Fertőzés (2011) 70% 324★

Hm, hogyan változik egy film nézettsége, netán értéke, ha ismét aktuálissá lesz a témája. Ha 2011-ben nézem meg ezt a filmet, lehet nem nézem meg, vagy nem végig, mert úgy lettem volna vele, hogy 1995-ben láttam a Vírust, akkor már mindent láttam. Aztán az eljövendő napok aktualitása végignézeti velem ezt a Sorderbergh által rendezett fertőzést. Mondhatni, napjainkban vagyunk, bár ennek a történetét a Sars járvány adta, de remek felépítésű alkotás, a szereplőgárdáról nem is beszélve. Lassú, alattomos és kellően feszült, nem nagyon lehet távol tartani magunkat az eseményektől. Valami ilyesmi zajlik ma is, meg holnap is és… , aztán reméljük, vége. Itt is vannak gócpont találgatások, jó vagy rossz egészségügyi és kormányzati döntések, statisztikák és kb. annyira stimmelnek, mint amit tapasztalhatunk is. Szóval, a film nézése közben helyben vagyunk, izgulunk, netán félünk, pontosan azt sem tudjuk mitől, vagy kiktől, némi káoszt is érzünk, csak egy dologban reménykedünk, hogy megússzuk. Aztán, hogy lesz-e ezek után Új Világ, vagy nem, hát minden napnak a maga baja (ne) legyen meg!

Ahhoz képest, hogy micsoda hírességdömping van a filmben, ténylegesen nagyobb nézettséget csak akkor kapott, amikor aktuálissá vált a téma. Szerintem nincs semmi hátborzongató abban, mennyi egyezést mutat a valósággal; így működnek a vírusok, így zajlik le egy fertőzés. Nem nevezném akcióban gazdag filmnek és inkább a karakterekre koncentrál, mint magára a vírusra, amit kifejezetten sajnáltam. Szerintem túl sok szálat akart lényegileg mozgatni, így az lett, hogy mindenkiből kaptunk egy keveset, de senkinek sem voltam elégedett a történetével. Nézhető volt, ugyanezzel a hévvel azonban felejthető is.

Szerintem jócskán átlagos…

Megnéztem apával, mert mindenki azt mondta neki, hogy „hú, tisztára olyan, mint a koronavírus”, mondanom sem kell ő félórát sem bírt ki és bealudt rajta, én meg szenvedhettem végig. A film nem igazán tudott meghatni, mert túl sok volt a szereplő és egyiknek sem hagytak elég időt ahhoz, hogy azonosulni lehessen vele, vagy egyáltalán megismerni. Tipikus sokat akart a szarka, de nem bírta a farka eset. Összecsapott, felesleges részek mindenütt, rengeteg olyan történetszállal, amibe belecsaptak, aztán hagyták lógni. spoiler Nem értek én a filmkészítéshez, meg az íráshoz, de szerintem sokkal jobb lett volna, ha nem váltogatunk a karakterek között ennyit és mondjuk lett volna egy személy, aki mindenkit összeköt pl. Laurence Fishburne karaktere elég jó lett volna ehhez. Bár magát a műfajt sem szeretem nézni, nem is volt a legjobb (nem is annyira reális, mint sokan mondják, bár az átlagnál talán egy kicsivel jobban) egynek azért elmegy.

Lassú folyású film volt, ami nagyon jól állt neki, bár igaz, ezért sokan nem fogják szeretni. Zseniális volt a szakítás a hagyományos „megbetegszik az ember, elszaporodik a vírus, megtizedelődik a populáció” klisével. A háttérfolyamatok, a profitszerzés, a számító politikai játszmák még a pusztulásban is – ezeken volt a fő hangsúly. Az ember még a katasztrófahelyzetekben sem képes levedleni a jellemét, ez a film pedig tökéletesen hozza egy olyan eseményláncolat elfeledett szegletét, amit a többi alkotás rendszerint mellékvágányra helyez.

Hogy én ezt mennyire untam. Sajnáltam, hogy nem magára a vírusra koncentrálódik a film, hanem teljesen karakterközpontú lett.
A szereplők és a film is teljesen felejthető, szerintem ekkora hype – ja a Covid miatt lett.

Újranézés az aktualitása okán.
Mondhatnánk, hogy látnoki film, de ez nem lenne igaz, csupán vászonra vitte azt a szcenáriót, amire már akkor is rendszeresen figyelmeztettek a hozzáértők. Így aztán a film sok eleme ma már a mindennapok része. Csupán a társadalom leállítását, mint védekező stratégiát hiányoltam. Bár mint kiderült, az sem feltétlenül evidens. Európának is kellett egy Bergamo, kellett hogy kisebb faluk lakossága haljon meg naponta, mire dicső elöljáróink végre lezárták a határokat, iskolákat, össznépi hepajokat. Ilyen értelemben akár imáinkba is foglalhatnánk annak a több mint tízezer olasznak a nevét, mivel lényegében bekapták a golyót a mi szüleink és nagyszüleink helyett.
Szerencsénk van, hogy mi még egy viszonylag barátságos vírust fogtunk ki.

Dög unalom. Senkiért és semmiért nem lehetett izgulni. Tüsszögtek, köhögtek, habzott a szájuk és meghaltak. 30%-a a betegeknek…. szóval nem értem, mire föl az apokalipszis. Magyarázatot se kaptunk, hogy valaki miért immúnis. Az egyedüli értékelhető dolog az utolsó jelenetsor volt, ahogy a vírus eredetét mutatták. „Mossál kezet, vazze!” propagandafilm…

Ahogy néztem ezt a filmet, rengetegszer volt dejavu érzésem a mostani koronavírus mizéria kapcsán. Ne fogj kezet, ne nyúlj az arcodhoz, moss kezet…stb. És persze honnan is indulna az egész, ha nem Kínából.
Nehéz elvonatkoztatnom a jelenlegi helyzettől, nem is tudok. Mindenestre szerintem jó film, örülök, hogy megnéztem. Reálisnak gondolom. Nem voltak benne nagy hősök, teátrális események. Nagyon is tipikus emberi viselkedésekkel lehetett találkozni.

kicsit úgy érzem magam, mint amikor olyan dolog történik a világban, amit a Simpson család már megjósolt