Egy vödör vér (1959) 5

A Bucket of Blood
66' · amerikai · vígjáték, horror 12

Walter Paisley, egy szerencsétlen pincér a Bohém kávézóban, ahova az irigyelt és népszerű művészek járnak. Be akar kerülni közéjük, de sajnos teljesen tehetségtelen bármilyen művészágban. Egy nap véletlenül megöli a háziasszonya macskáját, és hogy elrejtse a bizonyítékot, gipszbe önti a tetemet.… [tovább]

Szereplők

Dick MillerWalter Paisley
Barboura MorrisCarla
Antony CarboneLeonard de Santis
Julian BurtonMaxwell H. Brock
Ed NelsonArt Lacroix
John BrinkleyWill
John Herman ShanerOscar
Judy BamberAlice
Myrtle VailMrs. Swickert
Bert ConvyLou Raby

További szereplők

Egy vödör vér (1959)
Rendező
Forgatókönyvíró
Zeneszerző

Gyártó
Alta Vista Productions

Várólistára tette 6


Kiemelt értékelések

Serge_and_Boots 

A fene se érti már ezt az egész Roger Corman-jelenséget: a fickó ócska horrorokkal és tömeggyártott kacat filmekkel kezdte, látszólag néha telibe találta az ihlet és tudott maradandó értékeket vinni a mozijaiba (Machine-Gun Kelly, Az utazás), néha pedig megvolt a nagy gondolat, mégsem tudta értelmesen kivitelezni, vászonra vinni azt (Teenage Caveman). Mint most kiderült, alkotott ő kultikus mesterművet is – ez lenne az Egy vödör vér, amiben vér helyett valójában tíz kiló agyag borzolja a kedélyeket, de maximálisan kiszűrődik belőle Corman mondanivalója az őt körülvevő világról, kulturális közegről, illetve a művészet kiértékesítéséről.

Kezdjük talán ott, hogy az Egy vödör vérre gyakran hivatkoznak fekete humorral dolgozó horror-vígjátékként, de vígjátéki él valójában nincs benne, inkább groteszk fordulataival próbálja nevetségesen abszurd és nyugtalanító módon kifacsarni a sztoriját. Nagyon erős előérzete ez a film az általam kultivált Lidérces óráknak, úgy hangulatában, mint a szobrászattal kapcsolatos borzongató-faktorában. A feldolgozott történet afféle spirális szerencsétlenség-halmaz, amiben egy elszánt, törekvő ember egyre nagyobb és nagyobb ostobaságokra, majd gaztettekre kényszerül. Esetünkben a kissé egyszerű, de az ötvenes évek beatnik kultúrájának szívében ténfergő Walter szeretné megélni a bohém művészek gondtalan, nagy érzésekkel, de még inkább elismeréssel teli mindennapjait, ám ujjai között minden elszántsága ellenére sem akar megszületni a vágyott nagyszerű szobor, amíg véletlenül egy halott macska nem kerül az agyag alá…
A tény, hogy Waltert ezután egy szerencsétlen véletlen, majd a művészpártolók bíztatása tovább lökdösi előre ezen a sötét, egyébként az őrület felé vezető úton, egyfajta pálcatörésnek is tűnik a modern kultúra fölött: a művészet kiárusítható, értékét valódi értékként, pénzben is ki lehet fejezni, a műpártolók és úgyszólván ítészek pedig rögtön komplett kollekcióra tartanak igényt Walter remekműveit látva – igaz, elektromos gitár helyett ezúttal még szaxofon festi alá a nyugtalanító közeget, félreérthetetlen intés ez a jövő felé. Legyen a művészet bármennyire forradalmi, lázadó, az ellenkultúra szószólója, a kapitalizmus kritikája, végső értékét mindig anyagiakban fogják meghatározni, eladott példányszámokban, az aukciókon leütött legmagasabb licitekben, a megváltott jegyek és belépők számában…
Mindezen túlmenően a film görbe tükröt tart az egész művésztársadalom elé, különösen annak álszent és túljátszott bohém magatartása kapcsán, mely félreértésekre és tévképzetekre ad okot a laikusok és az ambiciózus feltörekvők számára. A film elején látható szavalat, bár tud hatást gyakorolni a nézőre még ma is, valójában tökéletes paródiája a pódiumon nagy szavakkal potom pénzért – hangulattól függően – mindent vagy semmit sem elmondó művésznek. Különösen találónak tűnt ezt látni most, néhány nappal a friss hír után: a művészettörténészek közül egyre többen kérdőjelezik meg Marcel Duchamp szerzőségét a híres kiállított piszoár kapcsán…
Az Egy vödör vér kapcsán végezetül szeretnék még megemlékezni Fred Katzról is, aki általában nem túl nagy odaadással, de gépies lendülettel gyártotta a zenei háttereket Corman filmjeihez. Ezúttal nagyon odatette magát, a mozi néhány zenei témája egyenesen lemezre illik, és Paul Horn szaxofonos is megmutatja magát a filmben – ő Katz visszatérő partnere volt Chico Hamilton kvintettjében, de egyébként is rengeteg helyen zenélt a nyugati parton, úgyhogy még az eljátszott szerepében (bár inkább cameo ez) is maximálisan hiteles. A film zenéje túlzás nélkül fölöttébb jól sikerült!

Jó film az Egy vödör vér, Corman hírnevétől és a vele kapcsolatos prekoncepcióktól függetlenül is bőven megérhet egy nézést bárkinek.

3 hozzászólás

Hasonló filmek címkék alapján