Flashback (2020) 57% 12★

Azt hiszem most nagyon mazochista egy türelmem volt ehhez a filmhez, és ekkorát rég csalódtam az egyik kedvencemben, akit eddig nagyon bírtam… Dylan O'Brian, hááát ezt elcseszted, de nagyon. Nem tudom, hogy jöhetett létre ez a film, de ebben komolyan be volt mindenki tépve, egy durva kemény cucctól, vagy ennyire sík hülyék voltak? Mert ennek, se eleje, se közepe, se vége. És még értelme sincsen, logikát meg egyáltalán ne keressen benne senki. Az eleje még érdekesen kezdődik, kb az első 10, 20, 30 perc, de aztán úgy be keveredik az egész, hogy mire vége lesz, csak néz ki az ember a fejéből, hogy mi a fene volt ez?! Kb nekem most ez az érzésem ezzel a filmmel kapcsolatban.

Nagyon jól megalapozott pszichotikus hangulat, ami megmaradt a végéig, sehol egy kilengés, sehol egy eltinisedett snitt, pedig ezt vártam, de kellemesen csalódtam. Szerettem, elvitt, és baromi érdekes a téma, amit végülis nem tudok eldönteni csak képzelgés vagy sem. Határozottan jól esett, kicsit befelé fordított.

Nem mondanam hogy teljesen kibogoztam a torteneseket, elegge meg vannak kuszalva az idosikok es az esemenyek; de ketsegtelenul tetszett a hangulata es a szereplok is rendben voltak.

Az elején nagyon tetszett, mert hát Dylan O'Brian, összefonódó idősíkok, párhuzamok vonása, kis őrület, kis rejtély, miegymás.
Aztán amikor elmentek ahhoz a házhoz spoiler eléggé összezavarodtam, hogy mi is történik, és arra gondoltam, miközben kiégett az agyam a sok villódzó fénytől, hogy na tessék, megint egy olyan fajta zseni mesterműve, amit én nem érthetek. Aztán rájöttem a filmgyártás titkára, hogy ez valójában talán egy nagyon átlagos bolond zseniálisan eladott zagyva filmje, aminek eredetileg nem is szántak mély értelmet és feladatot azon kívül, hogy elhitesse a nézővel, hogy valójában ez egy zseni mesterműve, aki pontosan tudta, mit csinál, csak a buta néző nem értheti meg.
Aztán itt az általam tetőpontnak tartott *now* jelenet spoiler, ahol kb. felvisítottam hogy wow, ez igen, megfejtettük (Fred és én, a buta néző) a dolgokat.

Aztán megint egy sor elképesztően agyrohasztó villódzás, és közben spoiler rájöttem, hogy mégsem értek semmit. Nem kategorizálnám szándékosan természetfelettinek, a „nem lehetséges” elemek inkább az alkotó eszközei mondandójának átviteléhez. Sajnos biztos nem vagyok elég intellektuális ahhoz, hogy megértsem ezt a mondandót azon kívül, hogy élj a mának ?? talán? és minden perc és minden döntés számít ?? meg hogy mindennek megvannak a következményei ? spoiler nyilván, ehhez nem kellett volna ilyen kacifántos, összevissza ugráló történetet írni.
Elfogadom, hogy én, a buta néző nem érthetem ezt a zsenialitást, de azért na, az alkotó is ismerje be, hogy néha csak úgy dobálózott a dolgokkal pontosan annak reményében, hogy valaki majd értelmet és zsenialitást talál az ő random történeti elemeiben, miközben bizonyos szögből nézve egy nagyon egyszerű cselekményről van szó. spoiler

Ajánlom a filmet Dylan fanoknak, magukat valami más gondolkodással rendelkező zseninek tartóknak, illetve azoknak, akik bár nem feltétlenül értik (vagy alapból nem is keresnek értelmet), de szeretik a különböző idősíkokban és valóságokban való, különösebb cél nélküli ugrálásokat.