Holnap (2022–2022) 95% 88★

Annak ellenére, hogy még simán bírtam volna tovább nézni legalább ugyanennyi részt, nem vagyok képes rádobni a tízet. Gyönyörűen bemutatta, hogy mennyi különböző dolog taszíthat egy embert odáig, hogy feladja a saját életét. Szerettem a triónkat, de nem tudom nem csalódásként kezelni, hogy az internet és a poszterek ontották Lee Soo Hyuk jelenlétét, mégis alig-alig jelent meg szigorú szexi kaszásunk a részekben. spoiler A téma ellenére mégsem tudom azt mondani ez egy depressziós sorozat, talán a csipet-csapat miatt. Hárman teljesen ellentétes karakterekként annyira csodálatosan kiegészítették egymást. Joon Woong tiszta és ártatlan szíve, Lim úr szabálykövetése (kettejük bromance-a) és Goo Ryeon megingathatatlan vágya, hogy másokat megmentsen…legalább annyi mosolyt csaltak az arcomra, mint ahányszor könnybe lábadt a szemem miattuk. Nagy szívfájdalmam az utolsó részt nagyon összecsapottnak éreztem. Utálom, mikor a sorozat utolsó részénél az egyik szemem az órát nézi folyamat és az agyam fele azon morfondírozik, hogy a rákba akarják ezt lezárni ilyen rövid idő alatt, míg a másik fele próbálja élvezni.
Kinek? Ez félig összetöri az ember lelkét, félig össze hegeszti mikor magad alatt vagy, mert a témája ellenére ez igenis a kiutat mutatja és hogy mire figyeljünk a környezetünkben. Milyen apró részletek, egy-egy kedves szó hozhat vissza egy vívódó lelket a szakadék széléről. Érzékenyebbeknek valószínű kellhet a zsepi, mégsem mondanám sírós sorozatnak:)

Nagyon, de nagyon tetszett. Szerencsére sokkal jobban bírtam, mint gondoltam volna. Szerettem a részek végén a feloldásokat. A remény jelen volt minden történetben.
Tény, hogy nem volt tökéletes, el lehet elmélkedni a megoldó módszerekről, a problémák leegyszerűsítéséről, illetve arról, hogy miért kellett megint az utolsó részre hagyni a fő konfliktus megoldását, de én most ezekkel nem szeretnék foglalkozni, mert ez így esett jól a lelkemnek. Élveztem, már amennyire egyáltalán lehet egy ilyen sorozatot. :)
A karaktereket imádtam. Ro Woon-nal ez az első sorozatom, teljesen ki voltam békülve vele. Helyes kis karaktert kapott, egyszerűen nem lehetett nem kedvelni. Ryung Goo hideg menősége megnyert magának a hülye orrvakarás ellenére is. :P Szerettem a színész tekintetét, nagyon mélyreható volt néhol. Na és akkor a csopvezünk… nagyon bírtam, az elejétől kezdve. Szerintem szuperül hozta a karaktert a színésznő, ráadásul most fordult elő velem először, hogy belezúgok egy nő hangjába. De most komolyan, tök megnyugtató volt. :D Lee Soo Hyuk-kal is találkozhattam végre, teljesen rendben volt, tetszett az érzelmes jelenetekben is, egy problémám volt, spoiler
Örültem a mellékszereplőknek is, (igazgató és halmoniiii, N, KSY, sorolhatnám még), a zenéket is élveztem, érdekes volt maga a kaszás téma is, bár arra a Goblin óta mindenki vevő szerintem. :P Nem is akarom ragozni, nálam ez most egy elfogult 10-es. :)

3 érv szólt a sorozat megnézése mellett:
a, Lee Soo Hyuk
b, Rowoon
c, fantasy sztori, még akkor is, ha igyencsak hasonló a Hotel Del Lunához vagy a Mystic Pop-Up Barhoz
De úgy voltam vele, hogy amíg egy sztori tud egyediséget felmutatni, addig nem zavar, ha hasonló az alapjuk. És tényleg nem volt olyan, mint a másik kettő. Néha azokon is elérzékenyültem, de itt konkrétan a hatodik rész alatt annyit sírtam, hogy utána megfájdult a fejem… Aztán mivel tervezek cikket írni róla az AniMagazinba, újra belenéztem a részbe, és még egyszer elsírtam magamat. És bár utána részenként minimum egyszer újra elsírtam magam, ahogy @Shad mondta, ez tényleg nem egy depressziós sorozat, éppen kiutat próbál mutatni ezekből a helyzetekből. Nem tesz jót az idegeimnek, de még jópár részt el tudtam volna nézni belőle. Főleg mivel az egyetlen negatívum, amit mondani tudok, az az, hogy Lee Soo Hyuk fájdalmasan keveset szerepelt főszereplő létére. Valaki adjon ennek az embernek egy olyan RENDES sorozatot, ahol TELJESÉRTÉKŰ főszereplő lehet. Egy nézőjük tuti van rá, de szerintem nem lennék egyedül :D
Mindenesetre én a komoly témák ellenére nagyon tudom ajánlani ezt a sorozatot, nagy kedvenc lett. Olvastam, hogy kritizálták benne Rowoon alakítását, pedig szerintem mindent kihozott a karakterből, amit lehetett. Általában nem igazán bírom a tesze-tosza főszereplőket, de Joon Woongot nagyon megszerettem, az ő lelkes és tisztaszívű természete nagyon kellett a kissé nyegle, szabálykövető Ryung Goo és megkeseredett Goo Ryun mellé. És még azt is meg tudták magyarázni, hogy miért spoiler
Nekem az utolsó résszel sem volt bajom, teljesen meg tudom érteni, hogy miért nem lett spoiler

Hogy lehetett ennek már vége?!?!?!!?! Áááááá
A Move to Heavenhez hasonlóan volt fájdalmasan nagyon jó. Úgy fáj, de olyan jó. Ez még ráadásul kevésbé volt szomorú.
Fuh. Ha a manhwa szebb lenne elolvasnám. Lehet így is belenézek a végébe, hátha az „tovább van” (biztos nincs, de HOGY ÉLJEK ÍGY)
Kedvenc!
Ráadásul megismertem végre Lee Soo Hyuk-ot, már annyit hallottam róla. :D Így az első sorim után vele: a hangjaaaaaaaaa
Ezt még lehet átírom, most egy káosz vagyok így a vége után

Egy újabb gyöngyszem! Nagyon szerettem 3 Reaperünk. :) Jó volt látni, ahogy szép lassan közelebb kerültek egymáshoz és egyszerű kollégáknál inkább barátokká váltak. Azt sajnáltam, hogy Lee Soo Hyuk nem kapott nagyobb szerepet benne, de így is jól hozta az adott karaktert.
Igazgatóasszonyt is bírtam, ha kell kiállt az „emberei” mellett, de mindemellett végig igyekezett a jó útra terelni őket.
Egyébként majd meghasadt a szívem spoiler kapcsolata miatt. Ha nincsenek a külső behatások szép közös életük lehetett volna….
Több társadalmi és egyéb problémát dolgoz fel a 16 rész. Sokszor a gyomrom felfordult, hogy milyen undorító, gusztustalan módon képesek viselkedni az emberek egymással… Az a rengeteg felesleges előítélet… A legszomorúbb pedig az, hogy a legtöbb esetben még az áldozat érezte magát hibásnak…
UI: Az OST-ot is imádtam.
UUI: Megyek összeszedni a lelkem megmaradt darabkáit…

Imádtam :D

Nem mondanám, hogy mindegyik rész maradéktalanul tetszett, azonban a sorozat nagyon tetszett. Nehéz témákhoz nyúl, többnyire ügyes kézzel (hogy kis képzavarral éljek). Egy-két helyen kicsit túl érzelgős volt, de ez bőven belefért. A szereplők közül Rowoon és Lee Soo Hyuk játéka tetszett a legjobban, utóbbi annak ellenére is, hogy az játékidő nagy részében egyszerűen faarcot kellett vágnia. :)

Annyira de annyira nézném még! Nem érdekel, hogy néha lehozott az életről, hogy néha felidegesített a történet, annyira de annyira jó volt, még akkor is ha jó pár részt végigbőgtem. Imádtam, úgy ahogy volt.

Nem értem miért halogattam a sorozatot, de örülök, hogy végül belevágtam.
Őszintén, volt rész, amit megkönnyeztem.
Mindegyik karaktert nagyon megszerettemm. ❤
Az epizodokban szereplő öngyilkos jelöltek mindegyike egyedi volt.
Sajnáltam, hogy a spoiler
Megható volt, hogy egy kis odafigyelés mennyit tud számitani az embernek.

Csodálatos. És egyben nehéz is. Alapból kemény témához nyúl az öngyilkossággal, de mivel az ehhez a döntéshez vezető út se épp habostorta, ezért igencsak megtudja viselni az embert. Itt-ott (főleg az elején) még azért jelen van pár könnyedebb, viccesebb pillanat, de ez elég hamar kikopik és marad a kőkemény dráma. Pedig mostanában már kicsit megcsömörlöttem tőlük és a könnyedebb vígjátékokat keresem, erre képes voltam belenyúlni egy újabba. De nem tudtam otthagyni, az alaptörténet nagyon jó, tetszett a kaszások világa, és a főszereplő trió bromance (tudom-tudom nő is van köztük, de akkor is) zseniális volt. Lee Soo Hyuk-kal bajban vagyok, mert mint színészt keveselltem a jelenlétét, viszont a karaktere már felemás érzéseket váltott ki bennem (az elején menőnek gondoltam, de később irritált néhány döntése). Az egyes történetszálak viszont mind-mind megérintettek, 3-4 rész kivételével gyakorlatilag az összes részen sírtam. Voltak a sajnálatosan már „szokásos” iskolai zaklatás, támadás, nemi erőszak, idolok és rajongók téma, félreértés ne essék, nem kicsinylem le őket, sőt, sajnos még mindig beszélni kell róluk, csak mivel ezekkel a témákkal viszonylag sok sorozat foglalkozik, így ezek voltak azok amelyek számomra nem lettek kiemelkedőek. Viszont voltak olyanok is amelyekkel eddig nem találkoztam, pl a kiskutyás rész (zseniális), az idősek előtérbe helyezése, a vigasznők (egy újabb sötét és szégyenletes folt a történelemben az emberi kegyetlenségről). És bár most zárójelben jegyeztem meg, de újra ki kell mondanom, szörnyű mennyire kegyetlenek tudnak lenni az emberek. Mennyire semmibe nézik a másikat, mert volt egy jól kivehető tendencia az összes elkövető viselkedésében, az, hogy egyiket sem érdekelte a másik fájdalma, nem egyszer gyakorlatilag tárgynak tekintették az áldozatokat, mintha fel lettek volna jogosítva, hogy ezt megtehetik. Nem beszélve az áldozathibáztatásról mesterfokon, azt hiszem ez viselt meg a legdurvábban. Undorító. Örülök, hogy ebbe is belemertek állni. Szóval kemény, nagyon kemény egy sorozat ez, amellett, hogy elvarázsolja és a képernyőhöz szegez egyúttal kicsit össze is tör, hogy napokig csak 1-1 rész jár az ember fejében. Le a kalappal, hogy ennyire körültekintően, tisztelettel mégis izgalmasan és lebilincselően nyúltak ezekhez a témákhoz. Nem bánnék egy második évadot is, még bőven van benne potenciál.