Harcban az istenekkel: A két világ (Along With the Gods 1.) (2017) 91% 39★

Másodjára láttam ezt a filmet, de még mindig rengeteget sírtam rajta. Nagyon szerettem benne a három halálangyal/ügyvéd karakterét, mindannyian teljesen más személyiségek, de nagyon jó a dinamikájuk. A poklok és a bírák ábrázolása is nagyon tetszett, a tárgyalások végig fenntartották a figyelmet, illetve az öcsike történetszála is nagyon jól volt felépítve. A befejezés nagyon katartikus volt, mást nem tudok rá mondani, szétbőgtem rajta a fejem. A látvány is nagyon tetszett, persze, látszott rajta, hogy a nagy része CGI, de ettől még jól nézett ki, főleg a különböző poklok megjelenítése. A színészek is nagyon jók voltak, Cha Tae Hyun mondjuk szinte végig tanácstalan fejjel sodródott az árral, de ahol kellett, ott nagyon odatette magát.

Szokásomhoz híven nem nagyon olvastam utána történetét tekintve mi fán terem ez a film. Jól meg is lepődtem. :D
Az alap sztori megvolt, tudtam milyen műfajra számítsak, de azt nem vártam, hogy ennyiszer elpityeredem rajta.
Kifejezetten tetszett. Bár a hossza enyhén szólva megijesztett. Tartottam is benne egy kis szünetet, de nem azért, mert nem kötött le. Tetszettek a színhelyek, a karakterek, a színészek, a mondanivaló. Úgyhogy jó választás volt. Megérte ennyi ideig halogatnom. :D

Azt hittem, ha várok pár napot… hetet… akkor majd ki tudom fejezni, mit éreztem ezzel a filmmel kapcsolatban. Hát, ez nem jött össze. Nagyon nem erre számítottam, de elképesztően mély, gyönyörűen szimbolikus, és nagyon megható történet. A három „halálangyal” fantasztikus karakterek (igen, a leírásban kaszás van. Egyszer lecsapom azokat az embereket, akik kitalálták ezt a szót, mert fűt-fát erre fordítanak. Nyilvánvalóan nem kaszásokról van szó, és nyilvánvalóan nem is a keresztény kultúrában megjelenített angyalokról, de ez utóbbi még mindig közelebb áll a valósághoz, mint a kaszás. Örülök, hogy az általam talált feliratban ez volt.), mindegyikük nagyon szerethető, a dinamikájuk gyakran humoros, nagyon tetszett, hogy egyszerre tudnak kedvesek és védelmezők lenni a főszereplővel, de ha hülyeséget csinált, keményen léptek fel ellene.
A főszereplőnél pedig nagyon tetszett, hogy megragadták, gyakorlatilag ő maga emeli a vádakat saját maga ellen. Csak azokon a helyeken álltak meg, ahol neki volt valami bűntudata: függetlenül attól, hogy objektíve volt-e oka rá, vagy sem. Az egyes poklok bírái is nagyon érdekesen lettek megjelenítve: pl. imádtam, hogy a csalás poklának bírája egy gyerek.
A végén pedig nagyon sírtam, de mégis olyan jól esett…
(És a cím fordítása is kriminális. „Along with the Gods”-ból HARCBAN AZ ISTENEKKEL? Kb. teljesen ellentétes a film üzenetével. Itt senki nem akart harcolni, ellenkezőleg, a főszereplő végighaladt a túlvilágon, SEGÍTSÉGGEL. Én akkor már „Istenek oldalán” vagy hasonló üzenetű címet adtam volna, ami még illik is az alaptörténethez. És most rádöbbentem, hogy az értékelésem fele elment a fordítás kritizálására…)

Már jó ideje a várólistámon csücsült, és, miután mostanság falom a dél-koreai filmeket (kéne az a plecsni… Szóval egy ideig még nézhetem őket XDD), idejét láttam végre kipipálni.
S milyen jól tettem! Alapvetően én nagyon imádom a Túlvilág, feltámadás, számvetés, stb. tematikájú műveket, de valahogy A holló (1994) óta nem nagyon találtam olyan filmet, ami úgy megragadott volna, mint az. Igazából túl sok hasonlóság nincs közöttük, azonkívül, hogy egyszerűen odáig és vissza voltam ezért is. Hiába egy relatíve hosszú darab, egy percig nem unatkoztam, sőt, le sem tudtam venni a szemem a képernyőről :33
Kell az a folytatás, no! (Már nem a második része – az is megvolt – hanem azon túl :))

Noh nézzük először is a sztori: alapvetően azért érdekes, mert buddhista túlvilágot ábrázolja. A léleknek 49 napja van, hogy hét próbán ítélkezzenek felette. 7 isten elé kell állni és bizonyítani ártatlanságodat. Nevezetesen Csalás, Hanyagság, Igazságtalanság, Árulás, Erőszak, Gyilkosság, és a gyermeki örökség (ami tulajdonképpen kapcsolat szülő és gyermeke között). Ezen istenségek előtt kell bizonyítanod ártatlanságod és ha mindegyiken átjutsz, akkor születhetsz újjá. Tulajdonképpen ez az utazás Ja Hong túlvilági utazása, amely során szép lassan ismerjük meg a múltját, családját, bűneit,fájdalmát. Az ember szurkol neki, egyre jobban látja benne az esendő lelket, mit miért is tett. Volt egy pont a testvérével, ahol szégyen nem szégyen eltört a mécses…
A kosztümök, nagyon tetszettek, főleg a kísérők kicsit Mátrixos stílusú kabátai, de az istenek és túlvilági szereplők is gyönyörű maszkokat/ruhákat kaptak. Aztán ott van a CGI, ez moziban 3D-ben szájtátós film lehetett. Így monitoron keresztül is nagyon látványos volt, nem mondom azért jó pár helyen látszott az animáció, de ha azt nézzük a film 80%-a CGI-n alapul, akkor az a pár eset el is tűnik. Hihetetlenül látványos volt. Engem végig lekötött és legtöbbször csak szájtátva néztem. Karakterek rendben voltak, de őszintén megmondom három kísérőnkről simán el tudnék fogadni egy 16 részes sorozatot is:)) Mind három teljesen más típusú személyiség. Ja Hong családjáról nem-igen lehet mondani bármit is spoiler nélkül. Színészi játék is rendben volt, főleg Ja Hong és családját alakító színészeknél, de persze a triónk is és tulajdonképpen a mellékszereplőink is hozták a karakterüket.
Kinek? aki látványos, érzelmes,családi kapcsolatokról szóló, túlvilági filmre vágyik :) A film nem rövid majd 2,5 órás, de csak úgy repült az idő közben. Nem éreztem, hogy lett volna bármikor is üresjárat:)
Ui. Moziban sem volt utolsó élmény

Eleinte már maga a film leírása miatt ódzkodtam tőle, de aztán pozitívan csalódtam az egészben. Szép a látványvilága, jók a színészek és tele van érzelmekkel (többször is megkönnyeztem). Gyönyörű mondani valója van a családról, emberiességről. Bemutatja valamelyest a buddhista túlvilágot, de nem szájbarágósan. Nagyon jó film, ami több figyelmet érdemelne.