Farkasbőrben / Farkasok között (2015–2015) 63% 21★

Unásig ismételt történet, amit mégsem unok meg sohasem, és valószínűleg mások is így vannak vele, hiszen újabb és újabb regények, sorozatok és filmek készülnek, amelyek VIII. Henrik szűkebb/tágabb famíliájának intrikákkal teli történetét kívánják bemutatni.

Jelen sorozatnak minden esélye megvolt (remek színészek, Booker-díjas alapanyag), hogy kiemelkedő legyen, de sajnos nem sikerült. Az egész sorozat steril, nem engedi közel a nézőt, hiába ismerjük a történetet, tudjuk kinek mi a sorsa, ezeket a szereplőket kevésbé tudtam sajnálni, vagy együttérzeni velük, mint a Tudorok esetén.
Átlagos történelmi sorozat, semmi több.

Tetszett is, meg nem is. Nagyon jól összeválogatták a szereplőket, annyira ember szagú volt az egész, mert tényleg el tudtam róluk képzelni, hogy akkor éltek ((nem volt ez a hollywood-i maszlag érzet, amit mostanában mindenhol érzek, hogy minden szereplőnek szépnek/jóképűnek kell lennie, pl. a Tudoroknál (amit mellesleg imádok)).
A jelmezek kicsit low budget-esre sikerültek, a zene baromira idegesített, a sztori pedig csak arra az időszakra fókuszál, amikor Anna bejött a képbe, viszont végig azt éreztem, hogy Cromwell a főszereplő.

Hát eléggé bajban vagyok az értékeléssel. Kosztümös, történelmi, szóval teljesen a konforzónámon kívül esik, viszont már rég tervben volt. Egyrészt Tom Holland miatt, bár tudtam, hogy kevés jelenete lesz, másrészt Claire Foy miatt, mert muszáj készítenem magam a későbbi filmjére….

A színészek jók voltak, a történet adott, nem nagyon lehet/illik rajta módosítani, de így ennyi. Szerintem kicsit túlnyújtött, több üres járat volt benne. Rövidebben és pörgősebben is el lehetett volna ezt mesélni. Az meg, hogy az egész sorozat ilyen sötét… Vágom én, hogy régen csak a gyertya világított, de azért én még szerettem volna látni is…

Ez egy kínszenvedés volt számomra, ha nem egy kihívás kedvéért kezdtem volna bele, tuti nem nézem végig.
A zene ritka idegesítő és pocsék volt, a kosztümök igazán minimális költségvetést kaptak, a történet nézése közben az embernek ezerszer megalszik a tej a szájában.
VIII. Henrik kora elég eseménydús volt, már ha csak a feleségek számát vesszük, ezért is olyan érdekes számomra, de ha ezzel a történettel kezdtem volna a kor megismerését, azt hiszem soha a büdös életbe nem érdekelt volna.
A sztori annyira vérszegény, eseménytelen és lassú, hogy akár egy lajhár is rendezhette volna…
Egy előttem szóló nagyon jól leírta: steril és nem engedi közel a nézőt, ez így is van, teljesen úgy éreztem, hogy mindent az ablak mögül nézek vagyis inkább kukucskálok.
Ha nem ismerném a sztorit, valószínű sok mindent nem értettem volna.
Thomas Cromwellből néha nagyon sok volt, a Henriket személyesítő színész nem igazán nyerte el a tetszésemet és általánosan rossz volt az egész sorozat úgy, ahogy van.
Ha valaki VIII. Henrik korabeli sorozatot szeretne, könyörgöm, ne ezt válassza, inkább nézze meg A spanyol hercegnőt, vagy a Tudorokat, milliószor látványosabb, eseménydúsabb, jobb.
Itt valami nagyon félrement, nem azt hiszem minden félrement!
Ha egy szóval kéne jellemezni azt mondanám SZÜRKE!
Végre vége!

Igazán minőségi történelmi sorozat, nagyon imádtam. A történelem mellet, egy másik általam szerettet témáról is szól a sorozat, ami nem más mint: politika. Bizony, ez sorozat nem másról szól, mint kőkemény, kegyetlen politikáról. És sokat nem változott a évek alatt. Az emberek átverik egymást, ármánykodnak, mindig 2 lépéssel előre kell gondolkozni. Thomas Cromwell zseniális figura, rettenet eszes és olyan szövegeket nyom, hogy az hihetetlen. Játszik az emberekkel, tudja kivel hogy kell bánni. Máshogy áll hozzá a királyhoz, a királynőhöz, papokhoz. Mindig eléri amit akar, vagy így, vagy úgy.
A sorozat jól nyúl a korszakhoz, végre nincs túl romantikázva, mint máshol. Csak mert ez az időszak minden, de nem romantikus. VIII. Henrik erős, de nem túl okos uralkodó volt, aki szembe ment az egyházzal, hogy megpróbáljon fiú utódot szerezni. Ezzel viszont sokakat felbosszantott, és Anglia egy igen instabil politikai helyzetbe került.
A helyszínek szépek, a ruhák gyönyörűek, a zenét imádtam, az a lant valami csodás volt. Az az összes szereplő érdekes volt, nyilván Cromwell volt a kedvencem, de a király is egy egyéniség, ha úgy vesszük. Mark Rylance a vártetőt is lejátszotta a képernyőről, annyira jó volt, de Damian Lewis-ra sem lehet panasz. Annát is kedveltem, erős, határozott nő volt, elképzelésekkel. A vesztét pedig csak az okozta hogy nem tudott fiút szülni. Claire Foy remekül játszotta el.
Igazán nagy kedvencem lett a sorozat, képes lettem volna még tovább is nézni, de azért tetszett a lezárás, körbe ért szépen a történet.

Nem igazán vagyok rákattanva a történelmi sorozatokra, de ez egy nagyon izgalmas kor, sok történetszállal, amiket izgalmasan lehetne keverni-bemutatni… de ez itt olyan „bíbíszísen” sikerült. Minden feszültség vissza van fogva, le van fojtva, pedig például Henrikünk tuti nem volt egy visszafogott pasi.
Valószínűleg, ha ebben a sorozatban ismerkedtem volna a korszakkal, nem lenne kedvem megnézni A másik Boleyn lány (2008)-t, vagy a többi hasonló filmet… és sokat veszítenék.

Az angol középkort, mint témát általában szeretni szoktam, ezt a korszakot meg különösen élvezem figyelemmel kísérni, akár politikáról van szó, akár udvari intrikáról vagy szokásról, bár az előbbi kört jobban szívelem.

Nekem szimpatikus volt a szereplőválasztás, tetszett Cromwell karakterfejlődésének ábrázolása, a belső vívódások megjelenítése, majd azok háttérbe szorulása. VIII. Henrik egész vonzóvá vált Damian Lewis személyében, Boleyn Anna gyönyörűvé lett, mint Claire Foy, nekem Charity Wakefield, mint Mária picit furcsa választás volt, gyönyörű nő, de valahogy túl könnyed volt a sorstragédiája mellett ebben a darabban. Mindenesetre egy más szemszögből is körbejárhattuk ezt az érát, Cromwell pedig figyelemreméltó személyiség volt minden jótettével és bűnével együtt. Örülök, hogy megnéztem. A könyveket nem olvastam, de tervezem a fent említettek okán. :-)

Tartottam tőle, hogy felszínes történelmi tudásom hátráltatni fog a történet megértésében, utólag viszont úgy gondolom, anélkül is érthető és élvezhető a sorozat, hogy tisztában lennél minden egyes eseménnyel vagy személlyel, a lényeges dolgokat úgyis elmondják róluk. Érdekes megoldás volt, hogy zárt terekben zajló információcserék során bontakozott ki a történet, azonban a részletgazdagon megírt dialógusoknak köszönhetően nem is hiányoltam, hogy némelyik történésről csak hallottunk, de nem láthattuk. A királyi udvart jellemző intrikák, összeesküvések mellett a korban uralkodó vallási ellentétek és politikai játszmák is nagy szerephez jutottak, mindezek középpontjában pedig ott állt Thomas Cromwell, akiről először nem gondoltam volna, hogy ő lesz a tulajdonképpeni főszereplő. Betekintést nyerhettünk a múltjába, történésekbe, amik formálták a személyiségét, a jelenben pedig megfigyelhettük, milyen ravasz észjárással lavíroz a király ellenfelei és támogatói között. A csendes, magába zárkózó, de folyamatosan terveket szövögető férfit Mark Rylance visszafogott zsenialitással játszotta el, a karakter szemlélődései sokszor többet mondtak, mint amikor ténylegesen beszélt. Cromwellhez hasonlóan fontos szereplő volt Boleyn Anna, akit ellentmondásos viselkedése ellenére sem tudtam utálni, köszönhetően Claire Foy letisztult alakításának, aki képes volt a makacs, olykor kegyetlen nő sebezhetőségét, félelmét is megjeleníteni. Kicsit talán a sztori felépítése is tette, hogy VIII. Henrik nem túl izgalmas figuraként tűnt fel eme két ember mellett. Egy 16. századi sorozatról lévén szó, a korhű atmoszféra megteremtése elengedhetetlen volt a sorozat hitelességéhez; a berendezések, a ruhák és a zene nagyban hozzájárultak, hogy teljesen a korszak hatása alá kerüljek.
Eddig nem érdeklődtem különösebben a történelmi sorozatok iránt, azonban a Farkasbőrben lassú, részletekbe menő történetvezetése, pazarul összeválogatott színészgárdája és lenyűgöző látványterve elérte, hogy megváltoztassam a hozzáállásomat.

Kicsit bővebben a blogomon:
https://lunathelooney.blogspot.com/2019/02/mini-sorozat…

Nem a legjobb feldolgozása a témának. Nem tudtam együtt érezni a szereplőkkel, szinte az összes idegesített is. Egy-két jelenet fogott meg valamennyire, a többit közömbösen szemléltem.

Na ez igen, ez az igazi adaptáció! (figyelmeztetés: nagyon a könyv függvényében értékeltem és azt is már nagyon szerettem)
Tökéletesen átemelték a könyvek hangulatát, a karaktereket, a legjellegzetesebb párbeszédeket és pillanatokat.
A ruhák szépek, a zene pedig egyszerűen fantasztikus. A színészek nagyon tetszettek
Mark Gatisst, Charity Wakefieldet és Claire Foyt emelném ki, mintha csak a lapokról léptek volna ki. Mark Rylance és Bernard Hill volt egy kicsit fura nekem, nem volt baj az alakításukkal, de valahogy alkatilag nem a legjobb választás volt egyikőjük sem.
Rylance túl vékony, túl finom, túl szomorú az arca, inkább egy nemes ember mint a kovács fiáé, akit mindenki gyilkosnak néz. Hill meg nem éppen vékony, pedig valahogy az hozzáadott a könyvben a figurához, hogy Norfolk csak csont és bőr, állandóan mászkál, csörög-zörög, paranoiás.

De igazából ezek kis problémák, alapvetően nagyon tetszett. spoiler