Halálos futam 2000 (1975) 50% 19★

Kritikus kérdés ennek a filmnek a megítélésekor, hogy mennyire vesszük komolyan és mennyire akarunk a mélyére nézni. Bármilyen meglepő, nem adja magát könnyen, sőt, gyakorlatilag három különféle vetületben is nagyon jól értelmezhető. Egyrészt mint trash mozi, másrészt mint groteszk vígjáték, harmadrészt mint modern és jövőbemutató társadalomkritika.

A trash mivoltot én letudnám gyorsan: ergya a színészi játék, nevetségesek a díszletek (bár látszik, nem egy helyen az alkotók igenis próbálkoztak), ugyanakkor egy kispénzűségével együtt is nagyon bájos és sajátos miliő jött létre a filmben. Komolytalansága egyértelműen szándékos, és a nemrég nézett Roger Corman-féle Rémségek kicsiny boltja után nagyon is jól értelmezhető.
Groteszk vígjátékként a dolog kicsit nehezebben adja magát, de tény, nincs olyan képkocka, amin ne találnánk valami nevetségeset, legyen szó akár a félig-meddig főszerepet játszó autók kinézetéről, a karakterek papírmasénál is felszínesebb mivoltáról, a színészek teátrális viselkedéséről. A Halálos futam 2000 a benne látható durvaságok ellenére egy veszettül vidám film, köszönhetően annak, hogy akciófilmként és horrorként nem lehet komolyan venni, a sztorija pedig hiába tabudöntögető és véres a nyilvánvaló felszínen, az előadásmód egyértelműen komikus. A humora pedig fekete, mint az éjszaka, csak ez nyilván nehezen csapódik le, ha megrökönyödünk a röhejes külsőségeken.
A társadalomkritikus rész viszont nagyon jól átjön: a gondolatot, miszerint a fogyasztói társadalom jövőjét az egyre erőszakosabb és direktebb, fasiszta esztétikának hódoló, komplett nemzeteket megmozgató sportesemények jelentik, sokan pedzegették már régen is. Új értelmet és lendületet ötven évvel a film elkészülte után éppen az a felismerés ad neki, hogy az itt látható, felszínén nem, de erkölcsi értelmében abszolút disztopikus jövő sok szempontból megvalósult. Az emberi érzéketlenség, az embertársainkkal szembeni tiszteletlenség példátlan mértéket ölt az internet korában, és bár csak az online térben, de abszolút valósággá vált az öncélú gyilkolás és pusztítás dicsőítése, körülrajongása is. Nem erkölcscsősz szerepben akarok tetszelegni, de 1975-ben azt nyilván nem láthatták előre, hogy ez a fajta szórakoztatás egyszer majd ártatlan, virtuális valóságként ölt végül formát, azt azonban igen, hogy ennek révén milliókat lehet majd befolyásolni és szellemi rabságba taszítani. És most ne gondoljunk okvetlen csak az erőszakos számítógépes játékokra, ott van nekünk a verbális erőszaktól tocsogó közösségi média, meg a folyamatosan hamis képet vetítő, manipulatív influencerek, meg a valóságshow-vá silányított, pénzügyileg egyre csak dagadó sportfranchise-ok sora.

Nem hogy nem rossz, a végtelenségig elemezhető kis bolondéria a Halálos futam 2000. Amolyan szerelemgyermeke a Flúgos futamnak és a Mad Maxnek. Hát elsülhet egy ilyen házasítás rosszul? Nyilván nem – hacsak nem Paul W. S. Anderson remake-eli Jason Stathammel a fedélzeten…

Néhol vicces, de leginkább unalmas autóverseny. Egyszer meg lehet nézni, de szerintem nincs, aki többször is szeretné látni.

Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy ez most komoly, vagy paródiűnak szánták…