Férfit látok álmaidban (2010) 62% 47★

Na ez az a Woody Allen film, ami nem nekem való. Ezek a középkorúak és idősebbek magánéleti válságait feldolgozó filmek, igazából minden stílus nélkül. Úgy vagyok Allen ezen filmjeivel, mint Robert Rodriguez gyerekfilmjeivel: biztos megtalálja velük a célközönséget, de én inkább maradok a mester eredeti stílusában készült filmjeinél.

Ó, hát ez is egészen érdekes Woody Allen mozi lett. Alapvetően tetszett, hogy a szálak többségében a rendező úr ránk bízta a „megfejtést”. A magam részéről kifejezetten szeretem, amikor az életről nézhetek filmet, és nem valami cukormázas giccset akarnak lenyomni a torkomon. (Mindez akkor sem zavar, ha már úgynevezett „bevett panelekre építkezik” a készítő.)
Hogy mi a film tanulsága? Hogy az élet nehéz. K***a nehéz. És, amikor az emberek életük során komoly döntés elé kerülnek, nagyon sok múlhat azon, hogy végül mit húznak maguknak. Jó (?) esetben van kéznél B-terv, de sokszor ezt is képesek vagyunk túlmisztifikálni, többet bele látni, mint amit valójában jelent, és akkor jön az, ami még a teljesen magányos tiszta lapnál is rosszabb: a két szék közt pad alá esete… Szerintem ez a lehető legszörnyűbb forgatókönyv…
Örültem, hogy a film hemzsegett a korkülönbséges kapcsolatoktól, bár itt-ott a kifuttatásért nem voltam túl hálás, de Woody még ezt is tudja úgy tálalni, hogy ne sértődjek meg tőle.
Az egyedüli dolog, ami viszont tényleg kimondottan zavart, az az, hogy spoiler. Bár, ha jobban belegondolok, 10-ből 9-szer tkp. a valóságban is ez van. :S Mindenesetre ami engem illet, spoiler, má'bocsánat. Jajj, de ki nem álltam… :'D