Fegyverek és emberek (2007) 70% 2★

Rendkívül erős rendezői debütálás. A Fegyverek és emberek bemutatja azt az egyedi, erős hangulatot ami Jeff Nichols filmjeire jellemző, és ami engem személy szerint annyira megfogott. Új kedvencet avattam a rendező személyében, bár egy kicsit sajnálom, hogy ilyen furcsa sorrendben néztem meg a filmjeit, és pont az első műve maradt utoljára. Érdekes volt a történet és a forgatókönyv, de úgy érzem nem annyira maradandó, mint a többi filmje.

Iszonyú erős dráma, ami eleinte csak lassan csordogált. Amikor meg azt hittem, hogy a pofámba robban, hirtelen elhalványult minden. Ami nem azt jelentette, hogy jóra fordultak a dolgok, a francokat. A konfliktusokra épülő filmeknek mind az a csúcspontja, amikor a két fél összecsap. Itt is az volt. Pontosabban lett volna. Merthogy pont ezek a jelenetek hiányoztak. Eleinte néztem, hogy most mi a halál van, de rájöttem, hogy ez így hatalmas! Elég nagy merészség kihagyni a kulcsjelenetet – főleg elsőfilmes íróként/rendezőként. De ha a forgatókönyv majdnem tökéletes, a színészi játék kifogástalan, akkor simán ki lehet hagyni, ahogy szétpüfölik egymást. Elég az „előtte és utána” – így is lehet valami drámai.
Nagyon tetszett, hogy a legelső mozzanattól fogva bemutatta, miből alakult ki az ölre menő gyűlölet és ezzel mit kezdenek a karakterek. Ez sok filmnél pikk pakk elintézik, hogy „nekem zöld a szemem, neked kék, ezért agyonváglak”.
Amivel viszont nem tudtam mit kezdeni: a lezárás. spoiler Ezért a két csillag levonás, pedig akár max. pontszámos is lehetett volna.
Viszont egyedi volt, az egyszer szent.