Ford Farlaine annyira menő, hogy kizárólag híres együttesek, pop- és rocksztárok megbízásait vállalja, lévén ugyancsak bennfentes a zenei szakmában. Ford nem egyszerűen magándetektív: ő a rock'n'roll detektív, aki épp egy heavy metal énekes, műfajához méltó, látványos halálának körülményeit… [tovább]
Ford Fairlane kalandjai (1990) 113★
Képek 10
Szereposztás
Kedvencelte 21
Várólistára tette 47
Kiemelt értékelések
Ha egy pillanatra sem veszed komolyan, nagyon lehet élvezni az akasztófahumorát és Feró hangja is csúcs volt, én nagyon bírtam az egészet, annyira elbacott, hogy az már KIRÁLY. Ed O'Neil is remek Anus hadnagy, Butitájm mi? :D
Auuu, eszem, faszom megáll! :D
Ezt a filmet nézni azért kicsit olyan, mint sajtreszelővel rejszolni. Enyhén szórakoztató, de inkább fájdalmas. :D
Azon kevés film közzé tartozik, amit csakis szinkronnal. Mert az szenzációs. Láttam felirattal is, de messze alul maradtak a poénok, és nem csak a feliratban…
Egyébként meg egy komolyan vehetetlen borult blődség, amely pont ezen oknál fogva tud úgy igazán szórakoztatni.
Ifjúkorom kultfilmje. Ennyi.
Jaaa, és AZT a mozdulatot minden menő csávó tudta.:)
Amerikában ez a film bukta volt, viszont nálunk amolyan kultfilm státusza van, köszönhetően a kiváló szinkronnak. Nagy Feró új életet lehelt a főhős karakterébe, de a többieket is jó hallgatni. De nem kell túl komolyan venni a cselekményt, úgy nagyon szórakoztató élményt nyújt. :)
Igazi klasszikus, de csak nálunk, és épp ezért senki még csak véletlenül se kövesse el a hibát, hogy eredeti nyelven nézi meg. Ez a film magyarul működik, mert a (technikai szemmel nézve borzasztó, de szórakoztatásfaktort vizsgálva zseniális) szinkron újraformálja, ügyetlenkedő, béna krimivígjátékból elsőosztályú trasht csinál. Jók a dumák, a bizarr helyzetek is átjönnek. Nyilván így is egy elég tahó film (a játékidőt végigkáromkodják pl.) de néha ilyen is kell, akkor meg már ez egy jó választás.
Annyira vulgáris, annyira mocskos, annyira tróger… és én annyira szeretem!:);) (Emlékszem, kiskoromban az unokabátyám vigyázott a tesómra, és rám. Anyuék elmentek valahova, ő pedig este ezt nézte kazettáról… én kilopakodtam a szobánkból, és titokban az ajtóból lestem a filmet.:)) Alapmű.
Nosztalgia faktor ON
Ehhez hosszú sztorijaim vannak, például hogy még nem láttam, de húgom mesélte, hogy a pasija tanította aput úgy cigizni, mint Ford.
Aztán elkezdtem BME-s srácokkal lógni, akiknél a kollégiumi élet hozzátartozója volt és megnézették velem. S kezdtem kapiskálni a dolgot: a szövegek, a szinrkon, az életérzés --> ez a Rock n' Roll detektív.
És amikor a pasim azt mondja még ma is nekem, hogy „Elegem volt a sok jóból. Téged akarlak!” attól ellágyulok :)
Durva szájú cucc, jó szöveg, egyetemi kollégium, haverok, buli. Szlogenek maradtak, meg az akkori életérzés.
Két jónak mondható poén egy viccesnek szánt filmben nekem nem túl meggyőző, Nagy Feró teljesítménye pedig szinte mínuszba húzza a dolgot. Egye fene, a jó zenék miatt kap még egy csillagot.
Népszerű idézetek
Ford Fairlane: Olyan piszok menő vagyok, hogy a telefonszámomat az egész országból díjtalanul lehet hívni. 1–800-PERFEKT.
Ford Fairlane: Figyelj, írd fel a számomat, 555-63-21. Na, megvan?
Szőke csaj: Meg, meg, kösz. Hé, állj csak meg! 555-tel nem kezdődnek számok! Legfeljebb csak a hülye filmekben!
Ford Fairlane: Na és mégis kislány, mit gondoltál, ez valódi élet?
– Olyan volt, úgy nézett ki…
– Mint én.
– Azt akartam mondani olyan volt, mint egy rakás szar, de… ö… inkább mint maga.
Ford Fairlane: Ánusz, mi bassza a csőrét mi? Miért rühell ennyire?
Amos hadnagy: Hogy miért rühellem? Na találja ki. Két szó. Disco Express.
Ford Fairlane: Disco Express? Hol él maga, az őskorban? Az a kutyaütő banda már rég kifulladt, ha nem tudná. Nézze Ánusz, volt az a, volt az a kislemezük, az a szar kislemezük, és azt akarták, hogy reklámozzam, mikor újságíró voltam.
Amos hadnagy: A Booty Time.
Ford Fairlane: Az, a Booty Time. Az énekesükkel, azzal a fehér Van McCoyn utánzattal, aki 15 centis sarkú cipőben lépett fel. Olyan volt, úgy nézett ki…
Amos hadnagy: Mint én.
Ford Fairlane: Azt akartam mondani, hogy olyan volt, mint egy rakás szar, de inkább mint maga.