Collateral – A halál záloga (2004) 73% 142★

Rossz szokásommá vált, hogy szinte kapásból azon agyalok egy-egy filmnél: „Mihez is tudnám hasonlítani?” Ha nem könyv, játék, vagy egyéb adaptációról van szó, akkor mi inspirálhatta, hol láttam már ilyesmit, de igazából komolyabb egyezés most nem jutott eszembe általam is látott más darabokkal. Hangulatát, és minimálisan a szituációját tekintve (Egy ártatlan ember összekeveredik egy profi gyilkossal és sorra halnak meg körülöttük az emberek.) leginkább a csupán két évvel korábbi Fülke ugrott be róla.
Igazából azért pótoltam, mert rengetegen dicsérték benne Tom Cruise alakítását, és kíváncsi voltam, hisz nagyon ritkán vállal gonosz / szemétláda szerepeket. Volt eddig Lestat, Les Grossman és itt (Les?) Vincent. Van, amit kihagytam? Az említett 2 másik karakter után már meg sem lepett, hogy itt is szinte lubickol a lelketlen bérgyilkos bőrében, és őszintén szólva: Én imádtam.
Kellően feszült kis thriller, jól felvezetett sztorival, pörgős cselekménnyel, illetve rengeteg ismert és remek színésszel. (Mondjuk azt a pár másodperces Jason Statham cameo-t kapásból nem tudtam mire vélni…) Kifejezetten tetszett Max és Vincent dinamikája, ahogy mindkettő igyekezett kiismerni / manipulálni a másikat ebben a beteg, pszichológiai p*csméregetésben, miközben emberek tucatjai hullanak el körülöttük. Bejött még a random Audioslave betétdal is, plusz nagyrészt a fordulatokkal sem volt bajom, de a költői befejezés ellenére, szerintem ennek a történetnek jobban állt volna egy spoiler féle befejezés.
Az öreg Cruise-nak már valószínűleg kevésbé állna jól egy ilyen figura megformálása, szóval sajnálom, hogy túlzottan is ragaszkodott az Ethan Hunt jellegű, felhőkarcolókon ugráló hősökhöz, de legalább ezzel még bizonyította anno, hogy többre is képes.
Ha esetleg másnak is kimaradt volna eddig a Collateral, bátran ajánlom megtekintésre.

Örülök, ha beleszaladok ebbe a filmbe, de már csak úgy nem nézném végig. Tetszik, sőt meg is hökkent a vállalása. Egészen különböző szintű igények felé indul el, nagyon harmonikusan kezd megfelelni nekik, viszont sajnos aztán egyiket sem elégíti ki igazán. Nem egy igazi lövöldözős akciófilm ez, bár van benne ilyen jelenet is, de csak úgy mellesleg. Nyomozós filmnek se mondanám, mert az a szál is totál hirtelen besül. A lélektani drámának pedig csak az alaphelyzete van meg, a mélysége nem. Nem véletlenül utalnak rá többen, hogy időnként ellaposodott vagy a párbeszédek monotonná váltak. Tudatos vállalás ez a sokféleség, és ennek az összegyúrása a film erénye – csak hát olyan sokat nem kezd velük. A végére köt egy szép és némileg egyszerű kis masnit – amire persze mondhatjuk, hogy véletlenek, egybeesések egy ilyen megfontolt bérgyilkos életében nincsenek, szóval ezen én nem akadtam fenn. Azon sokkal inkább, hogy Jason Statham felbukkanása az elején Vincentünk később hangoztatott anonimitását egy kicsit hiteltelenné teszi. Lehet, hogy vicces, de Stathamet kivágtam volna a fenébe.
Ja, és Cruise öltönye meg frizurája évről évre bénábbnak tűnik…

Az első film, amit ettől a rendezőtől láttam. Be kell valljam nem szeretem az akció filmeket és Tom Cruise-ért sem vagyok odáig, de ez a film tényleg nagyon jó volt. Tetszett hogy két, egymástól teljesen elütő embert ismerhettem meg, Vincent és Max személyében, akiknek kényszerű módon együtt kell működniük egymással, menekülve, küzdve. Az egész filmet belengte a metropolisz bűnös, baljós, sötét hangulata, ahol sosem tudhatod mi történhet és melyik pillanatban mondhatsz búcsút az életednek. Ez kifejezetten tetszett, ahogy összességében a film is.
Kritikaként csak azt tudom felhozni, hogy helyenként ellaposodott és akkor csak néztem ki a fejemből. Illetve a vége felé a fordulat kiszámítható volt. Ezektől függetlenül élvezhető volt és a legvégén Cruise búcsújelenete is stílusosra sikeredett.
Érdemes volt megnézni.

Nem nagy cucc, elég hamar ki is számítható a vége is, viszont volt benne néhány poén, + kedvemre való muzsika. De amúgy lábápoláshoz tettem be háttérzajnak. Annak tökéletesen tökéletes.

Mint utólag rájöttem Javier Bardem miatt akartam megnézni ezt a filmet anno, most meg véletlenül rábukkantam erre. Sajnos pont aki miatt érdekelt a történet, az alig volt benne a filmben, de azért a pár percért megérte… Tom Cruise Terminátornak képzelte magát, Jamie Foxx hihetően adta elő a szerepét és nála megfigyelhető egyfajta jellemfejlődés is.
Üldözős film, aki nem szereti az ilyen típusú jeleneteket, annak nem ajánlom ezt. Abba érdekes belegondolni, hogy ha valaki meghal pl. a metrón, az vajon mennyire rázza meg az embereket? Segít bárki is? Érdekel valakit az, ha hozzákötöznek a kormányhoz? Az emberek túlságosan sokat foglalkoznak magukkal és rohadtul nem érdekel senkit, ha valaki bajban van…
#vicces, hogy nem csak a filmben kapcsolták le a világítást, hanem az utcán is#

Sajnos szörnyen untam.

Egy igazán élvezetes alkotásnak tartom, néhány ponton ugyanakkor a monotonitás hibájába esik, ott, ahol a párbeszédek, amelyek egyébként rendkívül jók már nem tudják lekötni a néző figyelmét. Legalábbis az enyémet néha elvesztette. Ennek ellenére a színészek filmbeli alkotására egy rossz szót nem tudnék említeni, még így is képesek voltak egy nagyot alakítani.

Manapság milyen furcsa emberek szállnak be a taxidba. Épp hogy kiszáll az ügyésznő, akinek odaadod a képeslapodat, hogy ő is el tudjon néha bújni a stresszes munka elől, amikor beszáll melléd egy „ingatlanügynök". Addig ebben a képzetben ringatod magad, amíg nem landol egy hulla a taxid tetején…Onnantól – ahogy szokták mondani – felpörögnek az események.
L.A. nem kis város, a menekülőket nehéz elkapni a pezsgő éjszakai életben, pláne ha olyan profiról van szó, mint Vincent. Egyre többet tud rólad, egyre kevésbé van esélyed lelécelni, míg már neked is alakítanod kell, ha meg akarod látni a Long Beach-i napfelkeltét. Arról nem beszélve, hogy akit nemrég megismertél, akár veszélyben is lehet.
Nagy meglepetés volt Javier Bardem felbukkanása, sajnos csak epizódszerepben. De a két főszereplő is szerintem korrekt teljesítményt nyújtott, végig izgalmas ez a Michael Mann-mozi.
Nem tudhatod ki van a listán, lehet, hogy éppen hozzád megy fel a lift…

Ez a film iskolapéldája annak, amikor egy általam kevésbé kedvelt színész (Cruise) kilép a komfort zónájából és egy tőle szokatlan, merőben más karakter bőrébe bújva domborít egy nagyot a filmvásznon.
Michael Mannek két nagy dobása volt a pályája során: az egyik természetesen a Heat (1995), a másik pedig ez.

Nekem vontatott és nem adja meg a kellő magyarázatot és eredettörténetet a főszereplőktől. Szeretem, ha egy filmben van indítéka a főszereplőknek, nem csak úgy veszünk két figurát, egymás mellé ültetjük, és lesz valami…