Egy különleges ügyvéd, Woo (Egy különleges ügyvéd, Woo 1.) (2022–2022) 93% 75★

Na, most rajtam a sor, hogy beazonosítsam, mit érzek jelen pillanatban. Azt hiszem, elsősorban hálát és ha lehetne mérni az örömöt, akkor azt mondanám, tengernyit, amihez egy kis szomorúság vegyül, mert véget ért ez a 16 rész. Felkavaró volt megismerni ezt a kis delfint (de hogy pontos legyek, narvált), mert időnként gyomorbavágó volt, ahogyan bemutatta a sorozat a mindennapi életét és a környezetét, ugyanakkor pedig számtalan „kiugrok a bőrömből” örömteljes pillanatokkal árasztott el, amivel, őszinte leszek, engem empatikusabbá tett és kicsit visszaadta a világba vetett hitemet. Nem túlzok, minden részt izgatottsággal néztem és azért a felkavaró részek mellett HATALMASAN VICCESEK is vannak. Egy élmény volt ennyi történetet megismerni és végül eljutni Woo ügyvéddel az utolsó percig. Nem tudom megítélni, hogy mennyire pontos és megfelelő a karaktere, de amiért hálás vagyok, hogy empatikusabbá tett.
HOGY AJÁNLOM-E? Hogy a fenébe ne! Nem körözte le semelyik kedvencemet, de ha bárkinek ajánlanom kellene egy koreai sorozatot, akkor az ez lenne. Pure joyt okoz. Igen, még a Moon Lovers vagy a Goblin előtt megemlíteném. Ennek egyszerűen máshogy van értéke.
A második évaddal kapcsolatban szkeptikus vagyok, hogy tud-e ugyanilyen tökéletesen működni, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lenne jó látni ezeknek a szereplőknek a folytatását.

Így az utolsó képkockákat látva ülök és nem tudom mit kezdjek magammal… Először is nagyon vártam, hogy befejezzék és én elkezdhessem. Másodszor értem, hogy 18 szavazatból miért kapott 16 db 10 csillagot. Nem is tudom a Goblinon kívül melyik sorozat kapott ilyen szinte osztatlan elismerést.
Egy-két perc gondolkodás után, ahogy nézem a másik monitoromon az utolsó képkockán Park Eun Bin ragyogó mosolyát talán annyit tudok mondani: Köszönöm.
Köszönöm, hogy nem volt sablonos. Köszönöm, hogy nagyon sok társadalmi problémára rámutat. Köszönöm, hogy megmutatja, ha valaki más az nem mindig rossz, lehet különleges is, még ha néha kényelmetlen helyzetbe is hoz >< Köszönöm az írónak, hogy egy ilyen csodálatos karaktert alkotott és a rendezőnek, hogy ilyen szuper színészgárdát tudott összerakni. Köszönöm, hogy a sorozat határozottan nem a romantikáról szól, hogy Young Woo és Joon Ho kapcsolata végig inkább háttérben maradt. Tényleg spoiler! spoiler Köszönöm, hogy ilyen csipet-csapatot raktak össze, akik szép lassan tényleg a családja lett a mi kis delfinünket:D és még annyira köszönöm a rengeteg bálnás, delfines és ki tudja milyen vizilényről kapott infókat:DD Igazából csak egyetlen dolgot hiányoltam, de azt majd 2024-ben a második évadban!:D ♥
Áhh csak nézzétek…
jah és imádtam, ahogy Whoaaa-t mondták:D

Őszintén szólva félek a második évadtól, mert ez a sorozat már-már megüti a túl szép, hogy igaz legyen kategóriát. De remélem, hogy az is hasonlóan jó lesz. Nagyjából epizodikus történet, ami izgalmas jogeseteket dolgoz fel? Pipa. Mindegyik eset nagyon érdekes volt és a tárgyalásokat is nagyon élveztem nézni (bár néha felhúzott). Olyan romantikus kapcsolat, ahol egyszerűen jó őket látni spoiler, és a nézőnek sem kell feleslegesen szenvedni a kommunikáció és féltékenykedés miatt? Pipa. Jó volt végre egy olyan sorozat, ahol nem a romantikus szálon volt a hangsúly, hanem nagyon a helyén kezelték. Pont annyit kaptunk belőle, amennyit kellett, sőt, még egy kicsit többnek is örültem volna. De szerencsére nem tocsogott minden a romantikában. Kedvelhető szereplők? Pipa. Nagyon megkedveltem Young Woo közvetlen felettesét és mindkét barátnőjét. Minwoo viszont egy idő után nagyon az idegeimre ment, pedig az elején még szegény Soo Yeontól tartottam. És persze mindkét főszereplőnket nagyon szerettem *-* A részek végén lévő rajzok is nagyon cukik voltak.

@crissy, köszönöm a karcodat, mert ugyan listás volt már a sori, ki tudja, mikor kerítettem volna sort rá ❤
Imádtam és örökre a szívembe zártam az első pillanattól ❤

WHALES
„whoa,whoa”
'Woo to the Young to the Woo, Dong to the Geu to the Rami'
Woo Young-woo gimbap
♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥Junho♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥
És most megyek alvásba sírni magam, mert vége van.

Egy ideje viszonylag rendszeresen nézünk koreai sorozatokat.
Most is kerestünk egyet, hogy mit is nézzünk, végül is e mellett döntöttünk.
Jól tettük.
Kulcsszavak: ügyvédek, autizmus, bálnák. :-)

Egy kezdő, autista ügyvédnő életét és peres ügyeit izgulhatjuk végig.
A színésznő – más sorozatokból is ismerhetjük (bár nehezen jöttem rá, hogy honnan) – fantasztikusan alakítja az autista lányt, már csak miatta is érdemes megnézni a sorozatot.
Az egész sorozatnak óriási érdeme az autista emberek világának a közelbe hozása.
Igaz, ezt a zseni autistán keresztül teszi, de legalább annyira szól ez a film a lány autista problémáiról, mint az autista zseniségéről.

Nekem nincs a környezetemben olyan autista személy, akin keresztül mélyebb ismereteim lennének az autistákról (akik persze mind, mind egyéniségek is).
Attól, hogy elfogadónak, toleránsanak gondolom magam, attól még ez a sorozat nagyon sokat segített abban, hogy mélyebb és pontosabb elképzeléseim legyenek az autista emberek belső világáról, problémáiról. (Ismét csak aláhúzva, hogy ez mind egyedi világ, és némelyik bizony nem igazán megközelíthető a számunkra. Van is az egyik részben egy olyan autista, aki a zseniség ellentétén van. Ő is autista, neki is van egy belső világa, de az nagyon távol van a miénktől.)

Maga a történet, a peres esetek, a szokásos koreai sorozatkellékek elég jól megállják a helyüket, néha azért lehetett volna sűrűbb a történés.
Cselekményügyileg kb. 8 csillag, a főszereplő színészi munkája 10, az autizmus ábrázolása 10. Szóval összességében mondjuk 9 csillag. :-)

Annyira belemerültem, hogy észre se vettem, nincs több rész. Vissza is mentem a részek listájára, nem-e csak valami hiba csúszott a gépezetbe. A lezáráson is az volt érezhető, hogy lesz még folytatás, igazából ezért döbbentem le azon, hogy már az utolsó epizódot fejeztem be.

De a lényeg…
Az egész sorozat szívmelengető. Ugyan vannak benne sablon elemek, mégsem éreztem, hogy valami olyasmit nézek, amit már ezerszer láttam. Hiába megy a szokásos s*@rkavarás a háttérben, meg a nagy tárgyalótermi megmérettetések, mégis ez az első évad bennem csak a boldog rózsaszín ködöt hagyta maga után. Nem tudom mit tartogat majd a folytatás, biztos kiborul majd pár bili, de egyelőre egy kedves kis sorozattal lettünk gazdagabbak.
U.I.: Imádtam a bálnákat/delfineket. ♥

Régóta vágytam egy ilyen sorozatra. Szerettem, hogy különálló ügyeket dolgozott fel, szerettem, hogy volt mersze tabutémákat is felsorakoztatni (igazi Netflixes sorozathoz mérten), volt azért egy íve, szerettem a karakterfejlődéseket is.
A Nerválunk imádnivaló. Park Eun Bin kiválóan alakította Woo Young Woo karakterét.
Ami viszont a legjobban tetszett benne az az az érzékenyítés. Reményt adott az összes fogyatékkal élőnek (nem csak az autistáknak) és a családjuknak egyaránt.
Köszönöm, hogy megírták, hogy elkészíthették, hogy láthattam, és repeshetett tőle a szívem!

Húh. Nagyon nehezen fejeztem be és nyilván köze van hozzá, hogy még mindig nem tudom feldolgozni, hogy a k-drama attitűdöket miért nem lehet már néha elhagyni, ugyanakkor ahhoz is, hogy újabban nem tudok nyugodtan leülni és sorozatokat nézni. Ijesztő.

Tehát: hatalmas pozitívum az egész tematika. Park Eunbin hihetetlenül tehetséges színésznő, ledöbbentem, amikor rájöttem, hogy az első k-dramam főszereplő is Ő volt – teljesen TELJESEN MÁS. Úgyhogy erre kell azt mondani, hogy ez a jó színész. A másik jó színész az utált/szeretett Joo Jonghyuk. Hát istenem, Ő az a másik színész, akire azt mondom, hogy tökéletesen hozta a karaktert és nagyon szép fejlődést is láthattunk az esetében.
Néhol picit fárasztó volt, amekkora lendülettel indultam neki, annyira elfogyott a szusz a végére és már egy kicsit olyan voltam, hogy „fejezzem már be”. A folytatás híre hamarabb jutott el hozzám, mint hogy befejeztem, de már akkor is kérdőjelek jelentek meg, hogy hova akarják ezt tovább vinni? És voltak utált részek. Volt egy, amit szinte teljes egészében átpörgettem, mert annyira borzalmasan unalmas volt. Közben volt megint másik történet, ami meg beszippantott (például ilyen volt az évadzáró ott rendesen felháborodtam, hogy vége). Úgyhogy felemás érzések, de azt elismerem, hogy színészileg tökéletes banda volt, történetileg kicsit gyengébb – de ott az esetekben, nem a háttérsztoriban. Az pont olyan ütős volt, amivel fenn tudta tartani azt az érzést, hogy azért be kéne fejeznem ezt a sorozatot, mert tudnom KELL.