Hónővér (2024) 72% 42★

Szintén a téma miatt érdekelt (gyász). Többé-kevésbé jól átadták, de inkább kevésbé. Sok gondolat volt, amit nagyon nem így látok, főleg a végső „bölcsességet” illetően, emellett kétlem, hogy a készítők valaha átélték-e ezt a folyamatot, ha egyszer olyan semmitmondó klisékkel dobálóznak, minthogy „a szívedben örökké él", és úgymond életben tartod az emlékekkel. A legértelmesebb mondat a lánytestvér szájából hangzott el, aki, miután gépiesen elhangzott az apától (látszott, hogy ő is inkább csak magát győzködi ezzel), hogy „az idő segíteni fog", és megkérdezte, hogy az idő visszahozza-e a testvérét. Igen, ez a gond fő forrása, amire az egyetlen, igazi segítség ez lenne, semmi más. Egyéb gondolataim is vannak, de inkább nem fejtem ki őket.
Ami fenntartotta az érdeklődésem, az inkább a rejtély volt a szociopata-szerű, baltás gyilkos jellegű „Mikulás" és a ház rejtélyét illetően. spoiler kapcsolatban az elején rájöttem, mi a helyzet. Mindig egyedül volt a házban, így két opció volt: vagy le…-ják a szülei, ami sajnos gyakori eset vagy spoiler. Engem egyébként idegesítene ez az életvidám, non-stop dumáló társaság, főleg, amikor ilyen érzésekkel küzdök, és 0 energiám az ilyenekhez.
Egyszer nem volt rossz.

Nem az évtized filmje, de egy kedves, könnyes-mosolyos kis darab.
Nekem tetszett.
Egy nézést mindenképpen megér!

Évtizedekig a Hóbarátot tartottam a legszomorúbb karácsonyi filmnek ebben a gyászfeldolgozásos témában ((bár bőven van benne vidám jelenet, de azért a kiinduló pont mégiscsak elég szomorú… :( )), hát most végérvényesen letaszították a trónról… Ez a film kínzóan fájdalmas. :/
Túl nagy meglepetés persze nem ért, mert a könyvet 2 éve már olvastam – hát az is nagyon megviselt, és a film szuperül leköveti a könyvet (néha olyan érzésem volt, hogy szóról szóra ugyanaz), így persze számítottam rá, hogy a film sem lesz piskóta. :/
A szereplők amúgy nagyon illettek a könyvbéli karakterekhez, viszont szegény kisfiú, a Juliant játszó gyerek egyáltalán nem tud színészkedni. :( Gyakorlatilag 1 arckifejezése van minden helyzetre… :/ Őszintén nem értem, miért kapta meg a szerepet (azon kívül, hogy külsőre egyébként nagyon is passzol rá a szerep – csak játszani nincs tehetsége, egy csöpp sem). A Hedviget játszó kislány viszont nagyon ügyes volt, és abszolút jól hozta ezt a cserfes, túlmozgásos karaktert. :)
A szülőkre persze most is nagyon haragudtam, amiért a saját gyászukat a gyerekeik elé helyezték, és kvázi elvárták tőlük, hogy akkor ők is legyenek pontosan ugyanolyan búval béleltek, mint a szüleik… :/ Ezen én már a könyvben is nagyon kiakadtam…
A fő csavarra meg persze könnyen rá lehet jönni (a könyvben anno én is hamar kitaláltam, hogy mi a titok nyitja), de az értékéből szerintem ez nem von le semmit, sőt így még érdekesebbek az utalások a múltra, az egyes jelenetekbe, ha már sejtjük, hogy mi történhetett a múltban. spoiler
Nem valószínű, hogy gyakran újra fogom nézni, számomra abszolút nem egy jóleső karácsonyi film ez. :/ Egyszer érdemes lehet megnézni, de aki nagyon érzékeny ezekre a témákra, az inkább hagyja ki, mert nagyon meg fogja gyötörni. :(

Néha azért sajnálom, hogy nem szeretek leírást/előzetest nézni…
Nálam valahogy nehéz a karácsony címkét értelmezni, mert én a romantikus, boldog karácsonyi filmeket keresem ilyenkor. Hát ez nem volt az.
Nem volt rossz, de biztos hogy többé nem nézném meg, nem is ajánlanám különösképpen senkinek.

Ha van film, amin sírtam… na jó, már a könyvön is sírtam. Csodálatos történet ez a gyász, a gyermeki gyász feldolgozásáról, arról a pillanatról, amikor a gyermek és a család már annyira szenved, hogy a legkisebbek nyitják fel a szülők szemét.
A Maja Lunde azonos című könyvéből készült filmfeldolgozás egy kicsit borongós, szomorú, de itt-ott felcsillan a remény. Egy történet arról, hogyan kúszik vissza a karácsony varázsa a fakó falak és a szomorúság helyére, egy történet az elengedésről, az új kezdetről és a múlt, az emlékek tiszteletéről. Nagyon tetszett a szereplő válogatás.

Nem egy szokványos karácsonyi történet. Aki gyásszal küzd, és emiatt búskomorak a karácsonyi ünnepei, azoknak szól ez a történet. A maga módján nagyon szép film, de közben azért elkísért a gyászos hangulat is, mivel én is valamennyire személyesen érintett vagyok.