Az izgalmas sorozat a város legpörgősebb kórházának káoszán és az ezt összetartó bátor orvoscsapat mindennapjain vezet keresztül. Különleges, új eseteket oldanak meg és bonyolult kapcsolatok születnek a sürgősségi osztály feszültséggel teli zűrzavarában.
Chicago Med (2015–) 28★
Képek 25
Szereposztás
Kapcsolódó zónák
Lángoló Chicago, Bűnös Chicago, Chicago Med, Chicago Justice
26 tag · 33 karc · Utolsó karc: 2023. március 21., 11:50 · Bővebben
Kedvencelte 16
Várólistára tette 59
Kiemelt értékelések
1. évad:
Örülök, hogy végül belekezdtem, mert nagyon jó kis kórházas sorozat. Akaratlanul az én egyik kedvencemmel, a Grey's Anatomyvel akartam összehasonlítani, de rájöttem, hogy felesleges, ráadásul most úgy érzem, a Chicago Med bőven megugorja a lécet, és még emel is rajta. Nagyon tetszett, hogy minden részben kapunk legalább 2 különböző esetet, nekem ez nagyon hiányzott már a GA-ból, változatos lett így a sorozat, és minden rész frissnek hatott. Ehhez szerencsére még jön a szimpatikus csapat is, ami külön egy plusz. Bár a karakterek klisések, de mindegyikük kellemes személyiség, ezért ezt fel sem rovom neki. Számomra Resse dokinő volt a kedvenc, és a pszichiáter, akinek a karakterét külön kiemelném. Először fel sem fogtam, mit kereshet egy pszichiáter a sürgősségin, de aztán megtalálták a helyét, úgyhogy mondanom sem kell, az ő esetei különösen tetszettek.
Szóval rosszat nem tudok rá mondani azon kívül, hogy a karakterek kicsit klisések (van itt friend-zone-ban rekedt doki, PTSD-ben szenvedő ex-katona doki, szerény-de-kegyetlenül-tehetséges doki, aki amúgy rühelli a gazdag apját, stb. stb), de ezen kívül ez egy nagyon jó kis kórházas sorozat. Azt hiszem, egyetlen rész volt ebben az évadban, ami a Chicago sorozathoz kapcsolódik, de az is érhető önmagában is, úgyhogy bátran ajánlom ezt mindenkinek.
2. évad után:
Szóval feljebb tornáztam a csillagozásomat, mivel nagyon tetszett ez az évad is. Sokkal élvezetesebb egy kórházas sorozat, ha nem a doktorok karakterdrámájával megy az idő, hanem valóban a kórházi mindennapok állnak a fókuszban. Persze ez is erősen dramatizált, de a betegek esetei változatosak, a dokik nem egy-két pillanat alatt hozzák meg a diagnózisukat, és úgy általában érdekes történetet is kap mindenki. Ebben az évadban nagyon tetszett April szála, de persze a prímet mégiscsak Charles doki vitte, akit rettenetesen megkedveltem – pedig aztán a pszichiáterek eddig soha nem tűntek szimpatikus emberkéknek. Reese dokinőnek is kimondottan örültem, meg persze April tesójának is, úgyhogy azt kell mondjam, ez az évad hiába volt tele szerencsétlen esetekkel, mégis valahogy pozitív hangulatúra sikeredett.
3. évad: Nem volt ez rossz, de kimondottan jó sem. Tetszett Ethan szála, nagyon szorítottam neki Aprillel, és jó volt látni a tesóját is, sőt, az egész karakterszál jó lett volna, ha a végére nem gyártják hozzá April részéről ezt a műdrámát. Rettenetesen karakterromboló volt az ő hozzáállása Ethan húgához, mintha nem is az az April lett volna itt, akit eddig megismertünk.
Connor szálát viszont sajnálom, az elején érdekes volt nézni, hogyan próbál meg egyensúlyt teremteni a magánélete és a munkája között, de aztán valamiért azt a sztorit egy az egyben kettébevágták, és jött helyette nekünk Eva dokinő. Na ő egy érdekes pontja a sorozatnak, csak kár, hogy az érdekessége kimerül az akcentusában.
Na és akkor a fő szál, amire ez az évad koncentrált: Reese dokinő apja. Nem igazán tudom, hogy mit mondjak erre, erős túlzásnak tartottam az egészet, viszont a kivitelezést egész jól megoldották, de ilyen témában azért pl. mondjuk a Mindhunter verhetetlen. Ahhoz képest ez durván elbújhat, pláne ha azt nézem, hogy mit műveltek a sorozat végén Charles dokival és az apukával. Nagyon nem tetszett ez a nyomozósdi, ezt inkább a PD részben tudnám elképzelni, de így, hogy saját szakállára keresgélt a pszichiáter… nope. Nem volt értelme, hogy eltitkolja a dolgokat Reese dokinő elől, mert nem kötötte az orvosi esküje, szóval ez is túlságosan kreált drámának tűnt, ennek fényében meg sajnos kevésbé lett élvezhető a sorozat.
Úgyhogy összességében a 3. évad után azt tudom mondani, hogy érdekes esetek esnek be a kórházba szinte minden részben, viszont a karakterdrámában elég gyenge a sorozat, talán hanyagolnia is kéne, és jobban a betegekre fókuszálnia. Ennek ellenére vannak kiemelkedő részek (nekem pl. a tömeglövöldözéses rész nagyon tetszett), máskülönben bár egy pl. Grace klinikát simán ver, azért ennek is megvannak a gondjai.
Az eddigi pár rész alapján nem hozza az anyasorozat megszokott minőségét, de gondolom, bele kell rázódnom, ahogyan anno a Chicago PD-be is. Kíváncsi leszek, megüti-e az etalon ER szintjét. Remélem, igen, mert szükségem lenne egy jó kórházas sorozatra.
Nagyon tetszett az egész sorozat. Voltak benne részek amikor elegem volt néhány szereplőből, de azért nem cserélném le őket. Hiányzik a R. a sorozatból, sajnálom, hogy elment. Sokszor olyanokat csinálnak amitől felmegy a pumpám. Nagyon szeretem Will-t és Sharon is nagyon jó szereplő, de amúgy az összes szereplő jó. Meg sajnálom, hogy C. elment, mert ő is nagyon jó volt.
Népszerű idézetek
doktor [Willnek]: What's the difference between God and a doctor? [Will rázza a fejét, hogy nem tudja] God knows he's not a doctor.
Dr. Daniel Charles: Yeah, younger patients are the hardest. Very tough to draw a line between an actual disorder, and good old-fashioned adolescence.
Dr. Sarah Reese: How do you learn to make that call?
Dr. Daniel Charles: Tourist asks a New Yorker, „how do you get to Carnegie Hall?” Practice.
Dr. Abrams: Csökkent aktivitás az alsó frontális lebenyben, jelentős csökkenés a szemüregi prefrontális kéregben, ami a moralitás és az agresszivitás szabályozója.
Dr. Charles: Pszichopata.
Dr. Abrams: Véleményem szerint, a legtöbb, amit ezért a betegért tehet, hogy egy párnát szorít az arcához.
Sharon Goodwin: I guarantee if we perform this operation, regardless of the outcome, we'll be sued, and they'll likely win, and millions.
Dr. Halstead: And that's how we make our decisions? By how much it's gonna cost us?
Dr. Will Halstead: I am not arrogant.
Dr. Natalie Manning: No, no, not at all. You just happen to know more than anybody else.
Dr. Connor Rhodes: Every med student, once they start dealing with patients, thinks they'd do better in Pathology. I did.
Dr. Daniel Charles: That your dad?
Dr. Connor Rhodes: Yep.
Dr. Daniel Charles: Fathers like that keep me in business, baby.
Dr. Natalie Manning: So you became a doctor to tell people what to do?
Dr. Will Halstead: I became a doctor to save people's lives!
Dr. Daniel Charles: Every dumb, mean, stupid, vicious thing gets a light shown on it. The world would be a much better place, a much safer place, if people would just shut up.
Dr Connor Rhodes: What kind of screwed up life did she have that she took a risk like that?
Dr Will Halstead: Hey, no offense, but not everyone's born a Rhodes.
Dr Connor Rhodes: Thanks. I keep forgetting that.