Hóbortos hétvége (Hóbortos hétvége 1.) (1989) 82% 110★

Tipikus ’80-as évek vígjátéka, de ettől jó. Sok helyzetkomikum, és attól függetlenül, hogy Bernie halott elég jól élvezi az életet.

Tipikus gyerekkori VHS kedvenc, amin anno arczsibbadásig röhögtük magunk családilag.
@walksdowonders meg ma meggyőzött, hogy jó ez még most is, nézzem bátran újra – és igazad lett, köszi!
Bernie közel 30 évnyi konzerválás után is ugyanolyan vidám partyt rendez , mint mikor még friss hulla volt.:)

Nagyon beteg film, nagyon beteg alapszituációval és poénokkal. Kicsit lassan indul be a cselekmény, elvégre jól fel kell vázolni a helyzetet, megmutatni, hogy amúgy igen, Bernie-ék a rosszak, de utána aztán bonyolódik össze minden. Bernie pedig még holtában is a legnagyobb partiarc…

Bugyuta amerikai film de mégis annyira jó. Egyébként a Jóbarátokból a Rachaelnek ez volt a kedvenc filmje.

Hogy ez nekem miért nem jutott eszembe, pedig kedvenc filmem. „Ember a vízben… pang.” :D Bernie elég jól játssza a szerepét.

Hol vannak már manapság az ilyen jó vígjátékok? Egyszerű, nincs túlcsavarva, és semmi mást nem akar, csak azt, ami a rendeltetése is: szórakoztatni.
Egyszerűen imádom :D Szerencsétlen Bernie :D

Kiskori nagykedvenc…

Igazi 80-as évekbeli vígjáték sok helyzetkomikummal. Megvan benne a szuper nyári hangulat, de az irodai munka hangulata is. Richard és Larry csak egy kis fizetésemelést szeretnének, amikor felfedezik, hogy valaki „meg akarja szívatni” Bernie-t, azaz Mr. Lomax-et, a főnököt, de alvilági ügyekbe keverednek. Kiderül később, hogy Mr. Lomax korántsem olyan ártatlan, mint amilyennek tűnik. Aztán sajnálatosan – nem természetes módon – Bernie elhalálozik, de az igazi élete csak ekkor kezdődik. Kicsit morbid az alapszituáció, hogy a két főszereplő mindenhová magával hurcolja, szó szerint életre kelti Bernie-t, hogy ne derüljön ki az igazság, de Mr. Lomax így is a legnagyobb partyarc marad.
Az egyik kedvenc szereplőm Paulie volt, az olasz maffia bérgyilkosa. Kedvenc jelenetből sok van, de az egyik az, amikor Bernie tengerparti házát ellepik a bulizni vágyó barátai, vagy a film elején, amikor Richard és Larry elújságolják a még életben lévő főnöküknek, hogy mire jöttek rá túlóra közben.
Sokszor láttam már ezt a filmet, de mindig megnevettet, és Rudolf Péter szinkronhangját is nagyon szeretem benne.

Annak idején év végén az angolos csoportommal néztem meg. Nagyon tetszett, egyszerű, de nagyszerű, tele sírva nevetős poénokkal. Egyszer majd jó lenne megnézni még egyszer (a legjobb az lenne, ha ugyanazokkal az emberekkel láthatnám újra, de ez szinte lehetetlen).

Régi kedvenc, csak azért nem tíz pont, mert nem okozott akkora katarzist, mint tíz éve.