Éjféli látomás (2016) 60% 68★

A történet nem lenne rossz, de túlságosan vontatott és lassú; ezen még az in medias res kezdés sem segít. A hangulata borongós és sejtelmes, de most ez sem kifejezetten jött át. A vége pedig kifejezetten csalódás volt számomra.

A Midnight Special számomra olyan, mint tavaly a Slow West volt. Mindkettő egy kevésbé ismert indie film, és amint megtaláltam őket, alig tudtam várni. Hónapok teltek el így, volt, hogy naponta nézegettem a magyar oldalakat, infókat keresgetve a premierjükről, vagy átfésültem az internetet, hátha máshogy meg tudom szerezni a filmeket. Végül mindkettőt megnéztem, tele lelkesedéssel.

E várakozás miatt a két film egy kategóriában él bennem. A teljesen eltérő műfaj, történet és stílus mellett viszont még egy nagy különbség van köztük: a Slow West abszolút megfelelt az elvárásaimnak (még felül is múlta őket). A Midnight Special-el kapcsolatban nem vagyok ennyire biztos. Őszintén nem tudom meghatározni a véleményemet.

Ugyan egyfajta kisebb csalódást okozott a film, van benne valami, ami miatt ezt nem bánom. Ettől a csalódástól eltekintve száz százalékosan támogatom a független sci-fi (meg úgy minden műfajú) filmeket. Megvan az érdekes alapötlet, minden színész fantasztikus – kiemelném Michael Shannon-t, akit a rendező filmjeiben szerettem meg –, és a látvány is hangulatos. Az egész film nagyon személyes, mintha minden cselekmény és karakter egy kis elzárt burokban létezne. Talán emiatt nem tudtam teljesen elmerülni a történetben, de emellett mégis átjöttek a szereplők közötti kapcsolatok, és tudtam izgulni Alton-ért és a családjáért.

Fura film, ami fura érzéseket kelt. Azért remélem, hogy bekerül a magyar mozikba, biztosan elmennék rá, külön élmény lenne a nagyvásznon megtapasztalni a filmet.

Nagyon szeretem a sci-fi-t (főleg olvasni). Tetszett, hogy nem szokványos látványorgiás csinnadratta volt, hanem egy lassan kibontakozó sci-fi dráma. A fő hangsúly a gyermek-szülő kapcsolatra épül, és különösen tetszett, hogy nem szájbarágósan tette. A végén nem kaptunk sok magyarázatot, helyette lehet elmélkedni kinek hogyan folytatódik utána az élete.

Khmm… Ez fárasztó volt és értelme sincs sok.
A gyerek küldetése az volt hogy Amerikába „vigye” a londoni Gherkin -t??? :P
Vagy valami más? Nekem nem sikerült megfejtenem…

Nem talalok benne hibat, szepen felépített feszultseg keltes, számomra a katarzis is megvolt a vegere. Nagyon megfogott az apa/fia kapcsolat Michael Shannon vegervenyesen a kedvenceim koze kerult, a legvege pedig, ahhhhhh, most koltoznek, azonnal….

Nagyon szerettem. Nem egy mega koltsegvetesu sci-fi, hanem inkabb indie beutese van, vagy mondhatnam hogy emberkozeli. Szerettem a szereploket es szoritottam nekik. Vegre egy olyan gyerekszereplo akit nem utnek, hanem inkabb drukkolok neki. Tetszett az alapotlet, a kivitelezes, igazabol meg neztem volna, foleg hogy a legvegen alaposan belobaltak a mezes madzagot.

Ez elég gyengécske lett.
Az egész film hangulata szürke és borongós. Oké, dráma, de azért a dráma is úgy jó, ha megvan az a rész is, amihez viszonyítjuk a keserű eseményeket.
A sci-fi szál benne pedig kidolgozatlan, elvarratlan, érthetetlen. Sem a miértekre, sem a hogyanra nincs válasz, gyakorlatilag csak belekapunk valamibe, és úgy is hagyjuk az egészet.
Nagyon vontatott film, egyáltalán nem tudott lekötni.

Még lefekvés előtt néztem meg, így lehet, hogy emiatt voltam/vagyok nyűgős vele szemben, de a-n-n-y-i-r-a v-o-n-t-a-t-o-t-t é-s l-a-s-s-ú, hogy altatóként hatott. Mindenesetre végignéztem. De olyan nagyon kiszámítható volt (számomra) az egész, hogy először el sem hittem, hogy tényleg vége. No mindegy…
Az egyik dolog, ami tetszett, azok a számítógépes trükkök. Nem tudom, hogyan hívják ezt szájenszfiksönül, nem vagyok rajongója a műfajnak. (Hogy akkor miért is kezdtem el egy sci-fi/dráma filmet nézni? Én is ezt kérdezem magamtól.)
A másik, ami még tetszett, az a zene, főként az, amit az „esemény” alá komponáltak. Annyira nagyon retro! 80-as évek gyermekeként kifejezetten jólesett.
És akkor köbö ennyi a pozitívum.
Nem tudom, hogy ajánljam-e… Mindenesetre senki ne számítson sokra.

Valami többre számítottam. Ez tulajdonképpen az E.T., más eszközökkel elmesélve.
A film végig feszült, mintha valami nagy titkot járnánk körül, aztán a végén kiderül, hogy nem. Vagyis igen, de magáról a természetfölötti jelenségről, ami megkülönbözteti ezt a filmet más, menekülős filmektől, szinte semmit sem tudunk meg, legfeljebb sejthetünk.

Dögunalmas, fantáziátlan, értelmetlen, pocsék film. A hab a tortán, hogy 108 (!!!) perces.