Boston, 1926. Az alkoholtilalom miatt soha nem látott méretű csempészhálózat épült ki, amelyben kifőzdék, árusok, gengszterek és korrupt zsaruk egyaránt megtalálhatók. A gyors pénz és az ezzel együtt járó hatalom ígérete a a Bostoni rendőrőrs kapitányágának fiát, az ambíciózus Joe Coughlin-t is… [tovább]
Az éjszaka törvénye (2016) 102★
Képek 8
Szereposztás
Kedvencelte 3
Várólistára tette 98
Kiemelt értékelések
Nekem kifejezetten tetszett annak ellenére, hogy azért voltak lyukak a forgatókönyvben és a végét is feleslegesen húzták el. Pont 10 perccel hamarabb elvághatták volna a filmet. De egyébként jó volt látni egy régi vágású gengsztermozit, amikből valljuk be hatalmas hiány van manapság, kb 8-10 évente jön egy élvezetesebb mozi a műfaj klasszikusabb stílusában.
Nem tudom, mennyire tekinthető a húszas években játszódó gengszterfilm, mint műfaj periodikusan visszatérő slágerterméknek Hollywoodban – alapesetben azt mondanám, mindig is velünk volt, hálás és vonzó közeg ez egy komoly ambíciókkal bíró rendezőnek, de közben az elmúlt tíz évben feltűnően megszaporodott a számuk, talán részben A nagy Gatsby, illetve a Peaky Blinders és a Gengszterkorzó hatására. Igazán nagy durranások azonban végül nem lettek ezek az alkotások, Az éjszaka törvénye sem, sőt, sikerült radar alatt maradnia Affleck minimum kérdéses Batman-alakítása mellett.
Az ő érdekeit nézve ez nem is biztos, hogy baj. Az éjszaka törvénye nagyon szeretne szép és kerek, tanulságokkal teli történetet mesélni, de közhelyekbe és minimum kérdéses erkölcsi sugallatokba fullad.
A mozi legfőbb, meghatározó hibája, hogy sokadik jelentkezőként megint a közgondolkodásban mindig is vegyes megítélésű gengszterek működését próbálja relativizálni. A kísérletüknek van létjogosultsága (maga az amerikai kultúra is évtizedeken át dolgozta ki magából a korszak minden szinten érzékelhető romlottságát és aljasságát, legyen szó J. Edgar Hoover tevékenységéről, a szesztilalom elhibázott és álszent megoldásán át a kommunisták elleni boszorkányüldözésig), de nem az általuk kivitelezett módon. Itt ugyanis a legfőbb cél az, hogy Afflecket és a köré gyűlő, hozzá lojális végrehajtókat jó színben, kedvelhető, azonosulásra alkalmas figuraként mutassák be. Ez számos aggályt vet fel:
– relativizálja-e a sorozatos gyilkosságokat az, ha a főhős a Ku-Klux-Klan tagjait írtja és a munkanélküliek, meg a „néger barátai” előnyökhöz juttatásán fáradozik?
– felmenti-e a szervezett bűnöző maffiózót, ha húzza a száját a tőle fizikailag gyengébbek/nők kárára elkövetett erkölcstelenségekre?
– relativizálja-e a törvényszegést a törvény „hülyesége”?
– relativizálja-e a szesszel és szerencsejátékkal kapcsolatos törvénytelenséget, ha drogot terjeszteni nem hajlandó a gengszter bármiféle zavaros erkölcsi megfontolásból?
És bontogathatnánk még tovább a témát, ha maga a film igényelné, de sajnos nem igényli. A felszínen, nagyvonalakban érdekesnek és szépnek is felfogható történet unalomba fullad, nincs benne semmi, amit ne láttunk volna már máshol, kezdve a mocsaras, fajgyűlölő, bunkókkal teli sztereotipikus déllel, a gátlástalan és ránézésre is gyomorforgató alakokkal (mily' szerencse, hogy a főhős bezzeg…!), a Hollywoodba tartó, de olcsó bordélyokban végző nőkkel, meg a látványos, de a cselekmény tempója miatt csak klipszerű bevágások erejéig megmutatott leszámolásokkal. Affleck projektje nem tud hozzátenni a korról és a közegről alkotott klasszikus képhez.
És hát igen, ez egy Affleck-projekt, sőt, szerelemprojekt, írta, rendezte, producerelte (így mondjuk magyarul?), eljátszotta. Akkortájt zajlott ez, amikor szomorú tekintettel üldögélt Cavill mellett az elmémesült Batman-interjúban. Nem tudom, kiábrándultsága bármilyen formában akkor és ott összefügghetett-e Az éjszaka törvénye sorsával, de tény, talán jót tett volna magának az ötletnek még egy kis pihentetés, átgondolás, pofozgatás.
Kifejezetten tetszett ez a film. Bár én arra számítottam, hogy sokkal több erőszak lesz benne, de ez a drámai mondanivaló pár thrilleres betéttel is remek kikapcsolódás volt. Emellett a humor is nagyszerű és pontosan elegendő volt benne. Sajnos Affleck még mindig csak közepes színésznek minősül a szememben, azonban forgatókönyvíróként, rendezőként és producerként elismerésre méltó ember.
Viszont annyira nem fogott meg a film, hogy előre láthatólag egyhamar újra megnézzem és arra sem csábít, hogy a könyvet elolvassam, ami az alapját képezte. Afféle egyszer nézős, remek film.
Nekem tetszett a film. Nem volt rossz, de lehetett volna jobb is. Kicsit vontatott volt már kezdtem unni és azt vártam már mikor lesz végre valami izgalmas is benne. Kicsit csalódott vagyok többre számítottam volna, mint amit kaptam a filmből. Ben Affleck szerepe az elején nem igazán tetszett, de a közepénél ez megváltozott. A szereplők tetszettek, a történet is jó volt, de lehetett volna jobb is. Hiányzik belőle valami amitől még érdekesebb, még izgibb lett volna a film.
Affleck-et kifejezetten jó rendezőnek és nem utolsó sorban jó forgatókönyvírónak tartom, a Hideg nyomon-tól kezdve, a Tolvajok városán át, az Argo-akcióig, mind klassz filmek voltak.
Na most a helyzet az, hogy az Éjszaka törvénye sem egy rossz film, sőt. Egész egyszerűen, mintha hiányozna belőle valami, ami fel tehetné a koronát rá. Kifejezetten jó a kivitelezés, jók a képek, jó a hangulata, a cast is kifejezetten jó, A hiányérzetem oka valószínűleg az, hogy talán lehetett volna feszesebb, lehetett volna érdekfeszítőbb az egyébként Affleck által játszott főszereplő története. Kicsit mintha, ugyan abban a dilemmában lenne a film is, mint főhőse: nem tudja eldönteni, hogy legyen sokkal keményebb, sötétebb, erőszakosabb, vagy inkább emberibb, elbeszélősebb.
Rosszul viszont egyáltalán nem dönt az ember, ha meg akarja nézni. Nem időrablás, főleg, ha szereti a 20-as, 20-as évek amerikai éráját.
Huh, nekem kicsit szenvedősre sikeredett, szerintem a hosszúsága miatt, és voltak benne felesleges részek, amik unalmasak voltak :-(
A korszak és a gengszteres téma miatt nagyon kíváncsi voltam erre a filmre, de sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Az autentikus hangulat megvolt, az átverésekkel, leszámolásokkal és üzletelésekkel átszőtt cselekmény megértése sem okozott gondot, mégis unalmasnak éreztem az egész sztorit. Ami a szerelmi szálakat illeti, alapvetően odavagyok az ilyesfajta románcokért, de az itt bemutatottak egyáltalán nem tetszettek, laposak és kidolgozatlanok voltak. Igazából a film megtekintése után az volt az első gondolatom, hogy Ben Affleck hirtelen felindulásból eldöntötte, hogy megrendezi ezt a történetet, holott valójában nem is volt hozzá kedve, legalábbis a viselkedéséből ezt olvastam ki, mert olyan semmitmondó faarccal és monoton narrációval nyomta végig az egész filmet, hogy én is eluntam magam, és szerintem ez a kedvtelenség érződött a forgatókönyvön is. Kár érte, mert láttam már tőle filmeket, és tud ő jót csinálni, ha akar. Nézhetetlen azért nem lett, egyszeri alkalomra elmegy, csak semmi maradandót vagy érdekeset nem közöl veled, szóval pár nap elteltével már alig fogsz emlékezni rá, pedig ez a sztori jobb feldolgozást érdemelt volna.
Fogalmam sincs, hogy a könyv vajon milyen lehet (remélem sikerül elolvasni), de a filmből hiányzott valami. Elég unalmas lett, az utolsó 30-45 perc talán a legizgalmasabb része, de addig mintha rétestészta lenne a film. Abszolút nem érintett meg egyik szereplő sem, a sztori vége is csak azért érdekelt, hogy tudjam mi lesz a vége, de semmi extra. Bennek színészként és rendezőként is voltak már jobb munkái, ez elég felejthetőre sikeredett.
Tulajdonképpen egész rendes munkát végzett a Géza gyerek, már ahhoz képest, hogy az alapanyag milyen vacak. Rendbe rakta a karaktereket, a hangsúlyokat, itt-ott apró változtatásokkal áthangolta kissé a sztorit, szóval kihozta belőle, amit lehetett. Ki is vágtak jó nagy darabokat az eredetiből, de ezek közül csak a börtön időszakért kár, igaz, azzal legalább 20 perccel hosszabbodott volna a film.
Nem tetszenek nekem ezek a gengszterek…de nagyon világos képet kaptunk, hogy működött a 20-as években a maffia/gengszerterhálózat. Ha valami nem tetszett, akkor kinyírták. Ment a zsarolás…
Egyszer nézhető, de unalmas. sok a dirr-durr piff-puff.
Népszerű idézetek
Thomas Coughlin: People don't fix each other, Joseph. And they never become anything but what they've always been.