Csajok a csúcson (Csajok a csúcson 1.) (2001) 60% 73★

Istenem 13, vagy 14 éves voltam mikor először a húgommal együtt megnéztük ezt a filmet. Még akkor volt vhs, és rongyosra néztük. A Hangyák a gatyában, a Forró rágógumi, és a Német pite, az Amerikai pite társaságában. :-D Akkor nagy kedvenc volt, és bírtam a csajokat. Bár akkor is Inken az agyamra ment, az irritáló hangjával együtt. De most így felnőtt fejjel, végig röhögtem magam, annyira szánalmasak szegények. :-D A két dinka csaj Inken és Victoria, és aki mindig lemarad Lena. Bár azt hiszem nagyjából ő az egyetlen normális, csendes nyuszika a lányok közül. Finnt imádtam szegény annyira rá volt kattanva Inkenre, és ő észre sem vette. Addig, még késő nem lett. :-D Volt pár nagyon ciki, vicces, béna poén benne. :-D

Tiniként tetszett, ma már erőltetett.

Hülye film, igen. Nagyon kicsi voltam, amikor először láttam, hiszen mindent meg kellett néznem amit nővérem látott és akkor még azt sem tudtam miről szól. A röpizést emlékszem itt szerettem meg a filmben és utána mindig csak játszani akartam. Egy szóval (bár nagyon nem vagyok híve az angol szavak magyarba átültetésének) a cringe jellemezné az egész történetet, de nem tudom miért, valami okból mégis leköt még most is. Lena az egyik kedvenc karakterem, Inken viszont kicsit idegesítő tud lenni. Főleg, hogy spoiler, akit végig nagyon sajnáltam. Pedig olyan kis aranyos.

Iszonyatosan régen láttam ezt a filmet utoljára, szerintem éppen csak gimnazista lehettem. Mai szemmel nézve kicsit gagyinak tűnik, meg a befejezés is elég ad hoc, de vitathatatlan, hogy az én generációmnak akkora kultuszfilm ez hazánkban, mint az Amerikai pite vagy a Hangyák a gatyában. (És valamiért akkoriban divat volt, hogy magyar zenekarok írtak főcímdalt némely filmhez, így született meg a Mindenki azt akarja sláger. :D) Most Diana Amft miatt vettem elő újból, és meglepődtem, amikor szembe jött velem a Fák jú, tanár úr!-os Karoline Herfurth is. :) Igazából nosztalgia szempontjából jó volt ezt a film, meg állítom, hogy elég bátran nyúlt a témához, mivel a célközönségnek akkoriban nem nagyon készültek hasonló alkotások. És végre nem egy olyan sztori, ahol a szüzesség elvesztésén van a hangsúly!

Atya ég. Hol van ez a délután nézett filmemtől?… Mint Makó Jeruzsálemtől a Mars nevű bolygótól…

Engem ez a film már 20 éve sem érdekelt, pedig akkor lehetett – volna – mondani, hogy én vagyok a célközönség. De én már akkor is mélységesen megvetettem az így viselkedő kortársakat. Nekem ez akkor sem lett volna vicces film, ahogy most sem volt az. Annyi, hogy régen valószínűleg mérhetetlen dühöt éreztem volna, míg ma inkább „csak” mélységes szánalom száll meg az ilyen fajta viselkedéstől.
Jómagam ezzel az „agyműködéssel” világéletemben képtelen voltam azonosulni. Itt nincs történet, nincs semmi értékes, csak gusztustalan hormontúltengés. Ráadásul egyik csávó visszataszítóbb, mint a másik, akiket már tiniként sem piszkáltam volna meg egy bottal sem. A csajok preferenciáit meg már szóra sem méltatom… És akkor a film végén örülnöm kéne, hogy az egyik hülye csajt átrugdosták a vizsgáján?!… Meg, hogy képes egy szó szerint vadidegennel elmenni a másik lökött tyúk?… Ez most komoly? :-/
Az egyetlen érdekes szál az apukáé, de sajnos – tinifilm lévén – marhára nem ez van a középpontban. (Mellesleg jegyzem meg, hogy az egyedüli szimpatikus szereplő – már ha van ilyen ebben a filmben, akkor az – Inken apja.)

Úgyhogy mehh. És, hogy akkor így 20 év után miért néztem meg mégis?… Hát, egyrészt a szinkron kedvéért, másrészt meg úgy voltam vele, hogy így, vén fejjel esetleg jobban be tudom majd fogadni, mint annak idején képes lettem volna. (Ha már generációm egyik „kultfilmje”.) Megjegyzem, az Amerikai pitéket is jóval később láttam, mit ne mondjak, azokról se vagyok túl jó véleménnyel…

Úgyhogy felmerült bennem a kérdés, hogy… Voltam én egyáltalán tinédzser?… Szerintem nem. De ha ez lett volna az ára, talán jobb is. Nem érzek veszteséget. (Ellenkezőleg.)