He-Man – A Világ Ura (1987) 61% 27★

Ha ezt gyerekként látom úgy 30 éve, mikor figuráim is voltak, biztos tetszett volna, de ez így most történetileg, színészileg, meg úgy egyébként elég gagyi. Nem nagyon rossz, csak éppen az a típusú film a 80-as évekből, ami nem állta ki az idő próbáját.

A mese, amiből készült, ismerete nélkül nem tudom biztosra mondani, de ez egy hatalmas Csillagok Háborúja majmolásnak tűnik. Persze lehet, hogy a mese is azt a hullámot lovagolja meg, amit a Star Wars elindított, de azt nem láttam.
Adott egy Főellenség, aki csuklyás köpenyben jár, csúnya a képe és villámokat lő a kezéből spoiler, adott egy jófiú, akinek különges kardja van, és adottak a rossz ember közkatonái, akik fekete ruhába öltözött rohamosztagosok, akiknek a sisakja Darth Vader és a Halálcsillag lövészeinek stílusának keresztezéséből született.. A zene is kísértetiesen hasonlít a Star Warséra, és még egy zsák jelenet van, amiről a másik filmre asszociáltam.
Ha megpróbálom mindezt figyelmen kívül hagyni, akkor egy tipikus 80-as évekbeli sci-fi, egy egy szál alsógatyás izomkolosszussal, meg egy bazi nagy karddal, akinek meg kell mentenie a világot.

Féltem, hogyan fogom látni mai szememmel, de a He-Man egy nagyon is élvezhető film.
A maszkok jók, a történet is megállja a helyét. Persze a ’80-as évek sablonjai itt is felfedezhetőek, de szerencsére nem annyira kínosan, mint más alkotásoknál.
Dolph Lundgren itt még csúcsformában volt, bár eléggé fapofával játszik.

A 80-as évek mára kétséget kizárólag olyan jelenség, amelyet mindannyian el tudunk képzelni, még az is aki nem élt benne. A kor mozitermésének terén két filozófiai irányzat van:
– Az egyik azt mondja, hogy minden ami ekkor készült, lényegében a kor esszenciája.
– A másik szerint vannak filmek, amelyek kétséget kizáróan a kor esszenciája, de nem mind.
Egy biztos, ha a második tétel igaz, ez a film akkor is kétségtelenül az a film, ami akkor jó volt, most már nem, de kétségkívűl benne van minden ami 80-as évek :-D

Egyébként még mindig egyike a legjobb „sci-fi de mégis kardoznak filmeknek.”

Gyermekként imádtam! Féltem a lüktető gigájú gyíkembertől, aki a mai szemmel nevetségesen gyorsan halálozik el. Féltem a fehér hajú rohadéktól, akit a mai szemmel igen vidáman fogadtunk kedvesemmel (ő először látta a filmet). Csak most tűnt fel, hogy amolyan star wars invers-ként a céltáblaként mozgó fekete rohamosztagosok mind Darth Vader sisakot hordanak… És még sorolhatnám. A lényeg: hiába imádtad gyerekként, óvatosan az érzelmekkel és a film újbóli megtekintésével.

De a zene még mindig első osztályú.

Hozzáteszem én minden percét élveztem most is, de hát ilyen vagyok: 30-on túl is tudok gyerek lenni még

Kedves emlékek főződnek ehhez a filmhez, agyonnyúzott alámondásos vhs-en néztem gyerekként. Igazi kardozós fantasy agymenés ala 80-as évek. Emlékszem, mennyire tetszettek benne a szörnyek, meg az a király orgonakulcs. Meg az, hogy a csontváz magassarkú cipőben masírozik be a képbe, hogy gonoszkodjon egy sort. :)