Goldfinger (James Bond 007 3.) (1964) 73% 101★

Connery harmadszorra bújik a karakter bőrébe és már olyan rutint szedett össze, hogy csukott szemmel is hozza a laza és macsó figurát, ami természetesen nem egy nagy színészi kihívás. Szerintem itt még nagy kedvvel forgatta ezt a filmet, nem mint a későbbieket, ahol már egy kicsit szabadult volna a szereptől. Talán ezért is sikerült olyan jól, hogy ez lett az egyik kedvenc Bond filmem.
A történet főgenyája nem egy tipikus baloldali figura ;), hanem egy igazi kapitalista nagyvállalkozó, aki gazdag és bármi áron még gazdagabb szeretne lenni. Goldfinger nem tagja az első két Bond filmben megismert bűnszervezetnek, ezért egy kicsit más irányba is viszi a sorozat irányát. Az őt játszó színész nem kifejezetten emlékezetes és mégis hihetően kapzsi és megátalkodott figura képében megfelelő ellenfél lett a főszereplő számára. Oddjob a „kis” genya, a kalapos koreai gyilkos csicska, aki emlékezetes, annak ellenére, hogy nagyon egyszerű és az őt alakító színész megnyilvánulásai is nagyon amatőrnek tűnnek. Ezzel együtt mindenki emlékezni fog rá.
A sok női szereplő közül kiemelkedik Pussy Galore, aki már jelentős szerepet kap; nem csak szép és állandóan kevés ruhában mutatkozik, hanem tehetséges pilóta és fontos szerepe és tevékeny része van a történet alakulásában is.
Természetes vannak nagy hülyeségek is a filmben, amik könnyen válhatnak kevésbé zavaró tényezőkké, ha a film szórakoztatja és megfelelő izgalomba tarja a nézőit.
Például, amikor Goldfinger elmagyarázza a tervét néhány embernek, akiket egy-két jelenettel később lemészároltat. Miért? Van rá magyarázat; Bond és mi nézők is így tudjuk meg a végső terv körmönfontságát és kegyetlenséget. Fura, de ez van.
Az egyik kedvenc jelenetem a golfpályán játszódik, ahol Goldfinger megpróbál csalni Bond pedig csellel kivédi. Valószínűleg az igazi kémeknek is gyakrabban kell használniuk az eszüket, mint a kezüket.
Az első film, amiben a kütyügyártó Q és részlege már jelentős szerepet és játékidőt kap.
A film nem túl hosszú és mégis sok minden történik benne szépen felvezetve és lezárva az egyes jelenetek sorát összeségében nagyon élvezetes és szórakoztató történetet alkotva. Köszönjük Guy Hamilton rendezőnek!

Butább, mint az előző kettő! :(

Ez nagyon közel volt, Mr. Bond, de szerencsére ebből is sikerült kimászni, és ez most tényleg az ő személyes volt varázsának köszönhető, mert az eseményeket látva másképp nehezen úszta volna meg. Goldfinger nem volt egy félelmetes gonosz, semmi karizmát nem éreztem benne, inkább csak egy maffiózó, aki nagy fába vágta a fejszéjét kategória.

Bár régi vesszőparipám, hogy a James Bond univerzum legjobb eresztése a Roger Moore-korszak volt, most Connery két filmje is lement a tévében egyetlen nap alatt, és meglepően jó benyomást tudtak rám tenni.

Megfigyelhető volt például, hogy Connery Bondja egyáltalán nem öregedett rosszul. Úgy értem, amennyire nyilvánvalóan hímsoviniszta például Moore Bondja, annyira nincs ugyanez a kérdés túllihegve Connery esetében. Nem mintha emiatt bármikor bárkinek is bánkódnia kellett volna, a korszellemnek és a filmes univerzumnak is része a főhős lehengerlő és irreális macsósága, de pont az irrealizmus miatt ezt illik tudni helyén kezelni.
Egy másik tényező, amiben ezek a hatvanas évekbeli darabok meglepően üdék tudtak maradni, az akcióval kapcsolatos elképzelések és a fantasztikusabb motívumok megvalósítása. Ebben a következő generáció készítésekor sok esetben nevetségesen túlzásokba estek a filmesek, gondoljunk csak a Moonrakerre. Ilyesmi problémát a Goldfinger esetében nem tapasztalhattunk, bármennyire is nevetséges például a repülőből kifújt gáz instant hatása mindenkire a nyílt levegőn.
Sarokpontja lett az elmúlt években a tárgyalt Bond-film főgonoszának kiléte. Felülvén erre a nagyon XXI. századi vonatra kijelenthetjük, hogy a joviális nagybácsi figurát nyújtó Goldfinger ilyen téren ugyanolyan régimódi gonosztevő, mint amilyen régimódi hős Bond (ami azt illeti, hasonló szerepre ma egyik színészt sem válogatnák be, de megkockáztatom, hogy a fiatal Connery 2023-ban maximum sorozatszínész lehetne csak, ami azért nagy tragédia). A fémkalapos (peaky blinder?), hallgatag és lojális végrehajtó karakter annyira jellegzetesre sikerült, hogy különböző formában több Bond és nem-Bond filmben is viszont láthattuk a hasonlóan drabális, értelmileg látszólag korlátozott, de legyőzhetetlen gonosztevő alakját.
Magáról az akcióról szólva, bár a Goldfinger talán nem bővelkedik igazán látványos és mozgalmas szekvenciákban, szórakoztató maradt és (ízlés függvényében persze) nem vált nevetségessé.

Ajánlott klasszikus, ha nem is akarunk mindenáron legjobb Bondokat, meg legjobb korszakokat keresni a széria történetében, Conneryt nem csak az elsőség, hanem a maximalizált szimpátia és szerethetőség előnye is megilleti.

Helyenként megmosolyogtató kapitális baromságok vannak benne. A sztori sem akkora durrannás. A negatív karakterek viszont talán az eddigi legjobbak.