Il Mare (2000) 85% 25★

Sokkal jobban tetszett, mint arra számítottam. Elég lassan építkezik, de egy percig sem unatkoztam rajta.

Ebből a filmből készült a Ház a tónál Keanu Reeves-szel és Sandra Bullock-kal. Bár mind a kettőt nagyon szeretem, azért mégis ez az igazi, mert kevésbé hollywoodi és mégis ott van benne minden, ami csak kell a szerelemről. Lassú film csodaszép képekkel, remek zenékkel. Teljesen más a hangulata, külön érdemes kezelni őket, és nem érdemes hasonlítgatni a kettőt. Il Mare egy nagyon vagány ház, és a másik is, amelyik csak tervként él… és engem mindig lenyűgöz, hogy mi mindenre képesek a férfiak, ha szerelmesek…

Bár én a hollywoodi verziót is szeretem most őszintén: ki nem szerelmes abba a házba??, de most látva a koreai eredetit sorrendet nem tudok felállítani.
A tipikus különbségek megvannak, az ázsiai eredeti lassabb, melankolikusabb és talán egy kicsit szomorkásabb is, mint az amerikai, de ez minden remake-l így szokott lenni.
Jun Ji Hyun színésznő nem volt ismeretlen, láttam már őt szerelmesnek lenni egy jóképű idegenbe, így számítottam a játékára, nem is maradt alul az elvárásaimmal szemben. Lee Jung Jae-vel most találkoztam először, de azt hiszem nem utoljára, bár talán kettejük közül ő volt, aki itt kevesebbet mutatott, tudott megmutatni a tehetségéből.
Egy kis Jeju reklám volt itt is a hatása sem marad el xD, és az a ház is nagyon tetszik, amit oda álmodott meg az építészünk ^^
Szóval megnézésre ajánlott, még akkor is, ha Sandra és Keanu szerelmén már túl vagytok.

Először megnéztem ezt, majd egy hónap múlva az amerikai változatot, aztán még egyszer ezt.
És rájöttem, hogy nem szabad összehasonlítani őket. Annyira más a kettő, hogy az alap szituáción kívül tényleg nem sok közös van bennük – és ezért nem is lehet azt mondani, hogy az egyik jobb lenne a másiknál.
Azért ha mégis választani kéne, a koreai nyerne nálam, de csak azért, mert olyan szépen tudott a nyugodt csendekkel mesélni.

Nagy kedvencem a Ház a tónál, így mikor megtudtam, hogy ez alapján készült. tudtam, hogy látnom kell. Ugyan úgy szerettem a történetet, mint a feldolgozásban, pedig érezhetően más a kettő, ami nem meglepő. Érezhetőek a kultúrális különbségek, az ázsiai sokkal lassabb és talán kicsit szebb is. Teljesen más a hollywood-i hatás nélkül megismerni ezt a történetet. A házba pedig itt is beleszerettem.