Az ember, aki mindent tudott (2016) 69% 86★

Komoly téma komolytalanul, rémesen morbid, de végtelenül kreatív, én jól szórakoztam rajta. Kulcs a megnézéshez: kicsit se vedd komolyan! Szörnyülködve nevetős kategória. :D

Kérdezném, hogy mi a sz*r volt ez? de félek, az túl sok cselekményleírás lenne.

Paul Dano nekem maga a garantált furcsaság. És ez a film se volt kivétel. Sok bizarr jelenet kap helyet a filmben. Mindig amikor elkezdtem egy kicsit komolyabban venni, akkor jött egy olyan momentum, ami az arcomba tolta, hogy még véletlenül se!
Jókat nevettem rajta. Szórakoztató, néhol kicsit szomorkás, jó zenékkel füszerezve. Hiába vannak benne egetrengető baromságok, azért néhány igen nagy igazság is elhangzik. A végével viszont nem tudok mit kezdeni. Az mi volt?! XD spoiler

Érdekes egy film, az biztos. Kissé beteges, elvont, nem is igazán erre számítottam, de így se volt rossz.
A poénok néhol már elég fárasztóak voltak, pláne mikor újra és újra eljátszották ugyanazt.
Ami a hullát illeti, volt, hogy azt hittem, mégis életben van és hogy lemaradtam valamiröl, kissé bezavartak a képzelgései.

Zseniális! Nem gondoltam volna, hogy fogok még őszintén nevetni fingós meg maszturbálós poénokon, pedig ez a film jóformán 99%-ban ezekből áll, és mégis, annyira gyermeteg és coming of age-jellegű, olyan aranyos (miközben persze groteszk és szürreális) hogy szakadtam rajta. Idei év eddigi legviccesebb filmje, némi súlyosnak ható, ám azért nem túl komolyan vehető drámai színezékkel. Egyszerűen annyira kreatív és bájosan indie, hogy minden elmebetegséget megbocsájt neki az ember. Minden elismerésem ezé az ízléstelen viccé, ami alpári módon mesél emberi értékekről és nagyjából végig egy masszív „What the fuck?!”. Idei év egyik legjobb filmje!

Morbid (eddig nincs is vele baj) haluci…hullacinációk. De nem röhögtem, sőt – több kedvenc színészem felvonultatása ellenére – untatott, csakúgy, mint a „mesterpáros” (irónia) későbbi, Oscarral telesza…szórt „filmje”. (Amibe minden „poént” úgy lopkodtak össze, én pedig döbbentem néztem, ahogy a világ (aka filmes trottyok akadémiája), mintegy cumisüvegből, beszopikálta, mint műalkotást. De legalább a még ócskább repülős Topgun 2. Maverick elől is elvitte a nippeket.)

Csináljunk egy filmet, ami a kor szelleméhez méltóan szépen van fényképezve, tegyük bele Harry Pottert, akinek folyton erekciója van, és egyébként egy fingós hulla, építsünk arra,hogy a gagyi poénokon majd röhög a buta nép és kész a mozi.

Nézhetetlen, erőltettt, hónaljszagú. Nincs történet, nincs igazi poén, nincsenek karakteretk, nincs motívumrendszer, nincs tanulság, nincs semmi, csak egy fingós hulla és kiszolgált ízlés.

A Sundance-en egy rakat ember kivonult a film vetítése közben és ironikus módon PONTOSAN azokról az emberekről szól ez a film.

Engem nagyon megérintett a mondanivaló, rendesen rázott a végén a hideg. Kicsit az Idióták jutott róla eszembe, az is kb. erről szól, de ez a film ezerszer szórakoztatóbb és jobban átadja a lényeget. Hihetetlenül kreatív és tetszett ahogy Manny megtestesítette ezt a gyermeki ártatlanságot. Sok igazságot véltem felfedezni a beszélgetéseikben, már úgy a maguk bizarr módján.

Kicsi Harryt nem biztos hogy fingó hullaként szerettem volna viszontlátni :D de Paul Danoért a Szüzet szüntess óta rendíthetetlenül rajongok, eddig bármiben láttam, mindenhol nagyot alakított, most sem csalódtam.

Ez a film az olyan aberrált művész lelkű embereknek készült, mint amilyen én is vagyok, simán jókat röhögtem, a hulla téma amúgy is bejön, értékeltem a képi szépséget, a zenét, a hangokat egyenesen imádtam, minden apró nyekkenés, reccsenés, pukkanás hallatszott, ejj de jó volt. A Mondanivaló értelmezése még folyamatban, nálam többször nézős kedvenc lett!

Őrült film, de azért van benne rendszer.