Csoda a jégen (2004) 75% 33★

Úgy szeretném, ha egyszer csinálnának egy olyan sportfilmet, ami mindkét szemszögből bemutatja a „nagy csatát”. Legyen két különálló film 4 órás összmenetidővel, mit bánom én. Persze jó volt ez így is, mert nyilván a győztes csapatot kell tovább fényesíteni, de engem mindig érdekel a másik fél, mert ugyanannyi munka van mögöttük is.
A sok zászlólengetés és európai fejjel felfoghatatlan amerikai életérzés mellett, azért nagyon jól visszahozták a kor és a történtek hangulatát. A hazai csapat összes szereplője, kedves arcú pozitív karakter volt, míg a gonosz csúnya oroszok… hát gonoszok és csúnyák voltak.
Annak ellenére, hogy az eredményt tudni lehetett, úgy izgultam a végső meccsen, mintha ott ülnék a lelátón és az életem függne azon, hogy az amerikaiak megnyerik-e az aranyat, vagy sem.
Tetszett a stáblistánál felsorakoztatott kiből mi lett rész is. Vicces, hogy a többség ingatlanos bizniszbe vetette bele magát, eh…

Láttam már jobb filmet is ebben a témában. Oké, hogy igaz történet alapján, de valahogy nem dübörgött idebenn. Azért nem volt rossz, de ez most nem lesz kedvenc, pedig szeretem ezt a kategóriát.

Csoda, hogy ezt végig tudtam nézni, kínszenvedés volt sajnos. Kurt Russell haja külön életet élt, úgy nézett ki mint egy Lego figura. Végtelen hosszú jelenetek, az edző és a felesége közti párbeszédek maga volt a tömény unalom. Lehet ez nagyon hímsoviniszta tőlem, de a csávó az olimpiára készül és a felesége azzal cseszegeti, hogy menjen el a kis Billyért vagy Mandyért vagy Samantháért a suliba vagy fene tudja hova, és ez megér egy 10 perces jelenetet. A film az utolsó 20 percre van kihegyezve, ami egyáltalán nem kárpótol egy 2 óra 16 perces filmben. Ritkán fordul velem elő, hogy valamit ennyire unok, talán a Transzcendens volt hasonló élmény. Az oroszok nyilván itt is a gonoszok, és SPOILER persze a végén nyer a dream team, legalább ez ne lett volna.SPOILER VÉGE Nem lennék orosz egyébként, nem tudnék megnézni úgy egy filmet, hogy ne az én népem legyen a negatív szereplő. Már az elején rossz jel volt, hogy Disney film, de gondoltam akkor legalább valami könnyed szórakoztató dolog lesz, ha nem is lesz egy nagy durranás. Ehelyett egy szörnyen unalmas, negédes motiváló beszédekkel feltöltött szutyok lett. Kezdem gonosznak érezni magam, de ez van. 3/10

Ha nem kihíváshoz néztem volna, a felénél kikapcsolom. Iszonyat lapos volt. A forgatókönyv, a vizuális elemek, a vágás… semmi sem mentette meg.
Egyszerűen olyan volt az egész film, mint egy nagy, összeolvadt kupac, amiből sem a karaktereket, sem a történéseket nem lehet külön szedni.
Meccsek jöttek mentek, de hogy volt-e tétjük, vagy csak edzőmeccsek voltak, arról fogalmam sincs, a szereplőkért nem igazán tudtam izgulni, még egy érzelmesebb jelenetben sem, mert őszintén, fogalmam sem volt, épp kiről van szó, többüket megkülönböztetni sem bírtam.
Dramaturgiailag eléggé félre ment ez a történet.

Kimondottan tetszett Kurt Russel játéka, talán még egyik szerepében sem játszott ennyire hitelesen, jó választás volt. Viszont azt kell mondjam, hogy csak ezzel tűnt ki a többi, hasonlófelépítésű film közül. Azt egy kicsit sajnáltam, hogy a srácokat nem hozták közel a nézőkhöz, szinte semmit nem ismertünk meg a személyiségükből, pedig több, mint 2 óra alatt azért erre lehetett volna lehetőséget biztosítani. Úgy is mondhatnám, hogy szinte teljesen semlegesek maradtak számomra, pedig elméletileg a történet hősei ők lettek volna. Ennek ellenére ajánlom a filmet.

Elég-e hinni a csodában, hinni az álmainkban? Mennyi munka, kitartás és szenvedés kell ahhoz, hogy egy sportoló elérje az álmát. Mennyire fontos a csapat, az összetartozás, az egyéni tudás, de legfőképpen az edző, aki mindent kihoz a játékosokból, aki a végsőkig hajtja, biztatja őket.
Az igaz történetek mindig meghatóak, mert lehetetlen nem azonosulni velük.