Elit játszma (2017) 41

Molly's Game
140' · amerikai · dráma, életrajzi 16

0 díj · 6 jelölés

Molly Bloom tehetséges profi síelő, aki az olimpiai aranyra hajt, ám egy baleset következtében fel kell adnia egész addigi sportolói karrierjét. A belevaló lány új álmok után néz: Los Angelesbe költözik, ahol személyi asszisztensként kezd el dolgozni, másodállásban pedig főnöke pókerklubja… [tovább]

angol
magyar

Képek 7

Szereposztás

Jessica ChastainMolly Bloom
Idris ElbaCharlie Jaffey
Chris O'Dowd
Michael CeraPlayer X
Kevin CostnerLarry Bloom
Samantha IslerMolly 13-15 évesen
Jeremy StrongDean Keith
J.C. MacKenzieHarrison Wellstone
Brian d'Arcy JamesBrad
Bill CampHarlan Eustice

További szereplők

Hirdetés

Kedvencelte 1

Várólistára tette 173


Kiemelt értékelések

lipotdorka 

Nagyon hosszú és nagyon féltem tőle, hogy el fogom unni magam rajta, de legnagyobb meglepetésemre nem így lett. Elég pörgős, két és fél órán keresztül teljesen fent tudta tartani a figyelmemet.
Könnyedebb köttösbe bújtattak egy komolyabb témát, de az alkotók kellő energiát és időt áldoztak arra, hogy a karakterek igazán szívhez szóló és atérezhetőek legyenek, így remek karakterdrámákat tudnak bemutatni, a könnyedebb hangvétel ellenére is.
A sok dialúgus az egyik erőssége a filmnek. Fantasztikusan vannak megírva és előadva. A vágás még az, ami húzója, a képsorok hihetetlen lendületet és dinamikát adnak, ennek köszönhető, hogy igazából nem is tűnik olyan hosszúnak, mint amilyen igazából. Viszont volt, ahol mintha kicsit túl gyors lett volna az egész. Nagyon sok név és nagyon sok mondat van a filmben, volt, hogy azt sem tudtam mi történik éppen, de ennyi még belefér. Semmiképp sem szabad fáradtan nekiülni vagy csak háttérzajként bekapcsolni, amíg valami másra koncentrálsz, mert ha egy pillanatra nem figyelsz már elveszted a fonalat. Nem követhetetlen, csak ha egy kicsit is nem figyelünk, simán kizökkenhetünk az élményből.

sipiarpi 

Nem rossz film, bár néha kicsit hiteltelen. Látszik, hogy önéletrajzból készült, mert a főhősnőnk, nem mindig az ésszerű megoldást választja, hanem amiben az erkölcsi győzelem az övé, pedig – ne legyünk álszentek – az üzletben nem a moralitás dominál. Ettől függetlenül Jessica Chastain jó.

rhysciar 

Megijedtem, amikor megláttam, hogy 2 és fél óra, mondom, na ennek is annyi lesz 1 óra elteltével, de ahogy @lipotdorka is írta, szerencsére végig egy nagyon feszes, erős, gyors tempót diktál, úgyhogy még véletlen sem unatkoztam rajta. A története ütős, tanulságos és érdekes, engem legalábbis megfogott. Hogy mi volt a valóság, a fene se tudja, nekem megfordult a fejemben, hogy Molly végig átvágta az ügyvédet, de tökmindegy: ha átvágta, akkor azért emelem kalapom, ha nem, és valóban volt benne ennyi integritás, hogy legalább a nevét megvédje (még ha a következmények elég depresszívnek is néznek ki), akkor meg azért emelem kalapom. Mindenesetre ez egy jó kis film volt, a színészek is jól hozták a formájukat, szóval megérte megnézni, és pont. :D

kvázimozi

Örülök, hogy Sorkin továbbra is az intellektuális moziközönségre apellál; csavaros szövegszerkezetével, kilométernyi dialógusaival, heves pátoszaival, összetett gondolatmenetével, kétség kívül az egyik legjobb író. Azért is állítom ezt, mert hiába nem az ő tollához fűződnek a legtöbbet kaszáló filmek, de mégis, minden forgatókönyve a lehető legtávolabb áll a kispályás, bénázós, pláne a noname zugírókétól; szerintem remek felfogása lehet arról, milyen is egy jó film és sokszor még a rendezőt is felülírva (jóllehet, magasztosan "a film érdekében") ragaszkodik saját elképzeléseihez. Ez szinte minden olyan film kommentársávján elhangzik (valamilyen formában, többnyire a rendezőtől) aminek Sorkin volt az írója. Ki tudja? Lehet ezért is (hangsúlyozom: is) ült most ő maga a rendezői székbe (is:). Mert elméletileg a legnagyobb kreatív kontrollt akkor érheti el egy filmkészítő, ha egy személyben nyílik lehetősége írni és rendezni is (sőt, ha a produceri feladatokat, netán még a finanszírozást is ő maga látja el… akkor már tényleg csak a főszereplősködés választja el a St. Tommy Wiseau szinttől :D .. na de Sorkin, székében hátradőlve, erre most nyugodtan horkanthatná, hogy "I did nhaaat").

Szóval első rendezésében jól láthatóan megkörnyékezte őt az alkotói túlkapás (I just made that up!) veszélye; ez alatt azt értem, hogy többször, leginkább önmagának kedvező módon (írta és) rendezte filmjét. Másképp fogalmazva, sok olyan eszközzel élt, ami vagy nem illett oda (és emiatt rontott az összhatáson) vagy igazán csak ő érthette, miért is kellett pl. annyi, de annyi narrációt beleerőltetni. Tévedés ne essék, vannak műfajok (illetve kivételek is, mint pl. a Mr. Robot) ahol a narráció nem csak hogy jól működik, de kifejezetten szükségszerű is; itt viszont, helyenként „nem bírta megállni magát” és mintha csak azért is közbeszúrt volna még egy-egy szót, vagy olyan mondatot, amitől a közölni kívánt információ, vagy érvelés -távolodván az életszerűségtől- inkább egy karakteri gondolathoz hasonult közelebb. De emiatt mégsem neheztelek rá, mert végtére is, plusz infó volt és még szórakoztatott is az impulzivitása; akár még kézjegyévé is válhat, csak kicsit finomítani kell rajta:) Na meg egyébként is, ez volt a rendezői debütje és ehhez képest meg ugyan csak veszít súlyosságából minden ilyen apróbb hiba.

Na és akkor, ha már itt járok, rendezése tekintetében leginkább olyan érzésem volt, mintha a Social Network-öt látnám, de úgy, amit egy ígéretes filmesztéta több évnyi, Fincher melletti kreatív rabszolgaság után rendezhetett volna; akaratlanul is, a mester stílusjegyeinek gyengéd, de tetten érhető utánzásaival egyetemben. De ez nem feltétlenül negatív benyomás, a film amúgy jól összetapadt, gyorsan és izgalmasan működött, a színészek is tisztességes szintet hoztak; de semmi extrát nem tapasztaltam. Képileg kifejezetten lapos, konkrétan unalmas volt, amit a kopár díszlettervezés csak jobban lehúzott. A zenei témák nem maradtak meg, csak az, hogy sokszor rendkívül hasonlított A Jogász zenéjére (-mint kiderült, ugyanaz a zeneszerző és elképzelhető, hogy Pemberton a fel nem használt fájljaihoz nyúlt) – a beválogatott zenék közül pedig egyet sem tudnék felidézni (lehet velem van a baj). Na de akkor emlékezetes pillanatok… hát, talán csak kettő (ami viccen kívül 200%-os arány a legtöbb mostani szenterdei' produkció között). A casting olyan, amilyen; talán csak megjegyzésnek annyit, hogy Chris O'Dowd abszolút melléfogás volt (megint). Ja és ami mindenkire, de leginkább a főszereplőkre vonatkozik: bár az ilyesmi nem téma, ha színész az ember, na de ennyi szöveget megtanulni… jhujj! …ain't envy at all.

A vágásban voltak pótfelvételekre és utólagos 'alternatív rakosgatásra' utaló jelek, na meg két helyen éles kontinuitási hiba is (ami, gondolom idő hiányában nem került kijavításra). A leggyengébb húzás spoiler – ami a film egészét tekintve, szinte érthetetlen, hogy itt miért súrolta a bénaság ezen szintjét. Ezen kívül még, a vége tájéki belassulástól eltekintve, amúgy szinte az egész film közben azzal a gondolattal szórakoztattam magam, hogy biztos valahogy így nézhet ki, még írás közben, Sorkin fejében egy film, amint épp elmélkedik rajta… hogy hogyan is nézzen majd ki… a film, amit éppen ír (Sorkinception!).

A megtörtént események alapján íródott (avagy az igazi Molly Bloom által írt könyvből adaptált) forgatókönyv már az elején magával ragadt a lendületes tempójával és ha a számomra nem is lenyűgöző, de mindenképpen érdekes története, korrektül cipelte hátán a filmet; a sok narráció viszont szerintem a rovására szaladt. Meglepett, hogy még ennyi 'eszes beszéd' mellett is, lesz olyan, hogy tisztességesen unatkozni fogok közben. Újranézhetőségi faktora viszont van -nálam legalább is- de ezt a kártyát egy jó ideig még biztosan nem játszom ki.

Lex 

Kicsit ijesztő volt, hogy majdnem 2 és fél órás, de újra és újra ez a film jutott eszembe, mikor választani akartam valamit estére, úgyhogy végül belevágtam. Megdöbbentő módon ¾ óráig eszembe sem jutott ránézni az órára és utána is sikerült többnyire fenntartania a figyelmem, de azért a vége felé már kicsit elfáradtam. Én nem vagyok oda a szerencsejátékokért, ezért aztán féltem is, hogy nem fog tetszeni a film, de még ennek ellenére is lekötött a sztori. Úgyhogy érdemes volt megnézni; a történet tényleg nagyon érdekes, a film tempója is nagyon jó és a színészi alakítások is rendben voltak. És egy huzamban végig néztem, ami nagy szó. :)

Victorious

Nagyon jó film volt,nem értek egyet azokkal akik szerint a végére ellaposodott. A hossza miatt eleinte nem akartam mostanában megnézni de végül nem bántam meg.

Jessica Chastain meg 5*


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján