Bármi (2017) 90% 2★

Bomer miatt volt várólistán, de szokás szerint és szerencsémre úgy vágtam neki, hogy semmi előismeretem nem volt egy képen kívül.
És éjszakai nézéshez társuló fáradtság ide vagy oda mégis fenntartotta a figyelmem.
Pedig nem így indult, mert eleinte nem tudtam mibe csöppentem vagy hova is akarunk kilyukadni, elgondolkodtam, tényleg akarom-e én ezt most. Aztán szép lassan bontakoztak a jellemek…igen, a hangsúly a lassún van, ahol mindenki vívja a maga kis csendes belső drámáját… és rájöttem, hogy egy remek kis válságfilm kellős közepébe csöppentem, amit én szoktam szeretni.
Szerettem, hogy senki sem fekete vagy fehér, annak ellenére, hogy első blikkre a film igyekszik klisékbe zárni mindenkit, hogy aztán onnan bújjanak a felszínre a részletek. Szerettem a kapcsolatok finom dinamikáját.
Szerettem, hogy megmutatták vagyis inkább megvilágosították minden cselekedet mozgatórugóját. Hogy értettem, mit miért tesz valaki. Hogy megértem a motivációt akkor is, ha az adott cselekedettel nem értek egyet.
Szerettem spoiler kapcsolatát. Az egymásról való gondoskodásukat és ahogy ebben a gondoskodásban egymásra és a másik által végül önmagukra találtak.
Szerettem ezt a történetet.
Köszönet Murk Ruffalo-nak (akivel még mindig nem tudom milyen viszonyban is vagyok), hogy rábeszélte a rendezőt (aki a színdarabban Earlyt játszotta), hogy filmmé adaptálja a történetet és producerként támogatta a megvalósulást.
Köszönet a castingért, hogy mindenki játékát élvezhettem.
Ja és szólok, nemcsak lassú, de rétegfilm is.