Elysium – Zárt világ (2013) 66% 247★

Többször lett volna már lehetőségem, hogy végig nézzem, de mindig más vonta el a figyelmem. Egynek elment, Matt Damon nekem bejött, de a többi valamiért taszított. Nem tudom miért, az űr csipetnyi látványa jó volt, és az elképzelés is, de a megvalósítása döcögösre sikeredett. Volt benne izgalom, és a szokásos világ megváltás gondolata. Bár azon elgondolkoztam milyen jó is lenne egy olyan ágy a mai világban. Csak gondoljatok bele mennyivel kevesebb férfi, nő és gyermek lenne egészséges, ami nagyon, de nagyon jó lenne szerintem. :-)

Jó kis film volt, akcióból nem volt hiány. Nem volt annyira mázas se, a vége kicsit max, de el lehet siklani felette. Többet is kilehetett volna hozni belőle, ha hagytak volna neki időt. A végét összecsapták sajnos. Láttunk már rengetek ilyen filmet, maradandó nem lesz, de azért egyszer nézhetős. spoiler

Egy alapvetően „jó" témát ennyire gagyin bemutatni vétek…
A film a jövőben játszódik, ahol ha elég gazdag vagy akár örökké élhetsz egy mesterséges világban ahonnan szép a kilátás a Föld nevű bolygó felé. Viszont ha a Földön (konkrétan Los Angelesben, mivel más helyszíneket nem ismerhetünk meg) élsz, nyomorgás és rossz zenék várnak rád, ahol még egy fa sem látható csak szemét és mindenki koszos…
De!! Jön egy hős és minden megváltozik!!!! Hogy ki ez az a filmből kiderül… Jellemfejlődés nulla, a radioaktivitás csak egy emberre érvényes és jöhetnek a vizilovak is.

Nekem ez nem tetszett. Semmi nem fogott meg. Valahogy semmi. Az egész filmnek Nincs karaktere.. Tele van vérrel meg akciójelenettel de unalmas.

NEM.

Érdekes, mert a trailer és az internet buzz teljes hiánya alapján ennél sokkal rosszabbra számítottam, és felkészültem, hogy nézek valami szörnyű filmet, hogy pusztuljon az agyam. Ehhez képest teljesen nézhető volt, jól kigondolt világgal és elég pöpec látvánnyal, meg még néhány jó színésszel a tetejébe (most nem Matt Damonra gondolok – misztikum, hogy már megint miért kellett egy tejfehér amerikainak játszani egy latino karaktert, ezért eleve levontam egy csillagot). Nem mondom, hogy örök érvényű filmművészeti alkotás, de a maga műfajában teljesen korrekt volt, élveztem.
Wagner Moura pedig továbbra is jó színész.

Ebben a filmben sokkal több lehetett volna, ha hagynak időt neki, nem ilyen összecsapottra csinálni. Érdekes volt a téma, lehetett volna még bőven csavarni rajta, de ezzel a játékidővel egyszerűen nem tudott kibontakozni. Frankó sci-fi lett volna amúgy.

Inkább disztópikus, mint SCI-FI film. Az alapötlet és történet helyén van, látványvilág kellően elég hozzá, nem nyakatekert ŰR film, mondjuk egyes cselekmények indokolatlanok, de alapvetően rendben van a film egysége.

Alapjaiban véve egyáltalán nem a stílusom a film, de nagyon megtetszett az alaphelyzete, kíváncsi lettem, aztán csalódtam. Alig tudta fenntartani az érdeklődésem, egyáltalán nem izgultam, nem érdekelt, kivel mi történik, senkit nem tudtam megkedvelni annyira, hogy érdekeljen mi lesz a sorsa. Ennek ellenére mondjuk a vége nem tetszett, mi az, hogy spoiler Összességében nem mondanám, hogy megbántam, hogy megnéztem, nem érzem úgy, hogy kifejezetten elpazaroltam ennyi időt az életemből, de szerintem sokkal jobban is meg lehetett volna csinálni.

Izgalmas ötlet, szürke megvalósítás. És itt nem a látványvilágra gondolok, mert az nagyon szép. Hanem arra az akciódús, gyilkolászós, high-tech fenegyerek életérzésre, ami sugárzik Blomkamp mozijából.
Matt Damon mindig is az Elysiumra vágyott. És Frey-t is el akarta vinni. Nos, összejön nekik, még ha nem is úgy, ahogy tervezték. Hiszen Max fejére, pontosabban agyára az egész ismert világ áhítozik.
Úgy gondolom, nem olyan egyszerű a képlet, hogy egy gép mindenkit meggyógyít, sőt a halálból feltámaszt, ha ép az agyad. Ahogy a Földön sem lehet mindenkit megmenteni. Persze az efféle elkülönülés, ami a Földet és ezt a kívülről édeni, belülről inkább szodomai világot jellemzi. Az összekötő kapocs létrejön a kettő között. De hogy ez mihez vezet…az már nem derül ki.
A hős persze életét áldozza az eljövendő világért, amivel nincs is baj. De azért van hiányérzetem bőven. Azért a Nagy Falnál jobb volt ez, Démon Mátyás! ;)