A rettegés arénája (Jack Ryan 4.) (2002) 65% 51★

Magamnak is meglepő, hogy egy film esetében azt kell beismernem, azért nem szeretem, mert kicsit sem tudom elhinni az alaphelyzetét. A nyugatos beállítottságú orosz elnök szép álom, akárcsak a barátságos és megfontolt amerikai. Az eszkaláció bemutatása egyébként nagyon szemléletes, és a szereplőket is bírom (a két elnököt is beleértve), csak éppen az egész olyan, ahogy azt nyuszika elképzelte.

Nem olvastam a könyveket, így nincs viszonyítási alapom, adaptációnak milyen, csak az első két Jack Ryan film. Azt észrevettem, hogy áthozták azt a néhány vonást, ami valószínűleg a könyvben is szerepelhet. Olyanokat, mint Jack részéről az „én ismerem” (a főgonoszt), a CIA részéről, hogy senki nem hisz neki, és a színesbőrű CIA-s, aki persze mindenek felett bízik benne.
Lehet, ha ezt a készítésekor látom moziban, több csillagot kap. Egyrészt majdnem 20 évvel fiatalabb is voltam, másrészt akkoriban kevésbé zavart Ben Affleck jelenléte.
Viszont ami valószínűleg akkor sem tetszett volna, most meg aztán főleg, az az, ha a főszereplő (korának) nem tudom elhinni, hogy a karakterének van elég évnyi tapasztalat a háta mögött.

Az alapötlet, hogy terroristák kezére jut egy atombomba, és így próbálják összeugrasztani az USA-t és oroszországot, jól hangzik.
Mégis sikerült egy hihetetlenül lagymatag filmet kihozni belőle. Még annyira sem mozgatott meg, mint a Férfias játékok.
A szereplők semmilyenek, így bárki el tudta volna játszani a szerepüket.
Viszont a zene nagyon jó.

Az eredetileg 1991-ben megjelent kötet szerintem Clancy legizgalmasabb kötete.
A könyv alapkérdése: Miként reagálna az USA, a terroristáknak sikerülne nukleáris bombához jutnia és a bombát bevinni az államok területére.
A könyvből készült film mindössze halvány árnyéka az eredetinek!