Gyeolhon Gyeyak (2016–2016) 77% 9★

Féltem ebbe a sorozatba belekezdeni. Sokszor el szokták rontani a rákról szóló történeteket azzal, hogy az operálhatatlan daganatot is meggyógyít a szerelem. Előre szólok, itt ilyenről szó sincs, de erősen romantizálja ezt a borzalmas betegséget, azonban koránt sem úgy, ahogy gondolnánk.
A történet nincs túlbonyolítva. Adott egy asszony, aki próbálja biztonságba tudni lányát, ha ő már nem lesz. Kapunk mellé egy gazdag férfit, aki hadi lábon áll az érzelmekkel, azonban anyja betegsége megviseli, és egy kiskapu miatt úgy dönt, feleséget szerez magának, hogy megmenthesse. Kettőjük között megköttetik a megállapodás, majd egy idő múlva komolyabbra fordulnak közöttük a dolgok, mellesleg kiderül a machinálásuk is.
Hye-Soo indokai érthetőek és átérezhetőek. Egy anyuka, aki félti egyedül hagyni kislányát ebben a nagy és nem túl jó világban. Szeretne legalább anyagi biztonságot nyújtani lányának, ha már nem lesz. Özvegyként kifejezetten zavarja, hogy egy idő elteltével kezd gyengéd érzelmeket táplálni jelenlegi férje, Ji-Hoon iránt. Zavartan viselkedik, próbálja eltaszítani a férfit mind hiába. Kicsit féltékeny a férfire, hiszen az nagyon gyorsan belopja a lánya szívébe, de mivel tudja, hogy ez így lesz a legjobb megoldás, ezért engedi az új családi kötelék kialakítását. Alapjaiba véve egy erős asszony, aki nem szeret másnak tartozni, gondoskodó.
Az önjelölt férj, Ji-Hoon a másik véglet. Csak rövidtávon gondolkodik, nem szereti az elkötelezettségeket, és igazából a házasság is egy teljesen idegen intézmény számára, hiszen gyermekkorában igazi, szerető családot nem látott. Az elején nem törődöm férfi, azonban ahogyan haladunk előre a történetben, úgy válik először kisfiúvá, majd felelősségteljes férfivé, végül szerelmes és gondoskodó férjjé. A házasság kihozza belőle a családi biztonságérzet a jó embert, ami valójában mindig is volt.
A mellékszereplőket tekintve Ji-Hoo apját és féltestvérét sikerült végtelenül utálható, taszító karakterekké tenni. A fivér kicsinyes féltékenysége és az apuka beképzelt, nagyravágyó viselkedése egyszerűen felháborító jelenetekhez vezet. Ji-Hoo anyját meg lehet érteni, hogy miért akar elmenekülni abból a világból, ahol ott van egykori szeretője. Hye-Soo lánya levett a lábamról. Nagyon aranyos és kedves. Igaz, néhol kisgyerek szájából nem túl meggyőző mondatok kerülnek elő a karakterénél, de összességében nagyon aranyos.
Tetszett, hogy konkrétan nem kapunk happy end-et. Azonban fel kell készülni, hogy az egész sorozat kicsit giccses. Még nem a zavaró fajtából, de nagyon közel áll ahhoz, hogy átlépje a küszöböt. Ezen felül néhol érezhető a túlnyújtottság. Kevesebb részből is ki lehetett volna hozni a sorozatot. És számomra nem volt meggyőző a szerelmi szál sem. Inkább voltak nagyon jó barátok a főszereplők, azt előbb elhittem volna.
Összességében ez egy nagyon kellemes, jó sorozat. Viszont zsebkendőt mindenképpen igényel, mert lesznek nagyon depresszív és szomorú részek. Akik ezen túl tudják magukat tenni, vagy szeretnének egy jót sírni, azoknak mindenképpen ajánlom.

Végig nyolc csillagon állt a sorozat, mert kellően össze volt rakva, jó volt a forgatókönyv, nem akartam kitépni a hajam a karakterek viselkedése miatt etc. De aztán így befejezni!!! Istenem… nem mondom, hogy kiherélték a dolgot, de majdnem. És ez nálam egy csillagba került..

A történetről csak annyit, hogy azt hiszem én is eladnám az egyik májlebenyemet, a fél vesémet vagy a szememet a gyerekemért. Ezen a ponton valahogy nem tudom elítélni Kang Hye Soo-t.
A forgatókönyvről: épp csak elkezdenék kritizálni valamit, amikor megfelelő irányú változás történik. Ez határozottan jó forgatókönyvíróra utal.
Eun Sung karaktere, ill. maga a kislány is zseniális volt szerintem. Meg cuki. De az nagyon^^
A kémiával nem vagyok száz százalékosan elégedett, bár a végére sikerült elhinnem a szerelmet. De nem teljesen klappolt nekem a két színész, Lee Seo Jin és Uee.

Hm, nem volt rossz ez a sorozat, de nem is váltotta meg a világot. Az utolsó két részre eléggé leült a cselekmény. Nem teljesen jött át az Uee és Lee Seo Jin közötti érzelem, de külön-külön nagyon kedvelem őket.

Egy egyedülálló anya küzdelme, hogy biztonságot nyújtson a kislányának akkor is, amikor ő már nem lesz, és az nincs messze, mert gyógyíthatatlan agydaganatot találnak nála… Rengeteg a fájdalom, de közben szerelmet is talál, aki spoiler. A kislány pedig nagyon édes, és nagyon jó szövegeket is írtak neki.
Nagy érzelmi hullámok kísérik végig a sorozatot, és én tényleg nem vagyok egy nagy bőgő masina, de nem egyszer megkönnyeztem az epizódokat.
Egy-két karaktert nem értettem benne, amiről nem tudtam eldönteni, hogy a film hülyesége, vagy a kulturális különbségben rejlik a titka.
Mindenesetre ez egy szívhez szóló történet, és utána talán egy kicsivel jobban odafigyelünk a környezetünkre, mert sosem lehet tudni…