Szeretnélek utálni (2023–2023) 88% 59★

Nem szoktam gyakran csak romantikus sorozatokat nézni, de annyiszor dobta fel nekem a Netflix, hogy végül elkezdtem nézni. Meg csak 10 része van, úgyhogy gyorsan meg lehetett nézni. Aggódtam viszont, hogy ennyi rész túl kevés lesz, de épp elég volt, ennél több esetében valószínűleg csak felidegeltem volna magam a karakterek szenvedésén. Így pont elég volt a történet és nem untam meg. Mindkét főszereplőnek vannak… dolgai, de ez teszi őket emberivé, a végére mindkettőjüket megkedveltem és jók voltak együtt. Mi Ran legjobb barátnője kicsit sok volt nekem és nem értem miért kellett mindenképpen összehozni spoiler. Nagyon bírtam Kang Ho menedzserét, rengeteg mindent tett érte és a bromance is erős volt köztük. Meg persze Kim Ji Hoon nagyon szexi volt ezzel a hajjal.

Nagyon jó, szórakoztató sorozat. Imádtam a főszereplő nőt! Örülök, hogy ilyen vége lett :)

Koreai romkom egy kis „valósággal” fűszerezve… nagyon bejött, hogy fricskázza a kliséket közben mégis rettentő banális. A színészek „benne vannak a korban” kicsit fura volt ez a „cuki, fiatal idol srác és a vad bulizós csajszi” imázs, de ennek ellenére Kim Ok Bin és Yoo Teo Oh rettentően jól játszottak. Tae Oh remekül hozta a „világfájdalmas”, zárkózott, szorongó férfit , így a „cukiskodás” szerencsére háttérbe szorult. Mi Ran nagyon önérzetes nő, utálja a szexista, csalfa férfiakat és az igazságtalanságot. Kemény „burkot” visel, cinikusan szemléli az életet, és nem fél használni az öklét sem. Mi Ran és Nam Kang Ho kapcsolata nagyon realisztikusan ábrázolja a sztárok magánéletét, elég egy „ferde pillantás”, vagy egy „kedves jóakaró” és romba is dőlt az egész életed… A humor kicsit elvett ennek az éléből, de ez nem is baj. Roppant jól szórakoztam sorozatnézés közben, vártam mi sül ki a végén, és egymásnak esik-e a mellékszereplő páros…

Aranyos, szórakoztató és még mondanivalója is van.

Kellett valami könnyed, szórakoztató semmiség, amit kikapcsolódásként nézhetek a sok depresszív dráma mellett/közben. Ennek tökéletesen bevált. Igazából nekem az egészet a két pasi vitte el a hátán, Kang Ho és a barátja Won Joon. Imádtam őket :D Kang Ho, ahogy utálja a ostobácska romkomokat, amikben ő a romantikus főhős… és a szerepével szöges ellentétben állandóan beszól a hisztiző, díváskodó libáknak, akik a főnőket alakítják :D Na meg a rosszullétei a csókjelenetek miatt :D Woon Joon meg a menedzser, és egyben legjobb barát, aki ott van minden bajban, és még a csókjeleneteket is segít gyakorolni :D Mi Rant már jóval nehezebb volt megkedvelnem, nekem ő túl sok volt, erőltetett. De a végére, mikor végre tisztázzák ki mit érez, kicsit jobban megkedveltem, mert jó páros lettek Kang Ho-val. Nem voltak játszmák, megbeszéltek őszintén mindent, mint ahogy egy érett, felnőtt kapcsolatban kell. Ezt szerettem. Még ha nem is éreztem olyan hatalmas kémiát köztük. A mellékpáros viszont konkrétan borzasztó volt… mintha a végén jöttek volna rá, hogy már nincs annyi a sztoriban, ami kitölti az utolsó 2-3 részt, ezért gyorsan előkapták a háttérből Mi Ran barátnőjét Woon Joon párjának. Viszont a csaj annyira felszínes, hogy a hajamat téptem tőle. Ha egy pasi jól néz ki, ő már azonnal belezúg… ezt ki is mondják. És Woon Joon jól néz ki, ennyi pedig elég is az azonnali szerelemhez. Ő meg azért szeret bele a kicsit ostobácska csajba, mert… hát, ezt írták a forgatókönyvbe. Az egész lépésről lépésre pont olyan volt, mint azokban a bugyuta romkomokban, amiket Kang Ho szapulni szokott. Legszívesebben átpörgettem volna a jeleneteiket, de szerettem Woon Joont, még akkor is, ha nagyon sajnáltam a színészt, amiért ilyen sekélyes szerelmi szálat kapott, ami bár ne is lett volna. Kim Ji Hoon pedig tényleg jó pasi, bármeddig elnézegetném, de azért ennél jóval több van benne színészként. A végén meg a dráma kicsapta nálam a biztosítékot elég rendesen. Mármint ez az egész, amit az úgynevezett „rajongók” művelnek, és ahogy a rajongásuk tárgyával bánnak… folyamatosan kinyílt a bicska a zsebemben, és sajnálom, hogy az a csapatnyi ostoba liba is bármit megtehetett, és nem voltak elküldve a büdös francba. Vártam, hogy Mi Ran a gatyájukat is elperelje az összesnek rágalmazásért, zaklatásért, meg úgy mindenért, de ez nem történt meg. spoiler Konkrétan a közvélemény határozza meg, hogy egy sztár kivel lehet együtt, meg kivel nem, és mit tehet, meg mit nem, különben meghurcolják, befagyasztják minden folyamatban lévő munkáját, minden reklámot, amiben szerepel, és nem is kap több szerepet. Persze ne tegyünk úgy, mintha ez koreai sajátosság lenne (bár talán náluk a legdurvább). Nemrég néztem meg Pamela Anderson és Beckham dokuját, és elkeserítő, amit a média, meg a „rajongók” műveltek velük is. Szóval ezek nekem eléggé lehúzták a sorozatot, de a két pasi miatt nem tudok kevesebb csillagot adni. Ők a 10-et is megérdemelnék :)

Aki viszont a ruhákat adta a színészekre, na azt szívesen körberugdalnám egy normális ruhaüzletben. A Min Ran-ra aggatott babarózsaszín, lila, meg pasztell borzalmak, a nagy masnira kötött kendők, horgolt/kötött papás mellények, zsákként lógó nagyis szoknyák kiégették a szemem. Sosem szoktak az ilyen dolgok ennyire feltűnni, csak ha nagyon végletesen rosszak vagy jók. Hát itt vérzett a retinám. Visszasírtam a Marry my Husbandet, mert ott olyan kreációkat adtak a főnőre, hogy öröm volt nézni. Ilyen téren az volt a csúcs, ez meg a mélytenger feneke.

Egy könnyed, romantikus sorozatra vágytam, és ez abszolút megfelelt a kívánalmaimnak. A vége miatt aggódtam a 10.rész címe miatt, de kár volt.
Sajnálatos a kapcsolati konfliktus a filmben, és az még inkább, hogy ez ott maga a valóság. De hogy jönnek ahhoz emberek, hogy valakit tönkretegyenek amiatt, mert számukra nem szimpatikus embert szeret? Borzasztó, ami Dél-Koreában megy ezen a téren, így ezt a részt nem tudtam élvezni, csak feldühített. A többi viszont így volt jó, ahogy volt.