Csingiling (Csingiling 1.) (2008) 81% 159★

Lehet, hogy bennem van a hiba, de nekem nem jött be. Cuki meg minden, aranyos történet, de nekem nem igazán tetszett. Szeretem a tündéreket, mindig is szerettem, de ez unalmas. Majdnem be is aludtam rajta, de helyettem anya meg is tette.

Értem a mese üzenetét, de Csingiling irritáló, türelmetlen és szörnyen önző; a jellemfejlődés is igen halovány. Viszont nagyon tetszett a kis tündér keletkezéstörténete és az is, hogy beleshettünk a világ egy-két szegletébe. Engem Csingiling barátnői is érdekeltek volna; sokkal jobb személyiségnek tűntek a szöszinél, pluszban domboríthatták volna még a barkácstündérek jelentőségét. De a látvány elég kellemes volt, kíváncsi vagyok a többi részre.

Annyira gyönyörű mese. Mind maga a törénet, a tündérvilág, a mondani való, illetve a film képi világa is magával ragadó. Örülök, hogy a Pán Péter után Csingiling kapott egy önnáló film-sorozatot.

Ria: Vegyes érzéseim vannak ezzel a mesével kapcsolatban. Egyrészt gyönyörű volt a képi világ, a színek… tényleg a tündéri a legmegfelelőbb szó rá. :) Másrészt Csingiling baromi irritáló és önző volt egész végig. Engem legalábbis nagyon bosszantott. Az állatok viszont maximálisan belopták magukat a szívembe, és a többi tündér is nagyon aranyos volt. A történet nincs túlbonyolítva, így az igazán picik is kedvüket lelhetik benne. Jó kis családi program lehet ennek a megnézése.

Frankie: –

Legalább ezerszer láttam már, megunhatatlan. Húgommal gyerekkorukban abszolút kedvenc volt.

Bájos, kedves tündérmese. Kicsit hiányoltam Csing igazi jellemét, olyan volt, mint egy amerikai tinilány, és furcsa volt az ő arcához ez a 3D-s design, de meg lehetett szokni, és szerencsére csak ez elején és a végén énekeltek. Ugyanis a daloktól nem voltam lenyűgözve, de a háttérzene tetszett.

Aranyos és tündéri volt, de nem tudtam 100%-osan élvezni. Csingiling kicsit irritált a viselkedésével, de összességében egy gyönyörű mese volt.

Nagyon bájos kis mese, komolyabb konfliktus nélkül, de olyan szívhez szóló az egész. Mindenkinek helye van a világban, csak rá kell jönni, mi az. Szeretem, amikor egy történet valamelyik mellékszereplőjének a szemszögéből is készül egy történet, és ez kifejezetten jól sikerült. A látványvilága lenyűgöző, a karakterek szerethetőek. Nem kell olyan főgonosz egy filmbe, akitől a takaró alatt remegnek a gyerekek. Felnőtt fejjel is egy tündéri tündérmese, és minden amit a tündérekről tudni lehet, stimmel benne.

Igazi csillámporos, színes, tündérkés, mesés, bájos világ! Szerethető a történet, szépek a figurák és kifejezetten édesek az állatszereplők is.
Mindenkinek csak ajánlani tudom :)

Tipikus kislány vagyok abból a szempontból, hogy imádom a tündéreket, a Csingiling filmek pedig szerintem a tökéletes tündérlét bemutatása, legalábbis számomra.
Pán Péter meséért sosem rajongtam túlzottan, de már ott is nagyon viccesnek találtam Csingilinget az egyediségével, szóval nagyon kíváncsi voltam a saját filmjeire is, ami ugye előzményül szolgál.
Itt születik meg, és ez a rész nagyjából végig arról szól, hogy hogyan fogadd el önmagadat, és találd meg azt, amit igazán szeretsz, amihez igazán értesz, és amit szívből csinálsz. Csingnek időbe telik, hibázik is, nem kicsit, de végül persze minden rendbe jön.
A barátai is igazi egyéniségek, mindegyiküket kedvelem, a kedvencem Rosetta.