Az ötödik elem (1997) 84% 645★

http://25.media.tumblr.com/c24cd65cffade5feb827df8be12d…

Ezt, ha valaha is megunom, akkor vigyetek ki a mezőre és lőjetek le! :D
Legalább annyiszor láttam, mint ahány éves, de lehet többször. Chris Tucker a kedvencem, Ruby Rhod szerepében. Az a p*csahiszti, amit végig nyom, valami hihetetlen! Geszti tökéletes választás volt szinkronhangnak!
Ezt is már kívülről fújom, de vannak örök darabok, és Korben Dallas közéjük tartozik. :)
Na, meg Gary Oldman. ;P
https://31.media.tumblr.com/tumblr_m6quggYtS61rq7sx9o2_400.gif
♡♡♡

Zöld?

Big. Bada. BOOM!
Jóóóó csiiiirkeee.
Világjegy!
Zöld? Szuperzöld!
Alapmű, na :)
Ja és persze: Elnézést, ön német?

Ötletes, látványos, humoros, hangulatos, kiváló karakterekkel. Nagyon szeretem, sose unalmas újranézni.

Van egy halom hibája a filmnek, de szerintem ez senkit nem izgat, ugyanis élvezhető és szerethető. Abszolút szórakozás, sokan szó szerint tudunk részeket idézni belőle. Gary Oldman elképesztő Zorg szerepében, Milla Jovovich pedig szimplán gyönyörű.

Na szóval, nem is tudom miért vártam ennyit ezzel a filmmel. Kicsit talán megijesztett, hogy egy 90-es évekbeli sci-fi, ami nem a kedvenc párosításom, de egyértelműen alapmű. Kifejezetten tetszett, Bruce Willis és Gary Oldman is nagy kedvencem, de minden színész tejesen rendben volt. A karakterek nagyon jól kitaláltak Dallas, Zorg, Leeloo és Ruby kedvencek lettek. Ez egy jó film, ami még nekem is tetszett, pedig nem vagyok a sci-fi műfaj legnagyobb rajongója.
Zöld? Superzöld :D

100x? 1000x? Lehet még többször néztem meg. Képes vagyok végignézni, majd újra berakni a filmet! Nem tökéletes film, nagyon egyszerű a mondanivaló (szeretet=túlélés) számomra, de szeretem.
Bruce Willis és Gary Oldman a kedvenc színészeim egyikei és ebben a filmben mindkettő hozza a karaktertől elvárhatót. Milla J.-t nem szeretem, de erre a szerepre tökéletes!

Bruce Willis legjobbja! Jó, rendben! Ehhez kellett az is, hogy Luc Besson film legyen! És persze a nagyon jó szinkronok! Örök kedvenc marad!

Luc Besson menetelése Hollywood felé valószínűleg itt ért el a csúcsra, abban az értelemben biztosan, hogy a szintén Milla Jovovich bűvöletében készült Szent Johanna-filmje már minden ízében újra a hazai filmpiac szájízéhez lett igazítva, utána (és Jovovich elvesztése után) pedig egyszerűen csak színtelen, kevésbé jelentős alkotóvá vált, legalábbis akkora petárdákat, mint a Leon, a Nikita, vagy Az ötödik elem már nem tudott elsütni.

Az ötödik elem pedig kétségkívül jó találat volt: Bruce Willis, amennyiben összevetjük korabeli filmjeiben nyújtott teljesítményével, mai szemmel nézve meglepően aktív és energikus. Jovovich kétségkívül szép, Besson pedig kétségkívül a hatása alatt van, úgy sikerül köré szőnie szinte az egész filmet, hogy a néző pusztán a karakter nagyszerűségét és fontosságát érzékeli – az ilyesmi szerintem mindig nagy bravúr egy színészébe fülig szerelmes rendezőtől. A továbbiakban Oldman korrekt, kimagaslónak nem tartom az itteni tevékenységét, de minőséginek mindenképpen, miként általában véve az összes színészét – még az idiotizmus mezsgyéjéig eltolt Chris Tuckert is, pedig nagyon közel áll hozzá, hogy ő legyen a film Jar Jar Binkse. Tolerálhatósága vélhetően azon múlott legfőképp, hogy a moziban bemutatott világ elbírja ezt a fajta kreténséget: hisz az egész olyan, mintha a Dredd bíró vagy a Szárnyas fejvadász univerzumát beszórták volna kokainnal. Nyugtalanító, szűk, zsúfolt, egy-egy megviselt, tépett arcú szereplő feltűnésének hála feltételezhetően nyomorult emberi sorsokkal terhelt jövőkép ez, ami mégis lüktet, tele van színnel, bájosan bumfordi az esztétikája, ráadásul gyermeteg, akár egy „felnőtteknek szánt”, „de attól még” rajzfilmsorozat, amikből szerintem Besson mindig is sokat nézett.
Egyébként mindezt hangsúlyozandó, a film körülbelül semennyire sem veszi komolyan magát, ez pedig az öntörvényű belső logikái mentén működő világképpel együtt kortalanul szórakoztatóvá varázsolja Az ötödik elemet, amiből nem lóg ki sem Tucker idiotizmusa, sem Oldman sötét figurájának röhejes fulladásos jelenete, sem a megannyi sötétre komponált, misztikumba hajló jelenet. Személy szerint egyedül a díva énekel/Leeloo harcol szekvenciát tartom szekunder-szégyent ébresztően régimódinak, ez a néhány másodperc azért annyira nagyon pejoratív értelemben kilencvenes évek, mintha John Woo rendezte volna…

Nagy híve vagy rajongója sosem voltam a filmnek, de többször érzékeltem, hogy sokak számára kultikus alkotás, majdhogynem akkora jelentőségű darab, mint a Mátrix. Ezt a szerepét egyébként igazolhatónak is látom, szórakoztató mozi lett Az ötödik elem.

Nagyon-nagyon sokszor néztem meg. Nem egy mindennapi tucat sci-fi, hanem valami egészen különlegesen meghökkentő. Mikor először néztem, elég furcsa képet vághattam, és véletlenül sem feltételeztem volna, hogy függőséget okoz, pedig de. Évről évre odalopja magát a képernyőre. Akárhonnan nézzük, Luc Besson itt megmutatta, hogy valójában vérprofi.

Még ennyi év után is az egyik kedvenc filmem, sose unom meg :)