Destination Inner Space (1966) 40% 1★

Egy bakancs.

Jaj de borzalmas volt ez a film. Még úgy is, hogy látom abban az iróniát, hogy a Meg-et tegnap előtt láttam moziban.
Szóval sztori szerint a mélytengeri kutatóbázis fura tengeralattjárót észlel, ezért hívnak egy szakértőt. A fickónak közös múltja van a bázison dolgozó másikkal: együtt szolgáltak egy tengeralattjárón, ahol is valamilyen tisztázatlan körülmények folytán baleset történt, és a felét elárasztotta a víz. Az egyik karakter hozott egy döntést, páran megfulladtak, cserében a társaság nagyja megmaradt.
Hát, szóval Meg.

Jaj ez a film borzalmas volt. Komolyan, az egy negyedét simán az tette ki, hogy a színészek búvárruhát öltenek, vagy éppen kihámozzák magukat belőle. Elég… megalázó látvány volt. Aztán próbáltak elhitetni velünk dolgokat. Pl hogy a kutatóbázis milyen nagy, és milyen mélyen van. Ezt már ’66-ban sem vehették be az emberek. Aztán hogy milyen nagyon nagy az űralattjáró, de látni csak annyira látjuk, mint a bázist. Végül van egy mágikus ablakunk, ami háromszoros méretre növel bármit, ami a közelébe ér, legyen az az USO, vagy az űrhalember.
Egyébként a szörny nem levegőt zabál, hanem hőt, de a dolog akkor is nagy baromság: a tenger mélyén hideg van, hiába keltetné ott a porontyait.
A filmben volt egy kínai szakács, aki az igen minimális humort próbálta szolgálni, a neve Ho Lee volt. Azt hittem, hogy lefejelem az asztalt tőle.

Áh, hagyjuk.
Jaj, borzalmas volt.