Elit játszma (2017) 80% 163★

Tetszett, bár egy kicsit hosszú volt, a szereplők is jók voltak. Főleg Molly és Charlie karaktere tetszett a legjobban. De a többiek sem voltak rosszak, a sztori is egész jó volt, szeretem az igaz történeteket. Élvezhető volt, bár kicsit hosszú, mire eljutnak a végéig.

Kissé hosszú, de nagyon részletes és izgalmasan megcsinált film. A színek jól játszottak, és a vágás is jó. A főszereplő nagyon részletesen kidolgozott, bár ez nem kéne meglepő legyen egy életrajzi filmnél.
Intelligens a megvalósítás, a döntések egymásra épülése, az összefüggések megmutatása, a szemléltetés. Nekem különösen tetszett, ahogy a pókerjátszmákat kivesézték, szemléltették a lapjárásokat, bár sokat nem értettem az egészből, életemben nem pókereztem még.
A film és valószínűleg a könyv is egyértelműen felmenti Molly Bloom-ot. Molly mindig az erkölcsi jóra törekszik, belekényszerül helyzetekbe, ha ő lenne a hibás bármiért, azért spoiler. Ezt a kritikát tudom felhozni a filmmel kapcsolatban, hogy semmilyen más forrást, egyéni gondolatot nem használ. Ez persze nem hiba, ez egy szemszög, Molly szemszöge.

Nagyon hosszú és nagyon féltem tőle, hogy el fogom unni magam rajta, de legnagyobb meglepetésemre nem így lett. Elég pörgős, két és fél órán keresztül teljesen fent tudta tartani a figyelmemet.
Könnyedebb köntösbe bújtattak egy komolyabb témát, de az alkotók kellő energiát és időt áldoztak arra, hogy a karakterek igazán szívhez szóló és átérezhetőek legyenek, így remek karakterdrámákat tudnak bemutatni, a könnyedebb hangvétel ellenére is.
A sok dialúgus az egyik erőssége a filmnek. Fantasztikusan vannak megírva és előadva. A vágás még az, ami húzója, a képsorok hihetetlen lendületet és dinamikát adnak, ennek köszönhető, hogy igazából nem is tűnik olyan hosszúnak, mint amilyen igazából. Viszont volt, ahol mintha kicsit túl gyors lett volna az egész. Nagyon sok név és nagyon sok mondat van a filmben, volt, hogy azt sem tudtam mi történik éppen, de ennyi még belefér. Semmiképp sem szabad fáradtan nekiülni vagy csak háttérzajként bekapcsolni, amíg valami másra koncentrálsz, mert ha egy pillanatra nem figyelsz már elveszted a fonalat. Nem követhetetlen, csak ha egy kicsit is nem figyelünk, simán kizökkenhetünk az élményből.

Az első alkalommal elaludtam rajta, de Jessica Chastain iránti rajongásom miatt adtam neki még egy esélyt. A történetből végig hiányoltam valamit, de ennek ellenére egész jól bemutatták a főszereplőt és a történteket is. Az élsportolói élet utáni váltás és elképesztő pókerbirodalom, amit felépített, önmagában érdekes karakterré teszi, de a film ehhez nem sokat tudott hozzáadni. Elmondta, mintegy lineárisan a történetet, de annyi életet lehet bele, mintha csak adatokat sorolna egy történelemkönyvből. Pedig a játékidőbe ennél jóval több is belefért volna. A lényeg átjött, még ha szájbarágósan is, ettől még sajnos nem lett maradandó alkotás.

Kicsit tényleg hosszas volt, és elképesztően tömör, nem volt egy olyan pillanat sem, ami lazább lett volna, ezért talán elsőre nem is tudja befogadni az ember. A könyvet még nem olvastam, de ezek után feltétlenül elfogom, mert elképesztő volt ez a film. A szereplők játéka zseniális volt, s azt hiszem, Michael Cera személyében új filmes kedvenc pasit avattam, emiatt egy halvány fokkal több romantikus szálat is el tudtam volna viselni, de nem túl sokat. Talán mégis pont így volt jó. Talán. :)))

Nem rossz film, bár néha kicsit hiteltelen. Látszik, hogy önéletrajzból készült, mert a főhősnőnk, nem mindig az ésszerű megoldást választja, hanem amiben az erkölcsi győzelem az övé, pedig – ne legyünk álszentek – az üzletben nem a moralitás dominál. Ettől függetlenül Jessica Chastain jó.

A póker engem abszolút nem érdekel és általában az ilyen témájú filmek sem igazán tudnak lekötni. Itt most kicsit kettős érzésem volt, egyrészről azért, mert hosszú a film és sajnos nem mindig tudtam száz százalékosan koncentrálni rá, másrészt azért, mert valamilyen szinten azért mindig pörögtek benne az események. Mivel egy igaz történet és egy könyv az alapja a történetnek, ezért szerintem jó ötlet volt narrációt használni benne, ez is pörgősebbé tette nekem a dolgokat. Egyébként nem tudom, nem hiszem, hogy rá tudom magamat venni, hogy később megnézzem még egyszer, mert annyira nem fogott meg. Jessica Chastain-t kedvelem egyébként, de ezt a filmet miatta sem tudom jobban kedvelni.

Nagyon jó kis film volt ez, régóta fent volt már a megnézendő listámon. Bírtam az ügyvédet és Mollyt is, így ez nem nehezítette meg a film végignézését. Mert bizony ez a mozi picit hosszú.. :-) Az biztos, aki ebbe belekezd, arra készüljön hogy figyelni kell, mert könnyen el lehet veszteni a fonalat egy kis figyelem ingadozással :-)
Összességében 8 pontot mindenképp megér.

Megijedtem, amikor megláttam, hogy 2 és fél óra, mondom, na ennek is annyi lesz 1 óra elteltével, de ahogy @lipotdorka is írta, szerencsére végig egy nagyon feszes, erős, gyors tempót diktál, úgyhogy még véletlen sem unatkoztam rajta. A története ütős, tanulságos és érdekes, engem legalábbis megfogott. Hogy mi volt a valóság, a fene se tudja, nekem megfordult a fejemben, hogy Molly végig átvágta az ügyvédet, de tökmindegy: ha átvágta, akkor azért emelem kalapom, ha nem, és valóban volt benne ennyi integritás, hogy legalább a nevét megvédje (még ha a következmények elég depresszívnek is néznek ki), akkor meg azért emelem kalapom. Mindenesetre ez egy jó kis film volt, a színészek is jól hozták a formájukat, szóval megérte megnézni, és pont. :D

Örülök, hogy Sorkin továbbra is az intellektuális moziközönségnek apellál; csavaros szövegszerkezetével, kilométernyi dialógusaival, heves pátoszaival, összetett gondolatmenetével, kétség kívül az egyik legjobb író. Azért is állítom ezt, mert hiába nem az ő tollához fűződnek a legtöbbet kaszáló filmek, de mégis, minden forgatókönyve a lehető legtávolabb áll a kispályás, bénázós, pláne a noname zugírókétól; szerintem remek felfogása lehet arról, milyen is egy jó film és sokszor még a rendezőt is felülírva (jóllehet, magasztosan "a film érdekében") ragaszkodik saját elképzeléseihez. Ez szinte minden olyan film kommentársávján elhangzik (valamilyen formában, többnyire a rendezőtől) aminek Sorkin volt az írója. Ki tudja… lehet ezért is (hangsúlyozom: is) ülhetett most ő maga a rendezői székbe (is:). Mert elméletileg a legnagyobb kreatív kontrollt akkor érheti el egy filmkészítő, ha egy személyben nyílik lehetősége írni és rendezni is (sőt, ha a produceri feladatokat, netán még a finanszírozást is ő maga látja el… akkor már tényleg csak a főszereplősködés választja el a St. Tommy Wiseau szinttől höhö .. na de Sorkin, székében hátradőlve, erre most nyugodtan horkanthatná, hogy "I did nhaaat").

Szóval első rendezésében jól láthatóan megkörnyékezte őt az alkotói túlkapás (I just made that up!) veszélye; ez alatt azt értem, hogy többször, leginkább önmagának kedvező módon (írta és) rendezte filmjét. Másképp fogalmazva, sok olyan eszközzel élt, ami vagy nem illett oda (és emiatt rontott az összhatáson) vagy igazán csak ő érthette, miért is kellett pl. annyi, de annyi narrációt beleerőltetni. Tévedés ne essék, vannak műfajok (illetve kivételek is, mint pl. a Mr. Robot) ahol a narráció nem csak hogy jól működik, de kifejezetten szükségszerű is; itt viszont, helyenként „nem bírta megállni magát” és mintha csak azért is közbeszúrt volna még egy-egy szót, vagy olyan mondatot, amitől a közölni kívánt információ, vagy érvelés -távolodván az életszerűségtől- inkább egy karakteri gondolathoz hasonult közelebb. De emiatt mégsem neheztelek rá, mert végtére is, plusz infó volt és még szórakoztatott is az impulzivitása; akár még kézjegyévé is válhat, csak kicsit finomítani kell rajta:) Na meg egyébként is, ez volt a rendezői debütje és ehhez képest meg ugyan csak veszít súlyosságából minden ilyen apróbb hiba.

Na és akkor, ha már itt járok, rendezése tekintetében leginkább olyan érzésem volt, mintha a Social Network-öt látnám, de úgy, amit egy ígéretes filmesztéta több évnyi, Fincher melletti kreatív rabszolgaság után rendezhetett volna; akaratlanul is, a mester stílusjegyeinek gyengéd, de tetten érhető utánzásaival egyetemben. De ez nem feltétlenül negatív benyomás, a film amúgy jól összetapadt, gyorsan és izgalmasan működött, a színészek is tisztességes szintet hoztak; de semmi extrát nem tapasztaltam. Képileg kifejezetten lapos, konkrétan unalmas volt, amit a kopár díszlettervezés csak jobban lehúzott. A zenei témák nem maradtak meg, csak az, hogy sokszor rendkívül hasonlított A Jogász zenéjére (-mint kiderült, ugyanaz a zeneszerző és elképzelhető, hogy Pemberton a fel nem használt fájljaihoz nyúlt) – a beválogatott zenék közül pedig egyet sem tudnék felidézni (lehet velem van a baj). Na de akkor emlékezetes pillanatok… hát, talán csak kettő (ami viccen kívül 200%-os arány a legtöbb mostani szenterdei' produkció között). A casting olyan, amilyen; talán csak megjegyzésnek annyit, hogy Chris O'Dowd abszolút melléfogás volt (megint). Ja és ami mindenkire, de leginkább a főszereplőkre vonatkozik: bár az ilyesmi nem téma, ha színész az ember, na de ennyi szöveget megtanulni… jhujj! …ain't envy at all.

A vágásban voltak pótfelvételekre és utólagos 'alternatív rakosgatásra' utaló jelek, na meg két helyen éles kontinuitási hiba is (ami, gondolom idő hiányában nem került kijavításra). A leggyengébb húzás spoiler – ami a film egészét tekintve, szinte érthetetlen, hogy itt miért súrolta a bénaság ezen szintjét. Ezen kívül még, a vége tájéki belassulástól eltekintve, amúgy szinte az egész film közben azzal a gondolattal szórakoztattam magam, hogy biztos valahogy így nézhet ki, még írás közben, Sorkin fejében egy film, amint épp elmélkedik rajta… hogy hogyan is nézzen majd ki… a film, amit éppen ír (Sorkinception!).

A megtörtént események alapján íródott (avagy az igazi Molly Bloom által írt könyvből adaptált) forgatókönyv már az elején magával ragadt a lendületes tempójával és ha a számomra nem is lenyűgöző, de mindenképpen érdekes története, korrektül cipelte hátán a filmet; a sok narráció viszont szerintem a rovására szaladt. Meglepett, hogy még ennyi 'eszes beszéd' mellett is, lesz olyan, hogy tisztességesen unatkozni fogok közben. Újranézhetőségi faktora viszont van -nálam legalább is- de ezt a kártyát egy jó ideig még biztosan nem játszom ki.