Ez most fájni fog (2022–2022) 83% 41★

This Is Going To Hurt…actually it hurts terribly.

Olvastam a könyvet és nagyon meglepődtem, amikor felfedeztem, hogy Adam Kay történetéből sorozat született, mert nem láttam át, hogyan tudnák ezt értelmesen és jól adaptálni. Azt kell mondanom, ebből a szempontból kellemes meglepetést okozott, mert szépen összerakta a történetmorzsákat és úgy variált, alakított, hogy folyékony és nézhető legyen. Elméletileg ez egy vígjáték, engem teljesen és tökéletesen lehozott az életről. Számomra a kis humoros szösszenetek eltörpülnek a tény mellett, mekkora baj van az egészségügyben és milyen drámákkal, tragédiákkal foglalkozik a sorozat.
A színészi alakításokkal semmi bajom nem volt, sőt, Ben Whishaw szimpatikusabb Adam volt, mint az író saját maga. Ugyanakkor számomra, bár voltak értékes megmozdulásai és tagadhatatlanul jó orvos, nem egy szerethető karakter. Őszintén, senki nem volt az. A magánéleti rész meg szimplán nem érdekelt.
Mindenesetre beszippantott és elborzasztott annyira, hogy egyetlen este alatt ledaráljam, ami nagyon ritka nálam. Engem komolyan megviselt, sokkal jobban, mint a könyv. Kíváncsi vagyok, lesz-e folytatása. Szerintem korrekten lezárták, nem kell nyújtogatni, de ha folytatódik a sztori, nézni fogom.

A könyves eredetit sírva-nevetve olvastam, mert egyszerre megmosolyogtatóak egy orvos kalandjai, másrészt rémisztően elszomorítóak. Tény, hogy sok a kellemetlen beteg (tisztelet a kivételnek), óriási terhelés alatt dolgoznak, hiszen élet-halál kérdéseiről döntenek, másrészt azok a körülmények… Kialvatlanság, stressz, alulfizetettség, munkakörülmények, érzelmi hullámvasút… Adam Kay annak idején belevágott egy nagyszerű hivatásba, és az évek alatt igyekezett nem szétesni, amíg ki nem lépett belőle. Nagyon sok orvos küzdhet nap mint nap, mindazokkal a gondokkal, amivel Adam, vagy a sorozatbéli Shruti, nemcsak Angliában, hanem itt drága kis hazánkban és a világ minden táján. És közülük hányan döntenek úgy, mint Shruti?
A sorozat fájni fog, jó és rossz értelemben is egyaránt. Rossz értelemben, mert a sorozatbéli Adam és Shruti példáján keresztül átéljük azt, hogy mennyire megterhelő ez a szakma. Két teljesen különböző egyéniség, akik teljesen másként élik meg a kórházi kihívásokat.
Jó értelemben is fájni fog, mert egy nagyon színvonalas sorozatot csinált a BBC, ez a kórházak valódi világa, és úgy tűnik az angol NHS- rendszer ma is egy az egyben olyan mint a sorozatban. Telitalálat volt a szereplőválasztás is, Ben Whishaw elképesztő volt. Kemény volt ez a 7 epizód, nem csak azért, mert amit lehetett megmutattak az orvosi dolgok véres részéből is, de a személyes oldal is néha sok volt, mert együtt örülünk és szomorkodunk a főhőseinkkel.
Leendő orvosoknak ajánlott megnézni a sorozatot, hogy lássák mire vállalkoznak, mert ez kemény világ.

Teljesen jó sorozat, simán helye lesz szerintem az évvégi listákon. Bár az is igaz, hogy az első fele sokkal erősebb, gyilkos a humora, tényleg nem tudod, hogy sírj vagy nevess… Ben Whishaw frankó alakítást hoz, csak aztán az egész a második felére kicsit fáradtabb lesz (bár főleg az elejéhez képest, mert az tényleg brutálisan jó!), illetve van egy-két dramaturgiai váltás, ami nem jön ki jól, na meg az utolsó rész is lehetett volna erősebb, túl sok volt már benne a szerelmi dráma.

És hát ott az örök kérdés, hogy egy összeomló egészségügyi rendszerben mivel teszel a legjobbat magadnak, a betegnek meg a kollégáidnak: ha elfogadod ezeket a méltatlan körülményeket és így dolgozol vagy hagyod az egészet a francba, mert mindenkinek egy élete van végülis. Szerintem a sorozat erre nem adja meg a választ, vagy legalábbis eléggé elkeni azt… ez egy kevésbé jól sikerült része ennek a cuccnak.

Ettől függetlenül nagyon nézze mindenki, összességében egy tragikomikus, abszurd, szívmelengető alkotás, aki szereti a kórházas sorozatokat, annak kötelező, aki szereti az angol sorozatokat, annak is, aki meg azt hitte, Doktor House a legbunkóbb orvos, csak figyeljen.

Volt egy cikk, ahol Doctor House-hoz hasonlították a főszereplőt s magát a sorozatot is, ekkor figyeltem fel rá, mert Ben Whishaw személye nekem nem számít húzó erőnek. S milyen igazam volt! Az, hogy flegmának titulálják és emiatt hasonlítják House-hoz szintén meredek, mert Bennek ez az alap arcállása, nagyon másmilyen nem is tud lenni, szóval vicc.
A sorozat maga pedig egy húsdaráló, ahol nagyon nagyon nagyon át kellene érezni, hogy min megy keresztül, micsoda mélypontok és milyen örömmámor van – ja, nem. Baromira nem működik az egész. És akkor még pluszban körüllengi egyféle slamposság is az egészet – ami a tipikus angol filmeket jellemzi, és amitől vontatott és kiégett lesz az egész. A humorról meg ne is beszéljünk, értem és szeretem az angol humort IS, de itt még egy nyamvadt mosolyt sem sikerült kicsalnia belőlem, adtam neki 3 résznyi esélyt, de azt hiszem ez nekem ennyi volt, köszönöm.