Hamupipőke (2015) 75% 576★

Hamupipőke karakterében talán azt szeretik a legjobban, hogy kedves és szép. Nem bántásból, de szerintem ez így van. Kissé naiv, eléggé fesztelen, és hát kedves. Önzetlen. Tök jó tulajdonságok, tényleg. Én is tudom értékelni őket. Ebben a feldolgozásban szerintem ezt egy iciripicirit túljátszották. Lily James első látásra egyáltalán nem volt szimpatikus, de a film közepe fele valahogy kezdtem megkedvelni.

Hayley Atwellről akartam mindenképp szót ejteni, mert már az elején volt az a pillanat, mikor spoiler. Ez volt a legeleső, ami eléggé szemet szúrt. Egyébként a színésznőt imádom, csak a karaktere volt kicsit… nem is tudom, mi a megfelelő szó rá. (Mármint nem hangzik hülyén az, hogy mindenben hisz? Nekem ez valahogy fura…)

Cate Bííííí!!! Omáj. Eddig nem sok filmjét láttam (pedig rengeteget hallottam róla), de nagyon tetszett az alakítása. ^-^

Úgy éreztem, a sztori akkor lassult le, mikor a herceggel volt. Oké, nyilván meg kellett alapozni a kémiát, stb, de ez az érzés eléggé idegesítő, mikor legszívesebben beordítanám Ellának, hogy mondjon már valamit, he. Bele tudom magam képzelni, csak zavart.

És az mindig is érdekelt, hogyhogy nem éjfélkor változik át, hanem 15 perccel később. Asszem, ez a leghomályosabb rész.

És hogy lehetnek kékszínű, egzotikusnak tűnő madarak egy erdőben? (Ami mellesleg nem esőerdő, soo…)

Amúgy a herceg nagyon ott volt. :'DDDDD
Az apjától nekem túl gyors volt a váltás. spoiler

És volt, hogy azt éreztem spoiler.

De baromi jó volt a képi látvány. Az tényleg nagyon szép volt. ^^ Üvegcipellőt nem hordanék, bármennyire is kényelmesnek mondják, de az a ruha meseszép. (Bár Belle ruháját szerintem nem körözi le, azért szerintem szép munka.)
És örültem, hogy azért az elején említésre került spoiler. Azt hittem, továbbviszik a szálat, de spoiler.

Azért szerintem nem lett rossz. :) kommentálni szívesen kommentálnám, csak egyedül kicsit fura lett volna:DDD (Egyébként voltak benne olyan részek, ahol fogtam a fejem a nevetéstől, csak most nem jut eszembe.)
És annak is örültem, hogy nagyon figyeltek a szóhasználatra, bár őszintén megmondom, az elején nagyon fura volt. Szóval az agyamat át kellett állítanom a régiesebb stílusra. <4

Kövezzetek meg, de nekem ez jobban tetszett, mint a rajzfilm. Oké, néha leül a cselekmény, de valamivel ki kellett tölteni az időt. A látvány igazán meseszép; a ruhák varázslatosan gyönyörűek. Mondjuk lehet, hogy elfogult vagyok, mert nagyon szeretem Lily Jamest; remekül állnak neki a bájos, naiv, kislányos szerepek. Nekem ő ideális Hamupipőke volt. Cate Blanchett pedig nagyon hiteles gonosz; szinte megutáltam.

Mondjuk nem értem a Disney élőszereplő-mániáját, mert azt a nosztalgikus szeretetet, amit az ember egy adott rajzfilm iránt érzett anno úgysem tudják visszahozni, de igazából ezt korrektnek találom. Pláne, hogy nekem sosem volt kedvencem a mese.

Viszont. Távol álljon tőlem, hogy bárkit a hangja miatt kritizáljak, hiszen az olyan, amilyen, de Ella magyar szinkronja annyira fájt, hogy félúton nyelvet váltottam. Egy olyan hercegnőhöz, akinek alapvetően az az erénye, hogy kedves, lágy és bájos, nagyon nem passzol egy erőteljes, szinte erőszakos hangzású hang. A magyar szinkronszínésznő kifejezetten akciófilmes, durvább női karakterekhez illik, szerintem. (Egyébként van Lily Jamesnek kiváló szinkronja is, csak nem itt.)

Az ilyen kis Disney filmektől nem várok mást, mint hogy elkápráztasson a díszletekkel, ruhákkal, fényűzéssel és ha még van benne két jó színésznő is, akkor már nyert ügyem van,ha meg akarnám nézni :)
Ezzel is így volt. Tetszett.

Nekem nagyon tettszett, pedig én arra számítottam hogy nem fog, nem tudom miért csak eddig nem nagyon érdekelt. De nagyon örülök hogy megnéztem mert szerintem varázslatos volt, aranyos, vicces is és persze gyönyörű. Az a ruha! http://www.shopping.hu/wp/wp-content/uploads/2015/03/CI… Gyönyörű. Meg az esküvői is, ohh ilyet én is szívesen elfogadnék. http://www.shopping.hu/wp/wp-content/uploads/2015/03/di…
Na de a lényeg hogy szerintem nagyon jól megoldották a mese üzenetét. Tetszett hogy a szülőket is jobban megismertette a mű. Meg azok a részek mindig érzelmesek voltak!
Szerintem a szereplők is illetek a szerepükhöz, Lily James tökéletes Hamupipőke, a herceg is jó választás volt. De a legjobb az Cate Blanchett mint gonosz mostoha.
A zene is tökéletes volt. Főleg a végén! :))
Egyvalami zavart az az állatok, nem tudom nekem nagyon nem tettszett az egerek. De Ella ló valami gyönyörű, https://s22657.pcdn.co/wp-content/uploads/2017/07/cinde…
Szóval szerintem jó film lett! :))
Ohh nem is tudtam hogy Helena Bonham Carter is szerepel benne, de örültem amikor kiderült, nagyon bírom a színésznőt,jól hozta a bolondos keresztanya szerepet! :D

Nehéz lenne dióhéjban összefoglalni a filmről kialakított véleményem, de azt hiszem, nem is szükséges visszafognom magam: végre egy olyan élőszereplős meseadaptációt sikerült a vászonra varázsolni, amelyre az eredeti, 1950-es film rajongói is azt mondják majd: így kell bánni egy klasszikussal!

Felmerülhet a kérdés, hogy vajon mi olyat mutatnak ebben a filmben, amely ennyire a bűvkörébe vont? Ehelyett helyesebbnek találnám azután érdeklődni, hogy mit nem mutatnak. Ez a semmi pedig olyan hibákat takar, amik a tavalyi Demónában megvoltak, de a Hamupipőkében nincsenek. Mert itt nincs kifacsart történet, átalakított varázslatok és átkok, vagy többszörösen átforgatott kapcsolati szálak. A Hamupipőke nem akarja egy szereplő sorsát sem új szempontból megmutatni, csak egy olyan klasszikus varázst visszaadni, mint az eredeti, melyből megszületett.

Ez pedig tökéletesen sikerül neki: maga a látványvilág azonnal magával ragadja a nézőt, hiszen nem csak a napsütötte mezőt, de a ház és a kastély külső-belső környezetét is totálképekben csodálhatjuk meg. Nemcsak a díszlet aprólékos, hanem a jelmezek is illeszkednek hozzá, amikor pedig sor kerül arra a bizonyos csiribi-csiribá-búra, szinte tátva marad a szánk a gyönyörű ruhaköltemény láttán.

A hangulatteremtéshez járul a zene is, melyet ezúttal Patrick Doyle komponált. Bár az 1950-es mesében elhangzó dalokat a színészek (Lily James és Helena Bonham Carter) felénekelték, azok csak a végefőcímben kapnak helyet: a filmben helyette egy egyszerre megható és gyönyörű angol gyermekdalt hallhatunk Hamupipőkétől, melyet édesanyja énekelt neki lefekvés előtt.

Sikerült eltalálni a színészeket is, ami általában kritikus pontot jelent a feldolgozásoknál. A Downton Abbeyben megismert Lily James tökéletes választásnak bizonyult a mindig kedves és bátor Ella szerepére, ráadásul a herceget alakító Richard Maddennel az első perctől működik köztük a kémia. Cate Blanchett remekül hozza a gonosz mostohát, akinek viselkedését is kicsit jobban kibontja a film. Sophie McShera (szintén Downton Abbeys) és Holliday Grainger (aki leginkább a Borgiákból lehet ismerős) jó választásnak bizonyultak a gonosz mostohanővérek szerepére. Helena Bonham Carter egészen szokatlan látványt nyújt a Tündérkeresztanya csillogó kosztümében, mégis sajnáljuk, hogy ilyen kevés ideig csodálhatjuk (az eredetiben szerencsére a narrátor is ő).

Azt kell, hogy mondjam: Kenneth Branagh ragyogó formában van, és végre sikerült egy olyan adaptációt elénk tárnia, mely után elégedetten jövünk ki a moziból. Hisz kapunk másfél órát, hogy higgyünk: higgyünk a jóságban, a kedvességben és az önzetlenségben, és tudjuk, hogy a jó végül elnyeri méltó jutalmát. Hogy eljön értünk a ragyogó mosolyú herceg, és magával visz a kastélyába… S hogy jó dolog-e egy kis időre ebbe a gondtalan légkörbe kerülni? Minden perce aranyat ér!

Tudni kell, hogy az 1950-es Disney mesét nagyon nem szerettem, így eleve hátrányból indult az élőszereplős változat. És az alaptörténetet most sem sikerült megszeretnem. Hamupipőke karaktere nagyon idegesítő, és bár tudom, hogy a kor sajátosságai jelennek meg benne, én képtelen vagyok szimpatizálni vele. Mert akkor sem képes megoldani a saját problémáit. Sőt, meg sem próbálja, csak tűr, és tűr és tűr, mert kedvesnek kell maradni mindenkivel. Akkor is, ha tönkreteszik az életed… És én ezt a felfogást már nem bírom.
Ennek ellenére tetszett, hogy nem forgatták ki önmagából a történetet, mert mégsicsak egy klasszikus. Persze szeretem, ha vannak az élőszereplős filmekben újdonságok, változtatások, de nincs szükség arra, hogy eldobjanak mindent, amit a potenciális néző már ismer és esetleg még szeret is.
Lily James-t eleinte egyáltalán nem éreztem Hamupipőkének, bár kétségtelen, hogy már első ránézésre sem volt olyan rossz szerepsztás, mint a Hófehér és a Vadász esetében. Komolyan, Kristen Stewart mint Hófehérke?? WTF? Viszont a végére nagyon megszerettem. Cate Béanchett zseniális volt Lady Tremaine-nek, Richard Madden pedig a Trónok harca miatt eleve előnyből indult nálam. :D
És ami miatt igazán megéri megnézni a filmet, az a látványvilága. És a jelmezek. Egyszerűen fantasztikus volt minden helyszín, a tündérkeresztanya, az átváltozások, a ruhákba pedig szó szerint beleszerettem. Csodálatosak voltak egytől egyig!
Nem lesz ezerszer újranézős, de jól szórakoztam, és szerencsére nem kellett benne csalódnom. :)

Ez a feldolgozása is jó volt az eredeti történetnek. Két színésznőt emelnék ki a szereplők közül, akik kiemelkedően jól alakítottak a filmben. Cate Blanchett jól hozta a gonosz és szívtelen mostohát. Olyannyira játszotta jól a szerepét, hogy a végére meg is utáltam egy kicsit. És persze Helena Bonham Carter is remek tündér keresztanya volt. Jó volt látni őket egy filmben.

Ez a film annyira volt emlékezetes, hogy teljesen elfelejtettem, hogy már láttam, így leültem másodjára is megnézni és csak a film közben jöttem rá, hogy ez túlságosan is ismerős. De most már értem, miért felejtettem el. A Disney verzió se a kedvencem, de ez még annyira se működik nálam. Hamupipőke elképesztően jellegtelen, annyi, hogy szép. Az is fura, hogy mindenki panaszkodik, hogy nem elég erősek és függetlenek a mesékben a női szereplők, erre itt Hamupipőke rosszabb, mint az 50-es évekbeli Disney verzióban; mikor a mostohaanyja bezárja, ő egyszerűen elkezd énekelni, meg se próbál kijutni. Meg az is sántított, hogy amikor végre elmegy a házból, akkor is azt mondja, hogy Hamupipőkének hívják. Miért? De hogy valami jót is mondjak, a díszlet és a jelmezek jók voltak, az ikonikus ruha és cipő is jól sikerült és legalább gondoltak arra, hogyan oldják meg, hogy ne ismerjék fel a bálban.

Nem volt rossz adaptáció, bár a lányoktól néha a hideg futkosott a hátamon. Párszor átmennek ripacskodásba és Lily Jamesszel is csak úgy elvoltam.
A látványvilága jó, amikor létrejön a tökhintó, akkor a varázslatok igazán látványosak.
A mesélő párszor zavart, főleg, amikor csak egy-két mondatot mond.

Lily James jó színésznő, de sírni, azt nagyon nem tud.
Richard Madden igéző, kék szemei az őrületbe kergettek.
Nagyon jó film volt, kellemes, nosztalgikus és aranyos. Természetesen happy enddel. De ez nem is baj. Nem bántam meg, hogy megnéztem.