It Ends with Us – Velünk véget ér (2024) 73% 179★

Sokkal rosszabbat vártam. Azt gondoltam, hogy túl romantikus lesz és ezen lesz a hangsúly. Helyette nagyon jól mutatta be a családon belüli erőszakot. Én a könyvet is szerettem, de lehet, hogy a film jobb volt annál is. Ez a történet megmutatja, hogy nemcsak a két véglet van, hanem igenis azokból a bántalmazó kapcsolatokból a legnehezebb kiszakadni, ami ilyen, mint Lilyé és Ryle-é. Azt sem hagyhatjuk ki, hogy az ember szerelemből választ párt, és ezt baromi nehéz félretenni és eldönteni, hogy kilépsz a kapcsolatból. De a legszebb és legerősebb jelenet a kórházas volt, mondanom sem kell, hogy az egész mozi bőgött. A könyvben sem szerettem a szerelmi háromszöget, ez a filmben sem volt másképp, de talán ezt is jobban kezelte a film, elvégre nem ez volt itt a lényeg. Mindenképp érdemes megnézni, nagyon kemény menet lesz, de ha segít pár nőnek felismerni a jeleket, már volt értelme a megfilmesítésnek.

Már nagyon régóta vártam már a filmet. Nekem eleve a könyv nagy érzelmi hullámvasút volt, így amikor elkezdődött, az első képkockáknál arra gondoltam lehet, hogy mégse kéne megnézzem. De utána megláttam a gyönyörű őszi tájat és lenyugodtam. Tudom hogy vannak viták és vélemények a filmről, de ezeket nem értem, nem tudom a teljes történetet, a felháborodás okát, így erről nem tudok nyilatkozni. Én csak azt tudom, amit láttam és gondoltam. Nekem tetszett. Sok helyszín és cselekmény szinte ugyanolyan volt, amit elképzeltem. A fő szálat mindvégig végigvitték, nem volt ferdítés benne. Nyilván nem tudnak mindent szórul szóra és valamiben változtatni is kell, de ilyen igencsak kevés volt benne. Nagyon jó színészt választottak Blake Lively fiatal másának a filmben, szinte ugyanúgy néztek ki. Pasik terén tudnék vitatkozni. A fiatal Atlas jó volt, de az idősebb és Ryle nem nyerte el a tetszésemet külsőre. Jól játszottak, de főleg Ryle-hoz még mindig Theo James-t tudnám elképzelni. Blake Lively-val nem értek egyet, ahogy azt egy interjúban mondta: nem nyári film. Hanem őszi. Az egész az őszt öleli körbe és olyan jó hangulata volt így! A ruhák, a lakások és helyszínek mind ebben a barna és narancs színben játszottak.

A bántalmazó részek nem voltak annyira intenzívek mint ahogy azt Colleen leírta, de még így is ugyanazokat éreztem, mint amikor olvastam. És most így filmben, jobban megértem Lily döntését. !Spoiler! Bár én adtam volna még egy esélyt Ryle-nak főleg úgy, hogy kezeltetné magát. !Spoiler vége!

Összességében tetszett, de nem akkora durranás, mint vártam. Hű a könyvhöz, de egyszer megnézhető filmnek gondolom. Jó hangulatú, érdekes őszi film.

Szerintem jó adaptáció volt. Nyilván nem lehet minden ugyanolyan mint a könyvben,mert bele kell férni a játékidőbe, de szerintem nagyon sok jelenet volt pontosan olyan,mint a könyvben, némelyik apróbb változtatásokkal,kihagyásokkal. Ez így rendben is van.
Amibe bele tudnék kötni, az az első „eset”, ami eléggé véletlennek tűnt tényleg, pedig nyilván már az sem volt az. A többi pedig kevésbé volt sokkoló, erős jelenet, mint a könyvben. A kórházas jelenet volt talán a legerősebb, azon el is pityeredtem, az a könyvnek is szerintem a fő momentuma, legmegkapóbb, legerősebb része, ami itt is átjött.
Blake nagyon jól játszott, de a többiekkel is meg voltam elégedve. Atlas karakterét megformáló színészt nem tudom miért bántják annyira. Nem kell, hogy mindenki szuperszexi, átlag feletti jó csávó legyen a filmben.Ő egy tök átlag, de szerintem helyes férfi amúgy, nem volt vele gond. A szerepre tökéletes volt, egy kicsit én is beleszerettem :D (Teszem hozzá, nekem Justin pl nem egy hű de jó csávó…ízlések és pofonok, de a szerepét szuperül játszotta ő is, el tudta játszani az elborultat is és az érzékeny szerelmest is hihetően)
Szuper volt és nagyon fontos!

Imádtam!
Az egyik legkönyvhűbb adaptáció, amit valaha láttam. Persze, vannak kihagyott részek, és kissé átírt jelenetek, de nagyon jól kivitelezve. A színészek zseniálisak, a kémia is teljesen megvan közöttük, nagyon jó szereposztás sikeredett.

A rendező a lehető legjobb munkát adta ki a kezéből. A könyv cselekménye tökéletesen megvalósult a filmvásznon, jó volt a dinamikája, szerettem a visszaemlékezős jeleneteket is, átérezhető a Lily-Atlas kapcsolat mélysége, miken mentek ők keresztül. Lily és Ryle kapcsolatának felépítésére sem tudok semmi rosszat mondani, szerintem nagyon jól játszottak a színészek, a kulcsjelenetek a helyükön voltak. A helyszínek és a díszletek is tetszettek, első osztályú lett a virágüzlet és az étterem megvalósítása is. Természetesen a könyv marad az etalon, de rég láttam már ennyire jó adaptációt.

Tíz pontnál kevesebbet nem adhatok a filmre. A rendező-főszereplő Justin Baldoni munkásságát már régóta nyomon követem és ezidáig még nem láttam tőle olyan rendezést ami ne varázsolt volna el. Nagyon szép tud a nehéz témákhoz nyúlni, pl a Két Lépés Távolság vagy a Cloud. A Velünk Véget ér esetében is érződik, mekkora szívügye volt a film. Hiteles és könyvhű, nem akar se több se kevesebb lenni. A fiatal színészek kiválasztása csillagos ötös, nagyon hasonlítottak a felnőtt énjükre. A kényesebb jelenetek is nagyon jól lettek ábrázolva és szerencsére pont ott zárul le a film ahol a regény is.

Megnéztem, mert elolvasni sajnálom rá az időt, meg annyira nem is érdekelt, de szakmailag „illik” tudni róla valamit…

Ó, én sem szeretem a (vágott) virágokat. Ebből kifolyólag a virágüzletek sem tudnak meghatni, kivéve, ha cserepest árulnak. Lehangoló az egész, mert 1-2 nap múlva az a szerencsétlen virág az emberi hiúság okán kuka…

Konyhapultra ülni – undorító. Én nem ennék meg semmit, ami egy olyan konyhában készült, ahol ott pucér/félpucér seggel, vagy koszos ruhában üddögélnek. (Olyasmi undort vált ki belőlem a jelenség, mint az a műkörmös vagy lakkozott női kéz, amelyik főz. Öklendezhetnékem támad, ha belegondolok, egyszerűen fúj…)

Bugyiban szülni: ez ám a mutatvány! Extrém szemérmesek így csinálják.

Aztán. Ez a csaj nagyon gáz. Mi a francért kell titkolózni? Ha én szeretek valakit, akkor nem titkolózom előtte. Ha nem tudok hozzá őszinte lenni, akkor nem is megyek hozzá feleségül és pláne nem szülök neki gyereket. A szeretet arról szól, hogy őszinték vagyunk. Innen bukott is az egész…

Ezen kívül valóban totál félreértés majdnem az egész film. Véletlen, szerencsétlen balesetek sorából akarják azt bebizonyítani, hogy csávókám végig csak bántalmaz?… He?… Ez most komoly? Ez a csaj egy ostoba, felszínes liba.

Atlas… Hát, ő is elég sok sebből vérzik, s ha már itt tartunk: azért ő sem teljesen százas.

Tulajdonképpen megint arra a megállapításra jutottam, hogy az emberek 90%-a milyen felszínesen is létezik, éli világát. Azokról az emberekről fogalmuk sincsen, akik ott vannak mellettük. Csak a felszínt látják, érzelmileg totálisan analfabéták, és a hormontúltengést 99%-uk azonosítja a szerelemmel… Hát, részvétem akkor.

Nem akarom újrakezdeni azt a beszámolót, amit szerettem volna, azt már az ajánlómban megtettem korábban, pár éve, amikor ezt megírtam : https://dontforgettosmileandread.blogspot.com/2019/08/c….
A legjobb barátnőmmel néztem meg a filmet, mindketten olvastuk már korábban és Nektek is ezt javaslom, előbb a könyv, utána a film.
A film, ami egyébként mindkettőnknek tetszett, már ha egy ilyen mély mondanivalóval rendelkező adaptációnál lehet ezt a szót használni. Megrázó volt, alig tudtunk megszólalni utána és szem sem maradt szárazon. Méltó a kötethez. Nem egy vasárnap estés romkom, ahogyan már a kötet sem volt az. Dráma.
Ezt oldja helyenként a romantika, viszont ez inkább a második rész fő műfaja (amit a film már nem érint).
Persze, voltak jelenetek, amelyek kimaradtak a filmből, akadt olyan, amit nagyon hiányoltam, volt, amit kevésbé, mozivászonhoz hűen felismertem olyan jeleneteket, amelyek máshogy lettek ábrázolva, de mint adaptáció, szerintem kifejezetten jól sikerült. Nehéz egy több, mint 400 oldalas regényt belesűríteni 130 percbe. Mégis azt gondolom, jól sikerült.
Ajánlom elolvasásra , megnézésre minden érző léleknek! Lássatok a virágok mögé … !

Remélem , hogy a körülötte levő média hype ahhoz tesz hozzá, hogy eljusson azokhoz az emberekhez, nőkhöz, akikhez el kell és felismerésre kerüljön a fő üzenete!

A könyv ismerete nélkül vágtam bele, kíváncsi voltam rá, hiszen egy nagyon fontos témát dolgoz fel, de nem voltam vele teljesen elégedett.
Az elején sokat nevettem, jól bevezette a karaktereket, a problémáikat, a múltjukat. Ezután elkezdtem azt érezni, hogy történnek a dolgok, de valahogy nem volt mélységük. Kimondják a gondjaikat, és meg is értettem őket, de a film nem tudta éreztetni velem. Ez a 2 óra játékidő kevésnek tűnt, nem volt eléggé kidolgozott, főleg a második fele.
Lehet velem van a gond, de jobbat vártam, több érzelmet a karakterektől és érzelmek kiváltását belőlem is. Ez most nem sikerült, azt is el tudom képzelni, hogy újranézem, hátha másodjára megszólít.

A könyv jobb volt. A film előtt elolvastam a duológiát, de a könyv fényévekkel jobb volt, mint a film. Ryle-nak jóképűbb színészt képzeltem volna, nem ezt a szőrmók csávót. Viszont a nagyképű, beképzelt szerepet jól alakította, elérte a hatását és a filmben is utáltam, mint a könyvben. 2 órás volt a film, de szerintem a könyvben sokkal jobban átadja a hangulatot, a filmben pedig lényeges pontokat hagytak ki (pl. a könyvben a kis levelek nagyon sokat nyomtak a hangulaton, illetve ott volt a közös Némó nyomában imádat is, na azt totál kihagyták a filmből, holott a kiscsaj második neve Szenilla, ez is fontos lenne, ha készülne 2.rész).
Na szóval, újra bizonyítást nyert, hogy a könyv még mindig jobb, mint a film.