Bat*21 (1988) 67% 11★

Drámának kissé akciódús, akciófilmnek elég sokszor túl drámai film a Bat 21. Mindezek között azonban filmként elég ügyesen ellavírozgat, nem lehet tőle elvenni, hogy máig is képes lekötni a nézőjét. Gondoskodik erről egy szellemes forgatókönyv és a kifejezetten ügyes technikai kivitelezés, meg a hangulat – és Danny Glover!

Bizonyosan nem törekedett ez a mozi soha a vietnami háborút feldolgozó darabok élbolyába, de a látszólag kissé korlátozott témáját meglepően ügyesen és eredeti módon ragadja meg. Alapötlete, melyet megtörtént események alapján vetettek papírra, tulajdonképpen zseniális: egy lelőtt repülős kimentését követjük nyomon az őt fentről követő megfigyelő gép, és a saját, földhöz ragadt szemszögéből, megspékelve nem kevés háborús akcióval, dúlással, meg néhány drámai csúcsponttal. Annak ellenére, hogy a sztori a megszokott vietnami háborús filmekhez képest úgymond szupermozgalmas, a filmből végig árad a valóságszag, nagyon is el tudjuk képzelni, hogy mindez (vagy valami ehhez hasonló eseménysor) valóban lezajlott a háború során.
Írjunk be Peter Markle rendezőnek egy pirospontot a kivitelezésért is. Repülőb*ziknak ez a film aranybánya, rendkívül látványosan, trükkfelvételek nélkül összehoztak benne egy csomó extrém jelenetet, klasszikust idézve, nem spóroltak semmin, hacsak nem a cselekmény fináléján, amit viszont ordas módon elalibiztek – lehet, addigra fogyott el a költségvetés, a rendező kutyája meg megette a forgatókönyv utolsó lapjait…
És hát a színészek… Nekem sosem volt világos, Gene Hackman mikor és pontosan miért vált eleven legendává, de egyértelműen azon színészóriások táborát gyarapítja, akik túl sokszor engedték meg maguknak a középszerűséget karrierjük során. Vele szemben Danny Glover elképesztő módon éli a bozótpilóta karakterét, ami nagyon örömteli annak fényében, hogy az idehaza leginkább ráégett szerepe, a Halálos fegyver Murtaugh-ja valójában egy elég hálátlan figura volt. Valamiféle bónuszként számomra Jerry Reed filmbéli feltűnése is nagy pozitívum volt, jól esett a felismerés, hogy a fickónak valóban voltak színészi kvalitásai, és nem csak saját magát tudta jól játszani.

Vastagon nem minden idők vietnami háborús mozija, de egy teljesen korrekt háborús film emlékezetes csúcspontokkal és sokáig megjegyezhető motívumokkal. Az utolsó, Németh/Forgács/Mihályi-féle magyar szinkronnal néztem meg, ami azonban elég kétesre sikerült – de hogy miért készült a filmhez négy különféle magyar verzió is, azt elképzelni sem tudom.