New York, 1930. Egyes nők boldogságot hoznak, amerre mennek, mások akkor okoznak örömet, amikor elmennek. Mrs. Erlynne-re mindkettő igaz: a férjek azt szeretik, amikor felbukkan, a feleségek pedig azt, amikor eltűnik az életükből. Miután az asszonynak nincs tovább maradása New Yorkban, kénytelen… [tovább]
Kedvencelte 1
Várólistára tette 29
Kiemelt értékelések
danlin
A drámát korábban olvastam, és nagyon tetszett. A filmben több módosítást csináltak: más időben és helyen játszódik a történet. A karakterek nagy részt maradtak, talán a szemszög változott kicsit. A színészek viszont nagyon jók voltak, különösen Helen Hunt.
SunflowerSz
Ez megint olyan tetszett is meg nem is kategória volt nekem. Olaszország szép volt, jó helyszínként működött a filmben. Számomra nem volt egyértelmű a csavar a filmben, de mégsem döbbentem meg rajta annyira. A fő konfliktus az maga a félreértés, egyébként szép romantikus film.
Népszerű idézetek
Solo_Mayer
Mrs. Erlynne: Nem viszi el a kalapot? Jól állt a színe, magának nem tetszett?
Meg: Nincs hová felvennem. Templomba csak nem járhatok ebben.
Mrs. Erlynne: Miért nem?
Meg: Képzelje csak, mit szólnának.
Mrs. Erlynne: Ha mindig mások gondolatai vezetnek, minek vannak sajátjaink?
Solo_Mayer
Mrs. Erlynne: Mind a mély szélén állunk, Mrs. Windermere. De ha nem nézünk le, honnan tudnánk, kik vagyunk. Egy anya nem szégyellné a lányát, aki nem zuhant le.
Meg: Remélem.
Mrs. Erlynne: Sosem voltam ilyen biztos semmiben.
Solo_Mayer
Lord Darlington: Én szeretem Amerikát. Nincs még egy társadalom, amely a barbárságtól egyből a dekadenciába lépett, megspórolva a civilizálódást.
Tuppy: Hatékonyságuk mintapéldája.
