Bombaveszély (1990) 80% 2★

Kellett egy kicsit gondolkodnom ezen a filmen, mert miközben az általa generált hatás óriási volt (ott a kilencvenes években tényleg ennyire jó volt minden, még a tévéfilmeket sem tudták elrontani?), nekem azért gyanús lett, hogy van itt valamiféle szemfényvesztés is. Aztán elengedtem a dolgot – a film, hacsak nem dokumentarista célokat tűz ki maga elé, nem állhat folyton a realitások talaján. Így bár a Bombaveszély (na jó, a magyar címet azért sikerült elrontani) látszólag egy lehetséges apokaliptikus félreértés bemutatására vállalkozik, a kerek dramaturgia érdekében azért egy ponttól elkezd elszakadni a realitásoktól, és nézőként nyugodtan mondhatom, jól is teszi!

Már témája alapján is biztosak lehetünk benne, ez a film a Dr. Strangelove… komoly verziója, cinizmus nélkül. Valószínűleg a forrásul használt irodalmi alapok is megegyeznek a két munkában, de kár volna a két darabot versenyeztetni egymással. A konfliktus itt is két fő szálon mozog előre: a már kirobbant atomháború eseményeit értelmezni és a következő lépést kitalálni próbáló amerikai felsővezetés és a B-52-es fedélzetén ugyancsak a körülményekkel dacoló pilóták világában. Mindkettőről elmondható, hogy valamiféle kamaradrámaként működik, a cselekmény körülbelül 60-70 százaléka tulajdonképpen három-négy szobaszerű helyen, épített pilótafülkékben, irodákban, bunkerek sötét, így túl sok díszlettervezői munkát nem is igénylő belterében játszódik. Ettől még különös módon nem érezzük azt, hogy miközben egy világméretű tragédiát kéne látnunk, kiábrándító módon féltucat színész vonaglásával akarják velünk érzékeltetni a drámát. Pedig ez történik, mi pedig megkajáljuk. Részben valószínűleg azért, mert a forgatókönyv és a prezentált színészi munka pokolian jó, majd minden karakter kap olyan emlékezetes, mélyen emberi pillanatokat, amik gyorsan összekötik őt a nézővel. Külön dicsfény övezi De Mornay-t és Boothe-t, akik a műsoridejük javában egy székbe szíjazva ülnek, állig becsatolva, és mégis él, izzik köztük a kémia, kellőképpen drámaiak a vagdalkozásaik, öröm volt őket nézni. A másik oldalról James Earl Jones lopja a show-t, szóval panaszra abszolút nem lehet oka a nézőnek. A kevéske speciális effekt és trükkfelvétel nem kiugróan szép, de ez bocsánatos hiányosság, hisz minden más nagyon rendben van ebben a produkcióban.

Izgalmas és érdekes, a végéhez közeledve spirálisan egyre feszültebbé váló mozi a Bombaveszély, mindenképpen érdemes lehet megnézni! Negatívuma a magyar szinkron, ebben rengeteg félrebeszélés és bizonytalanság hallható, ráadásul érezhetően torzítja az eredeti hangsávot.