Jogi játszmák (2004–2008) 90% 15★

A sorozatot a legjobb barátnőm ajánlotta, aki saját bevallása szerint már legalább ötször megnézte oda-vissza az egészet. Annyira szerettem, hogy nem kizárt, én is így leszek vele.
Ahogyan az ötödik évad egyik részében is utalnak rá: az egyetlen amerikai sorozat, amelyik mer 50 felettieket szerepeltetni, a Jogi játszmák! De ezekben a szereplőkben több a vitalitás és a szexuális erő, mint a húsz évesekben, úgyhogy ne higgyük, hogy ez egy unalmas jogászkodós sorozat. Persze, van benne jogászkodás is, de valójában nagyobb hangsúlyt kapnak a szereplők viszonyai az ügyvédi irodában. Mindezt meglehetősen… Mondjuk úgy, pajkos és incselkedő humorral tetézve. (magyarul: ezeket kizárólag a szex élteti és másról sem beszélnek!)
A két főszereplő aranyat ér: Denny Crane szerepében William Shatner ugyan nem tesz tanúbizonyságot komolyabb színészi tehetségről, mint korábban, de maga a figura nagyon el van találva. A dúsgazdag sztárügyvéd élete alkonyán, aki küzd a kor, az elmúlás és a demencia ellen minden létező módon, de leginkább férfiasságát fitogtatva. Alan Shore-ral már a sorozat kezdetén jó barátokká válnak, aki a nők kedvence, az intelligens, jóképű…a…. Na jó, maradjunk annyiban, hogy én is szívesen a karjaiba omlanék a sorozat női főszereplői után (ugyanis egytől egyig mindet megfekteti.) Kettejük ellentétes nézeteinek ütköztetése adja a sorozat savát, borsát. Komoly morális, politikai és gazdasági kérdések is előkerülnek vitáikban, melyek központi kérdése valójában mindig az, hogy Alan liberális, míg Denny igazi jobbos, fegyverpárti rasszista.

Én borzasztóan élveztem ezt a sorozatot, és mellettük a mellékszereplőkért is odáig voltam. Az első évadot találtam csak furcsának, és azt mondtam, túl sok a valószerűtlenül szép ember a sorozatban. De egyrészt később ők cserélődtek természetesebb külsejű szereplőkre, és én is hozzászoktam, hogy amerikában szépek az emberek (blah). Nagyjából a harmadik évadtól már nincs is annyi csere, szóval valószínűleg a készítők is végre megelégedtek.

Még egyszer csak azt tudom mondani, roppant jól szórakoztam. Aki a disznó humort nem bírja ne nézze, más tegyen vele egy próbát, mert szerintem nagyon jó kis sorozat. Nem mestermű, nincs hatással az életünkre, de egyszerre vicces és kellően komoly témákat feszegető. Ja, és isteni zenék szólnak benne!

James Spadert kijelenthetem, hogy imadom. Elkepeszto karakter.
Ez a sorozat meg egy vicc. Mindenhogyan. :D
Az elkepeszto ugyek, a total kattant karakterek, az oriasi bolcsessegek a teraszon. Egyszerre utalom es imadom az egeszet. :D es nagyon sokat nevettem hangosan a beszolasokon. :D

Egy dolgot sajnalok, hogy csak szinkronosan tudtam megnezni, egyszer sort keritek ra angolul is.