurát, így poénokból sincs hiány, amiket cseppett sem éreztem erőltetettnek, hisz Crisp Rat, mármint Chris Pratt hozza a tőle megszokott Star-Lord formát, mellékszereplőink pedig kidolgozatlanságuk ellenére is többnyire hasznos elemét képezték a cselekménynek. Ezek mellett a BB (Nem a pezsgő!) szépen felkészítette a terepet eme 2. trilógia befejezéséhez is, melynek valami spoiler feelingű sztorit tudnék elképzelni, csak dinoszauruszokkal, de ez a lehetőség még így sem valószínű.
Összegezve: Helyenként klisés, bugyuta, mégis meglepően szórakoztató.
Ha tetszett az előző, akkor a Bukott Birodalommal is elégedett leszel, ha pedig folytatódnak a trendek, a 3. után ezt is megveszi a Disney és jöhetnek az olyan alkotások, mint az „Ian Malcolm: Egy Jurassic Park történet”, vagy a „Jurassic World: Blue” (Kék), de inkább ne adja az ég!

Nem tudom ki hogy van vele, de ez nekem annyira nem tetszett. Kiszámítható volt, néhol unalmas, bár sírni így is tudtam rajta.

Amennyiben levesszük a látványt és a hollywoodi sztorit és ijesztgetést, azért az elgondolkodtató, hogy ha létezne a technológia az emberiség hajszál pontosan így reagálna rá….

Mindig oda tud szögezni a képernyő elé ez a világ. Nem tudom hány bőr lehúzásig lesz így, de még mindig végig izgulom és rettegem ezeket a filmeket!

Izgalmas, látványos film, azonban nem hozta az előző részek által elért hatást nálam.
Az első fele, az állatok kimentés nagyon szuper volt, és amikor elhagyták a szigetet, egyenesen megható, ahogy ott állt segítséget kérve a plantosaurus. :(
Viszont ez az új hibrid dinó nagyon nem tetszett. Az eddigi legcsúnyább és kegyetlenebb állat, nyilván mert az ember hozta létre.
Az tetszett, hogy a történet fő vonala a kizsákmányolás szembeállítása volt a természet rendjével, már amennyire ezt a dinók esetében lehet mondani. De sajnáltam, hogy egy házban játszódott az egész és nem kerültek vissza a szigetre az állatok.
Mindenesetre kíváncsian várom, hova lehet ezt a sztorit még vinni, felkészültem a mozifilmre.

A kedvenc sorozataival az ember mindig elvakult. Nálam ezek közé tartozik a Jurassic Park/World széria, mindegyik részét szeretem más-más okokból. A három évvel ezelőtti Worldöt olyan izgalommal néztem a moziban, mint amikor az első részt először láttam VHS-en, és nagy lelkesedéssel vártam az idei etapot is. Sajnos úgy adódott, hogy a moziba nem sikerült eljutni, de végre pótolhattam a lemaradást.
Arra a készítők is rájöttek, hogy már nem sok puskapor maradt a dinós sziget koncepcióban, ezért a film első fele lényegében ezt a szálat zárja le véglegesen. Nem hinném, hogy ez spoiler lenne, hisz az előzetesek elég nyíltan megmutatták a helyzetet: a Nublar sziget vulkánja kitörni készül, megsemmisítve az ottani teljes állatvilágot, ami a Föld jelenlegi teljes dinópopulációját jelenti. (A DPG oldala alapján Sornát már sok évvel ezelőtt kiürítették.) Érdekes volt látni a dzsungel által elnyelt Worldöt, ill. némi kis utalás is belefért a Jurassic Park eseményeire, hogy aztán itt mindennek vége legyen. Bevallom, az utolsó szigetes jelenetsor – igen, a füst és a lángok által elnyelt, spoiler gondolok – számomra nagyon szívfacsaró volt. Egy drámában felőlem haldokolhatnak a népek, de ha a kedvenc lényeim pusztulnak el – dinoszauruszok vagy épp Godzilla – akkor wááááá. Furán vagyok összerakva, na.
A rendező korábbi munkáit nem ismerem, de annyit hallottam, hogy jártas a horror műfajában. Nos, a film második felében ez valamennyire tetten érhető volt, hisz az Indoraptor tényleg úgy nézett ki, mint valami pokolbéli szörnyeteg, ráadásul akadt itt a szokottnál merészebb jelenet. spoiler Amikor először bejelentették az Indoraptort, némileg visszalépésnek gondoltam az Indominus Rex után, de végül a megfelelő helyszín mellett elég pöpec kis dinoszaurusz lett belőle.
A JW-hez képest ezúttal visszavettek a karakterek számából, bár így is elsősorban Claire és Owen van a középpontban, két új társuk teszi, amit a forgatókönyv írt nekik, de sok vizet nem zavarnak, ráadásul Franklin elég idegesítő szereplő volt az állandó sápítozásával.
Az előző részhez hasonlóan ez a film is bővelkedett utalásokban a korábbi epizódokra, élmény volt ezeket felfedezni, bár nem lepne meg, ha valami elkerülte volna a figyelmem. No, majd a későbbi újrázásoknál.
Összességében én elégedett vagyok a filmmel, a befejezés nagyon jól megágyazott a trilógia befejező részének. Három év múlva kiderül, hogy sikerült-e ezt kihasználni.