Hétköznapi emberek (2012) 70% 31★

Nagyon életszagú ez a film, mégis a nem túl egyszerű téma ellenére is nekem volt egy furcsán könnyed hangulata. Nézette magát nagyon, nem volt unalmas, persze nem tartom valószínűnek, hogy sokaknak tetszik – ez látszik az alacsony értékelésből is, szerintem rettenetesen alulértékelt. Azt gondolom, hogy elég nagy nyomás volt Sam-en az egész filmben, hogy megtegye azt, amire a halott apja kérte, de közben meg egyértelműen megszerette a nővérét és az unokaöccsét is. Rövid idő alatt ráadásul velük sokkal közelebbi lett a kapcsolata, mint amilyen valaha is volt a saját szüleivel. Pedig igazából nem kellett volna ezen az egészen átmennie, hogyha csak a saját sérelmeit tartotta volna szemelőtt.
Chris Pine szerintem remekül alakított, akárcsak Elizabeth Banks. A zenék végig nagyon jók voltak a filmben, ami nem annyira meglepő, hiszen Sam apja zenész volt. Nekem nagyon tetszett és csak ajánlani tudom, bár tényleg nincsen benne rengeteg akció, semmi természetfeletti dolog vagy ilyesmi – ez egy egyszerű film tényleg hétköznapi emberekről, de a körülményeket nem mondanám teljesen hétkönapinak.

A semmitmondónak tűnő címe miatt régóta kerülgetem, miközben a filmet megnézve rá kell jönnöm, az angol cím annyira tökéletes, hogy lényegesen többet mond, többre hívja fel a figyelmet, mint ami a filmben történik. (A magyar cím kevésbé adja vissza, de nem tudok jobban ajánlani)

A film központi figurája az a személy, aki éppen meghalt, és temetésére a tulajdon fia sem akar elmenni. A fiúnak egyetlen pozitív gondolata sincs az apját illetően, anyjával sincs jó kapcsolata, ráadásul az élete is válságba került, mert bedőlt az üzlete.

Majd egyetlen infó, egy családi titok miatt megváltozik az élete, és ezzel kezdetét veszi egy olyan folyamat, amelynek révén mindegyikük élete megváltozik, akik kapcsolódtak az elhunyt személyhez.

E folyamat során pedig 3 generáció sorsába nyerünk bepillantás, miként hathatnak „elcseszett” életek akár még 2 generációval később is? Mennyire vetülhetnek ki a gyermekre a szülő problémái, milyen sérüléseket cipelnek az érintettek? … és milyen apró lépések vezethetnek el oda, hogy megnyílnak a szívek egymás iránt és rendeződnek úgy az egyéni, mint a családi sorsok; itt ráadásul úgy, hogy nagyobb lett végül a család, mint volt (mint amiről tudtak).

Nagyon megfogott a film. … és úgy vélem, az angol cím nem pusztán az egyébként igen remek szereplőgárdát felvonultató 4 főszereplőre igen kifejező, hanem bármely más emberi kapcsolatra is, amelyek a filmbélihez hasonló módon szerintem szintén átalakíthatók jobbá.

A film alapján jutott eszembe egy pár évvel ezelőtti letehetetlennek bizonyuló, egy szuszra kiolvasott olvasmányom: Varga Zoltán: A nehezen nevelhető felnőtt c. könyve. A szerző 50 év pszichoterápiás eseteiből kínál egy jókora csokrot, hogy a gyermekeknél kiütköző problémák mennyire utalnak arra, hogy valójában a felnőtteknél van a probléma sokszor, illetve a felnőttek szerintük megfelelőnek tartott nevelési módszerei milyen deformitásokat okozhatnak a gyermekeknél.

Mindkettőt jó szívvel ajánlom.

A film végét már többször is láttam, most csak az elejét néztem meg, ami lehangoló volt: a végére még hét csillagot is adtam volna volna, de az egészre csak négyet kapott. Jó lett volna a történet, ha amerikai módra nem lett volna összecsapva. Így csak néhány gondolat volt jó belőle, Michelle Pfeiffer játéka,és Elizabeth Banks lábai. Szerencsére most csak harminchat percet néztem meg belőle, mert a történet többi részét már ismertem. .