Hétévesen küldték zárdába a gazdag, olasz család kislányát. A lány az isteni kegyelemben él, elzárva, megfosztva a külvilág minden örömétől, mikor a terjedő kolerajárvány miatt újra hazakerül. A tisztelendő anya felhívja a figyelmét az ördögi kísértésekre, de ténylegesen nem tudja felkészíteni… [tovább]
Kedvencelte 1
Várólistára tette 26
Kiemelt értékelések
Carmilla
Emlékszem, gyerekkoromban milyen nagy hatással voltak rám Zeffirelli más filmjei, mint a Rómeó és Júlia meg a Napfivér, Holdnővér, ehhez képest ez az apácás történet egyszerűen csak untatott. Vagy mert megöregedtem időközben, vagy mert tényleg ennyivel rosszabb ez amazoknál, nem tudom… Negédes, szenvelgő és vontatott. És az a nyűglődés és vergődés, amit ez az apácajelölt felszentelése előtt művel, hát, hát… nem tudtam sajnálni! (Nem tudtam együttérezni vele egyáltalán!) Persze, képileg szép a film: szépek a jelmezek, a tájak, a látvány (pl. az a kép, mikor állnak a kráter előtt, s hátulról látjuk kettejüket, nagyon szépen meg van komponálva), – de a történet!… „Krisztus menyasszonya” küzd a Kísértés ördögével, vagyis saját egészséges (?) libidójával… Egy ájuldozó szűzlány, akinek egyetlen szimpatikus megnyilvánulása az volt, mikor spoiler…
Szerelem? – Hát persze, hogy nehéz a lemondás, a felejtés, mikor a vágyott szépfiú spoiler!!! Mikor az Örök Szerelemről papol, már nevetnem kellett: házasodtak volna össze, max. 3 évig tartott volna az „örök szerelem”… Hja, így könnyű! „Olyan erős, olyan erős…” – NEM! Olyan gyenge, olyan gyenge!!!
