Darabokban (2015) 75% 104★

Mindig azt szoktam mondani, h szeretem az olyan filmeket, ahol „elcseszett emberek elcseszett módon elcseszik az életüket”. Na, itt pont fordítva van, Jake elcseszett módon helyrehozza azt. A kis srácra érdemes lesz figyelni, mert nagyon tehetséges.

Kétszer is megnéztem, mert imádtam. Az alapsztori is tetszett, a megvalósítás is, kifogástalan forgatókönyv és rendezés, és persze Jake Gyllenhaal mellett sem mehetek el szótlanul. Nem tudom, még hányszor fogom megnézni, de az év eddigi egyik kedvenc filmje lett nálam. Kedvenc jelenetet sem tudok választani, annyira tetszett a legtöbb megoldás. A karakterek önmagukban is erősek, együtt pedig igazi egészet alkotnak. Rengeteg jó döntés kellett ehhez a filmhez, és nagyon örülök, hogy a készítők ilyen minőségi végeredményt tettek le az asztalra. Még több ilyet, ha kérhetem!!!

A film nagy részét annyira könnyűre vettem, minden drámája ellenére, hogy a végén a katarzis csak részben ért célba nálam. Pedig, ismerem a rendezőt (Jean-Marc Vallée), több filmjét is láttam, a Mielőtt meghaltam, vagy a C.R.A.Z.Y. felejthetetlen alkotások. Ez a film lehetne hétköznapi is a történetét tekintve. Baleset, gyász, család-otthon széthullás. De, mégsem a kitaposott ösvény vár ránk, hanem egy teljesen más út. Más út, amin JG vezet minket és bár az ő saját lélekmarcangolását látjuk, nem lehetetlen, hogy megtaláljuk a közös pontokat. Annyi, hogy a tükröt a legvégén kell szétverni. És még egy, a zenék kiválóak.

Igen! Le kell számolni a hazug díszletekkel, a színleléssel, le kell rombolni mindent az alapokig, hogy azután újra tudjuk építeni őszintén, sallangoktól mentesen. Davis a felesége halála után döbben rá, hogy igazából semmit se érez, csak valami sötét űrt magában, és hogy talán nem is ismerte azt az embert, akivel korábban „összekötötte az életét” a társadalom által elvárt (sőt diktált) szabályok szerint. Hogy egy olyan életet él, amihez voltaképp semmi köze; csak egy szerep, amibe belekerült, elfeledve, hogy ki is volt ő valójában, és mire vágyott valaha. A kertvárosi, modern ház nem otthon, csak egy kirakat a külvilág felé, státuszszimbólum, ami egyszeriben értelmét veszíti. És akkor Davis meghúzza a vészféket, és kiszáll… Elkezdődik valami spontán, játékos, kalandos élet, amihez egy zakkant nő és kamasz fia is asszisztál, mások előtt megmagyarázhatatlan kapcsolati formában. Davis pedig lassanként újra megtanul érezni és – végső soron – élni.

Végre! A Dallas Buyers Club rendezőjétől egy igazi hiánypótló és eredetei alkotás, mely már nagyon hiányzott a sok szájbarágós, butított és újramelegített popcornok közepette. Megigéző film amiről nem találod ki, hogy merre halad. Kissé olyan stream of consciousness féle, bár már látni vélem amint sokan kiutálják, mondván hogy 'ez semmiről nem szól' vagy hogy 'unalmas' stb. -de az igényes, gondolatébresztő és némiképp előremutató filmek kedvelői már jól tudják, hogy ilyenkor érdemes csak igazán odafigyelni. Jake G. szerintem ezúttal is kifogástalan alakítást nyújt, Naomi hozza amit kell, de főleg az újonnan bemutatkozó fiatal kis Judah Lewis. Engem nagyon lekötött, szórakoztatott, megkönnyeztetett és elgondolkoztatott ez a film. Várom amint DiCaprio-hoz hasonlóan Jake-et is elővegyék lassan… miért is nem kapott még egyetlen szobrot sem!? Az Éjjeli Féreg is… azt az alakítást nem díjazni!?! …Persze az Oscar nem minden, de biztosan jót tenne neki.

Ahhoz képest, hogy nem sok minden történt benne, és ha valaki megkérdezi, hogy miről is szólt, nem tudnám úgy előadni, hogy izgalmasnak tűnjön, nos, ehhez képest egyáltalán nem untam. Valahogy kitöltötte a kockákat. Jake Gyllenhaal nem tud rosszul játszani? Elképesztő. Az ő játéka vitte a teljes filmet (ez a Judah Lewis is tehetséges gyerek). Szóval nagyon hangulatos film volt, és bevont.

Rég láttam ilyen pocsék és unalmas filmet…

Friss özvegy tetrist játszik a világgal, mindent szétkap, és kiteríti maga köré a darabokat, de csak nem találja a dolgok lelkét. A depresszió gyógyítható, csak kérj útmutatót a buldózerhez az e-bay-en!
Jutalomjáték Naominak és Jake-nek.

Nagyon sokszor a C.R.A.Z.Y. (2005) film jutott róla eszembe, amit különben imádok, aztán megnéztem, hogy ki rendezte (Jó reggelt!), így minden világos :)
A kissrác nagyot ment nekem, Jake-t pedig amúgy is bírom, nekem ez a film egy kellemes meglepetés, háttérzajnak indítottam, de magával ragadott.
A zenék is nagyon jók, a spoiler gyerek-felnőtt kapcsolat is nagyon tetszett.
Összességében tényleg nem tudtam mire számítsak, de azt tutira megadta a film :)

A film magyar címéhez igazodva én is csak darabokban tudtam végignézni ezt a filmet. Nem tetszett. Elég sótlanul dolgozott fel egy alapjáraton érdekes témát.